Alapellátásmód járvány idején

2021-06-13 16:47:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: dr. Eörsy Dániel háziorvos

Orvosoklapja - Aktuális

Kell valaki, aki a lakossággal, a hatóságokkal és a szakma többi részével is kapcsolatban áll, információt biztosít, vizsgál, véleményt formál, dönt, gyógyít. Akinek multifunkcionális rutinja van: nemcsak orvos, hanem menedzser, pénzügyi és jogi referens, rendszergazda és kommunikációs szakember. Aki képes mindezt sokszor egyedül, máskor meglepően sok támogatással, de mindenképpen egyszemélyi felelősséggel végezni.

Először a telemedicinát kellett megtanulni. A COVID-osok egy része nem éli meg a hipoxiáját, és a telefonban nincs Astrup, sőt, többnyire pulzoximéter sincs, a score-ok csak félig nyújtanak támpontot, a személyes intuíció jelentősége nagy. Közben létezik ám a többi betegség is, mellkas, has, onkológia, pszichiátria, minden. Korábban azért a fizikális vizsgálat elég fontos része volt a véleményalkotásnak, de most csak válogatott esetekben vizsgálunk, ráadásul ez a válogatás is személyes felelősség. Nálunk is volt egy-két necces eset, de hála Istennek, úgy tudom, nagyon drámai dolgot nem néztem el az elmúlt egy évben.

A COVID-gyanúsok megítélése, tesztelése, elkülönítése és az enyhe COVID-osok otthoni kezelése sosem látott megpróbáltatások elé állít bennünket. A telemedicina miatt gyakorlatilag megszűnt az, hogy mikor van munkaidő, óriási mennyiségben jönnek a kérdések és kérések minden csatornán. Jelentős részük banális, de attól még fárasztó, miközben mindennap (hétvégén is) vannak súlyos állapotú vagy arra gyanús esetek. A területi népegészségügy nem bírja a tempót, a karantént mi rendeljük el, és mi is oldjuk fel, ellenőrizni nyilván nem tudjuk. Az emberek egy része együttműködő, egy része viszont nem, velük meccs van. A harmadik részük a saját szubprofesszionális gondolkodási sémája mentén igyekszik megoldani a helyzetet, mi pedig próbáljuk mederbe terelni a dolgot. 

Az első pillanattól tudtuk, hogy a tömeges oltás az egyetlen megoldás, és őszintén szólva nem számítottam rá, hogy egy éven belül jön is vakcina, de jött. Mivel nagyon pontos oltási terv nincs, ezért csak fokozatosan derül ki, hogy a lakosság legnagyobb részének az oltása a háziorvosok szervező munkáján keresztül valósul meg. Ennek a logisztikája korántsem kézenfekvő, főleg mert a regisztráltak listáját eléggé fokozatosan kapjuk csak meg – az én praxisomban négy önkéntes és még néhány önkormányzati dolgozó segíti a munkát, külön informatikát fejlesztettünk. Így is rengeteg a feladat, de, úgy tűnik, megoldjuk. A páciensek sorrendezésére csak részleges iránymutatást kaptunk, tehát ez is a személyes felelősségünk maradt, annak minden erkölcsi, jogi, szakmai és kapcsolati terhével. Összehasonlításul: harminc tagú bizottság készítette az etikai állásfoglalást arra az esetre, ha az ITO-n választani kell az emberéletek között – nos, a korlátozottan rendelkezésre álló vakcinák elosztása nem sokkal kevésbé drámai kérdés, mégis egyedül maradtunk vele. 

Emellett ott van a személyes olthatóság megítélése: a vakcinák mellékhatásairól, a várható immunológiai és egyéb reakciókról inkább véleményünk van, semmint tudásunk, mégis nekünk kell egyénenként véleményezni, hogy ki mivel oltható. Nyilván lehetőleg bármivel, de a gyakorlatban azért ez nem mindig ennyire egyszerű, és a páciensek szubjektív meglátásai is bonyolítják a helyzetet. Minden praxisban van pár száz ember, akit a háziorvosnak kell személyesen meggyőznie az oltásról, mégpedig gyorsan, mert a másik oldalról mindent elér a harmadik hullám. Sürgős lett tehát a prevenció, ilyen se volt még. 

Az emberek részben a COVID miatt, részben pedig a karantén okozta tehetetlenség miatt kétségbe vannak esve, ezért a tájékoztatásnak minden korábbinál nagyobb lett a jelentősége. Az ezer telefon és e-mail mellett jól jön a közösségi média is mint hirdetőoszlop, a Facebook-oldalamat tízszer annyian követik, mint egy éve; ebből nekem hasznom nincs, de örülök, már ha számít a véleményem. A sajtó is kérdez mindenki is kérdez. Amennyire lehet, követem a tudnivalókat a vírusról, magáról a COVID-betegségről, az epidemiológiáról, a kezelésektől várható eredményről és a korlátokról, és persze a vakcinákról. Sokat köszönhetek egy-két háziorvos Facebook-csoportnak, amelyek a legjobb, leggyorsabb, leghitelesebb szakmai tájékoztatási fórumnak bizonyulnak, mert az egyik kolléga infografikákat csinál a tüskefehérje receptorairól, a másik szemlézi a kutatási eredményeket a gyógyszeres kezelések kudarcairól és sikereiről, a harmadik folyamatosan referál az eljárásrend-változások lényegéről stb. Páran csinálunk Zoom-os esetreferálót is, egyeztetjük a protokolljainkat, szóval teperünk, hogy ne veszítsük el a fonalat, és erre nemcsak nekünk személyesen van szükségünk, hanem annak a pár ezer embernek is, akikért felelünk.

Az érzelmileg megterhelő esetek feldolgozásának egyik legelterjedtebb módja a Bálint-csoport. Ahhoz viszont kell egy szoba, ahol egymástól egy méterre ülünk órákon át, és hát ezt most nem lehet, úgyhogy meg kellett oldani a Bálint-csoport online-osítását is. A Bálint Társaságban elindult az első vonalban dolgozó kollégák támogatását célzó Pro Bono online csoportsorozatunk. A csoport ítélkezésmentes, az eset komplexitásáról való gondolkodást támogató atmoszfériája biztonságot nyújt, jó ide esetet hozni.

Mindebből nyilvánvaló, hogy csakis a COVID-pandémia időszaka lehet a legmegfelelőbb időpont az egészségügy igazgatásának és a dolgozók jogállásának gyökeres reformjára. Ja, nem – de mégis ez történt. Nálunk az alapellátásban a többségre nem vonatkozik a jogállási törvény, helyette megkaptuk a praxisközösséges átalakulást, amelynek szellemiségével én egyébként nagy vonalakban egyetértek, de pont ezért lett volna jobb nyugiban, közös gondolkodás és véleményalkotás mentén csinálni a dolgot. Azt hiszem, az országos kollegiális szakmai vezetőnk és a MOK Háziorvosi Tagozat közbenjárása nélkül kimaradtunk volna a béremelési hullámból, de végül kb. arányosan nő majd a fizetésünk. Ennek örülök, mert abszolút megérdemeljük.

Szóval harcolunk, most éppen egy járvány-sújtotta országban, ahol a lakosság egészségi állapota és hozzáállása, valamint a központi epidemiológiai intézkedések és a tömegtájékoztatás hiányosságai is nehezítik a helyzetet. Mindegy, a feladatunk nem változott: személyes, preventív szemléletű, folyamatos ellátást nyújtunk a ránk bízott emberek számára, mint ahogyan tettük ezt eddig is, és fogjuk ezután is.

Megtekintések száma: 453

A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.

ESEMÉNYEK