MOK.HU > AKTUÁLIS
news/3_0_200.jpg
Mégsem volt kevés a Spartathlonhoz dr. Szabó Zoltán2016. október 28. (péntek) 07:30Szerző:mok.hu Sándor JuditKözelképTíz éve kezdett futni hobbiból, s legnagyobb álma az embert próbáló 246 kilométeres verseny volt.

Dr. Szabó Zoltán az első magyar belgyógyász diabetológus, aki teljesíteni tudta a világ legrangosabb ultratávfutó versenyét, a Spartathlont. Az ultratávfutók  nem hivatalos olimpiájának is minősíthető versengést 1983 óta rendezik évente, a közel négyszáz fős mezőny szeptember utolsó péntekén indul  Athénból az Akropolisz lábától egészen Leonidasz király Spárta főterén álló szobráig. A 246 kilométeres távolság, a 3000 méter szintkülönbség, a meleg, a magas páratartalom kemény próba elé állítja a futókat, akiknek 36 órán belül kell megtenniük a távot. Az eredményes részvételhez nemcsak alapos fizikai erőnlétre, de lelki felkészülésre is szükségük van.

A legnagyobb álma volt dr. Szabó Zoltánnak, hogy eljusson a versenyre és végigfussa a távot. Igaz, tíz éve, amikor hobbiból elkezdett futni, még csak egy maratonról ábrándozott. A nemrég a Kiválóság díjat nyert dunaújvárosi kórház részlegvezető főorvosa 2005-ben 47 évesen kezdte: a már-már láncdohányos belgyógyász egyik napról a másikra letette a cigarettát, ám az egyik szenvedély helyett kellett egy másik, s ez lett futás. Korosztályában a világranglista legjobbjai között jegyzik ultrahosszú távfutásban:ez évben 12 órás futásban a világ-és európa ranglista első helyén állt júniusig,jelenleg a  negyedik ill. harmadik helyen áll.

A kezdetek kezdetére is emlékszik: a legelső alkalommal csak háromszáz métert tudott lefutni, de aztán elég szépen haladt a táv növelésével. Az motiválta, hogy képes legyen egy tömegeket megmozgató versenyen elindulni, s legfőbb célja a maraton volt. 2006-ban már teljesítette is az első maratoni távot, s ezzel végleg eldőlt, hogy a hosszútávfutást választja. Mindig újabb és újabb csúcsokat igyekezett teljesíteni, s 2010-től már az ultratávfutás mellett kötelezte el magát. 2013-14-15-16-ban  is teljesitette az Ultrabalaton 220 km-s távját.A Sárvári 24 órás OB-n elért 181 km-el vivta ki a jogot, hogy nevezhessen a Spartathlonra. Számos magyar siker született az emberpróbáló versenyen, például a magyar fogorvosnő, dr. Lubics Szilvia  már 3x nyert is ill. Nagy Katalin 2x.

A Spartathlonon 2015-ben indult először, készült a melegre, a hegyekre, de nem sikerült célba érnie. Rezignáltan azt mondta: „tudomásul veszem, hogy ehhez kevés vagyok, el kell engednem ezt a versenyt”. Aztán mégis úgy gondolta, kell adnia magának legalább egy esélyt.  Lőrincz Olivér edző vállalta a felkészítését látva eredményeit, motiváltságát. 2016 márciusától már kezdtek jönni az eredmények, jobb időket futott a korábbiakhoz képet az Ultrabalatonon és a 12 órás sárvári versenyen is. A Spartathlon előtti utolsó két hónapban heti 100-140 kilométer között futott, s nemcsak a mennyiség, de a futás minősége is fontos volt.

A nagy megpróbáltatás előtt három napig nem futott, mert mint mondja, szeret kiéhezni a versenyre, a futásra. Pihenten állt rajthoz, nyugodtabb és magabiztosabb volt, mint előző évben, s minden apró részletre nagyon odafigyelt, beleértve a ruházatot, ételt, italt.

A 370 versenyző közül az utolsók között rajtolt. Nem aggódott, mert tudta, hogy eljön az ő ideje, jött is folyamatosan előre, az utolsó tíz kilométeren már 83. volt. A verseny közben a saját 24 órás csúcsát is megjavította.

„Leonidász szobráig érni… megrendítő érzés” – vallja, s nem szégyelli bevallani, hogy „úgy zokogtam, mint egy gyerek…” Élete álma valósult meg, amikor Leonidasz király lábát megérintette vállán a cél előtt ráterített magyar zászlóval. A brutális, 246 kilométeres távot 32 óra 58 perc 49 másodperc alatt tette meg, s ez három órával kevesebb, mint a szintidő (36 óra). Egyetlen holtponttal és egy vízhólyaggal a lábán küzdötte végig az embert próbáló versenyt. A holtpont 175 kilométernél jelentkezett, hajnal volt, sehol nem volt körülötte versenyző, és az egyik frissítő állomásnál aludt szó szerint öt percet egy műanyag széken, de magától ébredt, nem kellett felkelteni. A verseny utolsó két kilométere népünnepély. Ami fantasztikus volt, hogy a célba érve úgy érezte, még tudna futni, nagyon jó erőben volt.

Több Spartathlon azonban nem lesz. „58 éves vagyok, tavaly eldöntöttem, hogy visszaveszek a teljesítményből, és csak 50-60 kilométereket teszek meg, mert a futásra szükségem van, de nem lesz több extra táv. Megpróbálok kétévente egy-egy külföldi maratonira is eljutni, mint például a prágai, firenzei. Ezek jó hangulatú, színes versenyek, ennyi elegendő lesz.

Családjában senkire nem ragadt át futási szenvedélye, igaz, mindhárom felnőtt gyermeke és háziorvos felesége is hódol a rendszeres mozgásnak.

(Fotó: Szentkuti Tamás)

Vissza