Hazánkban a főiskolai szintű általános szociális munkás képzés az 1990-es évek elején indult el, addig elsősorban orvosok, családgondozók, pedagógusok és jogászok végezték az egészségügy, a családvédelem, illetve a szociális ellátórendszer aktuálisan működő területein ezt a tevékenységet. Nemzetközi szinten az egészségügyben végzett professzionális szociális munkának több mint százéves múltja van, Richard Cabot alkalmazott először kórházban szociális munkást 1905-ben. Magyarországon az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben találunk először utalást a szociális munkás tevékenységének szükségességére. Ma már egészségügyi szociális munka mesterképzési szakon (social work in health care) konkrétan erre a szakirányra készülhet fel leendő kollégánk.
Mint látjuk, a szociális munkás elnevezés az angol gyökerekkel rendelkező tevékenység tükörfordítása, de ez ne tévessze meg az olvasót, magasan kvalifikált szakemberekről van szó, akiknek képzésében elsősorban a jogi, egészségügyi, szociológiai és pszichológiai tudás professzionális megszerzése követelmény.
Szociális munka a kórházban
Az ember és környezete kölcsönhatására összpontosítva az egyensúly visszaállítása – betegség esetén is – már egy bekövetkezett, megváltozott, az eredetihez képest negatív helyzetet feltételez. A szociális jólét 1946 óta szerepel a WHO alkotmányának előszavában az egészség definiálásakor, ahogy a holisztikus gyógyítás is bio-pszicho-szociális egységként kezeli az embert. Az orvosképzésben is találkozunk többek közt az egészségdeterminánsok fogalmával, mint például a fizikai környezet, jövedelmi viszonyok, életmódtényezők, melyek nélkül az egészség fenntartása, a betegségek megelőzése és a gyógyítás eredményessége nem lehet teljes. A szociális jóllét tehát minden elfogadott, működő egészségmeghatározás egyenrangú részeként jelenik meg.
A szociális munka gyakorlatát mindig az a terület határozza meg, ahol a segítő tevékenység megvalósul. Így például a fogyatékosellátás területén prioritás a hátrányos helyzet csökkentése, büntetés-végrehajtási intézményekben az integráció biztosítása, de külföldön találunk arra is példát, hogy bankok alkalmaznak szociális szakembert az általuk biztosított hitelek adósainak védelmére – gazdasági megfontolásból. Az egészségügyi szociális munka tulajdonképpen folyamatos interakció és szakmaközi kommunikáció a gyógyító teammel, az egyénnel, a szűkebb környezettel, a közösségekkel és a szociálpolitika intézményrendszerével a beteg reintegrációjának érdekében.
E rövid elméleti összefoglaló után az egészségügyben végzett szociális munka gyakorlati hasznait is vegyük sorra. Bizonyos mértékű rugalmas specifikálódás az egészségügy berkein belül is szükséges a szakma képviselőitől, hiszen az aktív ágyakon gyógyítandó betegek (és kórházak) problémái nem feltétlenül azonosak a krónikus, rehabilitációban részt vevő egészségügyi szereplőkével.
A kórházban dolgozó szociális munkás önálló, az egészségügytől első hallásra idegen szakterületet képvisel, és munkastílusára is inkább a kezdeményezés és önállóság jellemző, ami a teamtagok számára kezdetben zavaró lehet, és talán meghökkentő is a hierarchikus berendezkedésű egészségügyben, de minden esetben a gyógyító team egyenrangú aktív szereplője. A holisztikus medicina részeként szociális helyreállítást végez.
Képessé tenni!
A betegek számára támaszt és erőforrást biztosít a gyógyuláshoz; fő cél, hogy a páciens képes legyen a betegség alatt és azt követően újradefiniálni az életkörülményeit, és képes legyen a betegséget követő reintegrációra, illetve a megszerzett új egyensúlyi állapot megtartására.
Akár krónikus megbetegedés, akár akut történés, esetleg funkcióváltozással járó betegség következtében akkor lehetséges életmódváltás, ha az ehhez szükséges feltételrendszer elérhető a beteg számára. Ezen erőforrások elérésében segíthet a szociális szakember. A team tagjaként lehetősége van a beteg valós holisztikus megközelítésére, hiszen a fizikai, pszichikai és szociális állapotot egyként értékelve segít ügyfelének cselekvési terv kidolgozásában.
Konkrét tevékenységi körét mindig az aktuális eset köré építi ki:
- szociális anamnézist és pszichoszociális értékelést készít;
- az életmódváltozás támogatása, elfogadtatása, előkészítése;
- tanácsadást folytat a beteget foglalkoztató problémákkal összefüggésben;
- otthoni ápolás szervezésének segítése;
- anyagi támogatások elérhetőségének felmérése, közvetítése;
- foglalkozási rehabilitáció támogatása;
- esetreferálás, konzultáció a kórházi teamben;
- elbocsátás előkészítése, ha szükséges;
- tartós intézményi elhelyezés esetén a folyamat előkészítése;
- kríziskezelés és krízisintervenció;
- ruhaadományok koordinálása.
Rejtett erőforrásaink
Profitál a beteg – pszichoszociális támogatással együttműködési készsége nőhet, így a gyógyulási folyamat felgyorsulhat. Megküzdési stratégiái fejlődésével biztonságérzete nő, így nyugodtabb, együttműködőbb lesz. A panaszok kommunikálásának intenzitása, melyeket a szociális problémákból adódó bizonytalanság, szorongás felerősít, valós mértékre áll vissza.
Profitál az orvos/team – a beteg compliance növekedése kisebb stresszfaktort jelent az egészségügyi teamtagok számára is. Nem szükséges a szociális folyamatokat koordinálnia, így több idő, energia marad a kezelés, gyógyulási folyamatok fókuszálására. A beteg nem a kezelőorvos vállára teszi szociális aspektusú „terheit”.
Profitál az intézmény – a szociális problémák egy részéből eredő túlápolási napok száma csökkenhet, ami optimálisabb finanszírozást biztosít amellett, hogy a megfelelő időben hazabocsátott páciens a várólistán a várakozási idő csökkenését is eredményezi. Szociális indok miatt kisebb a kórházba való visszakerülés esélye, ha szociális munkás is tagja a teamnek.
EÜDSZM – Egészségügyben Dolgozó Szociális Munkások Országos Egyesülete
Az 1/2012. (V.31.) EMMI-rendelet ágyszámokra lebontva 500 ágyanként ajánlja a kórházi szociális munkás foglalkoztatását. Kollégáink így egymástól nagy távolságban dolgoznak, nagyobb ágyszámmal rendelkező létesítmények esetében is csak kis munkacsoportokban. Az EÜDSZM 2009-ben megalakult, nonprofit civil szervezet a közös célok a közös problémák megoldására és az együttgondolkodás biztosítására.
Célja az egészségügyi szociális munkával kapcsolatos érdekképviselet csakúgy, mint a szolgáltatást igénybe vevő személyek védelme.
Közös munka során módszertani ajánlás került kiadásra (2014) a kórházi szociális munkáról. Hiánypótló eszköz a ma és a jövő szakembereinek, speciálisan az egészségügyi munkára fókuszálva.
Különböző kórházi helyszíneken szakmai, ventilláló, továbbképző teázókat szervezünk, melyek nyitott, bárki által látogatható kötetlen összejövetelek, a kommunikáció egyik leghatékonyabb eszközeként.
Honlapunk – www.eudszm.hu – bővebb, részletesebb tájékozódást nyújt az érdeklődőknek.
