2023. április 1-jével a kormány megszüntette a magyar orvosok kötelező kamarai tagságát. Történt már ilyen: 2006-ban az egységes kamarai törvény megalkotásakor Molnár Lajos akkori miniszter gondolta úgy, hogy az ellenérdekelt lobbikat – azaz a kamarákat – meg kell gyengítenie ahhoz, hogy a papíron jól működő reformját a legkisebb ellenállással véghez tudja vinni. Ő nem volt ennyire elfogult, az összes egészségügyi kamaránál megszűnt a kötelező tagság, most csak a Magyar Orvosi Kamaránál. Akkor a kamaráknak négy hónapjuk volt meggyőzni a tagságot arról, hogy maradjanak; most a MOK mindössze négy hetet kapott. 

Molnár Lajos a biztosítási rendszert is privatizálta volna, most ennek a szöges ellentétjét látjuk, a teljes centralizációt. Molnár Lajos belebukott a nevéhez kapcsolódó reformba. 

Négy hét alatt a tagság túlnyomó többsége választotta önként, hogy tag marad. Mi, a MOK képviselői minden erőnkkel igyekszünk ezt a bizalmat meghálálni, és egy olyan orvosi kamarát működtetni, amely még jobban figyelembe veszi a tagság érdekeit, és a tagok érdekében cselekszik.

Mondhatjuk, hogy a kötelező tagság a kamarák egyfajta állami támogatása. A MOK „állami támogatása” azonban most megszűnt, mert ki merte mondani, és a vezető tudtára adta, amit talán nem szokás: rossz irányba mennek a dolgok.

Miért? Azért, mert a túlzott centralizáció, a kézivezérlés a rendszer alkalmazkodóképességét rontja, a benne szereplők nem egy keretrendszeren belül hozhatnak szabadon döntéseket, hanem egy szűk folyosón kénytelenek egy irányba menetelni a központi döntések irányába.

Érzékletes példa erre az, hogy a magánorvosoknak nem csábító szerződési lehetőséget kínáltak fel a közfinanszírozott ellátáshoz való csatlakozás érdekében, hanem helyette kötelezően előírták volna számukra a részvételt, továbbképzésnek álcázva. Az orvos nem dönthetett volna, hogy választja-e, vagy sem ezt a lehetőséget, hanem rá lett volna szorítva. Ezt az ötletet végül egyelőre elvetették.

Miért jó tagnak lenni?

Áprilistól a kamarai tagság nem csupán egy tagsági kártyát vagy logót jelent. A maradók bizalmat előlegeztek meg, és a Kamarának ezt meg is kell tartania.

A szakmai programok szempontjából a nagy, egységes szakmacsoportok, így a fogorvosok, a diplomások és a háziorvosok előnyben vannak, hiszen egységes továbbképzések szervezhetők, amelyek sok kolléga számára elérhetőek. Az Orvosi Kamara eddig is aktívan segített a különböző programok szervezésében és a továbbképzések lebonyolításában, amelyek nélkülözhetetlenek a fogorvosok szakmai fejlődése szempontjából. Számos tervünk van ezen a területen, ugyanakkor már jelenleg is rendelkezésre áll a MOK Akadémia, amelyet minden évben megrendezünk a szakma iránt érdeklődő kollégák számára, 

A továbbképzések mellett Kamara jogi segítséget is nyújt a tagok számára. Akinek az egészségügyi jog útvesztőjében kérdése van, vagy az önkormányzattal/NEAK-al kötött szerződésével kapcsolatban vita merül fel, annak a MOK jogi csapata áll a rendelkezésére. Megemlítendő, hogy a kamarai álláshely jegyzékbevételének lehetőségét egy fogorvos vehette igénybe először. Ez a MOK Alapszabályában régóta benne lévő lehetőség a – leggyakrabban praxisból – inkorrekt módon eltávolított orvosok védelmét hivatott biztosítani. Egyrészt amíg az orvos perel, másik orvos nem foglalhatja el véglegesen a körzetet, csak helyettesítéssel, másrészt ez az önkormányzat felé is egyfajta nyomás, hogy ne történjen meg körzetek átjátszása.

A kötelező „továbbképzés” tervének elhalasztásában a magánfogorvosoknak – úgy tűnik – akaratlanul is szerepük volt. A jogalkotók valószínűleg elfelejtették, hogy a fogorvosok többsége szakorvos, és annyi „képzőhely” talán nincs, mint amennyire „szükségük” lett volna. Ez sajnos jól mutatja, hogy az egészségügyi jogalkotás átgondolatlanná vált. Másik példa, hogy a kötelező MOK-tagság eltörlése mellett néhány jogszabály összehangolása elmaradt, így például a kollegiális vezetők kötelező MOK-tagsága, valamint a működési engedélyek tagsághoz kötése még jelen cikk írásakor is szerepel a megfelelő jogszabályban.   

A MOK továbbra is elkötelezetten vallja, hogy ki kell állni a magyar orvosok érdekeiért, így a magyar egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok változásával kapcsolatban továbbra is el fogja mondani a véleményét. Még erős ellenszélben is igyekszik biztosítani tagjai számára a megfelelő érdekképviseletet. Ugyanakkor ki kell emelnünk azt, hogy a Kamara ereje egészen pontosan akkora, mint tagjainak összetartása. 

A MOK a változások fényében fokozott figyelmet szentel annak, hogy a megmaradt tagság véleményét és elvárásait jobban megismerje a jövő Kamarájának alakításával kapcsolatban. Ennek érdekében április végén kérdőívet küldtünk ki a tagság részére, amelyet május 1-jéig több mint nyolcezren töltöttek ki. 

A régi új probléma: a közfinanszírozás alakulása

Év végén még a fő gondolataink között szerepet, hogy a közfinanszírozott alapellátók finanszírozását, így a fogorvosok finanszírozását is – az emelkedő inflációval kapcsolatban – kompenzálni tudjuk. Terveink és benyújtott javaslataink közt szerepelt a rezsitámogatás emelése és a szolgáltatók kompenzálásának lehetősége is.

Ötleteinket és javaslatainkat, mint ismert, az egészségügyi kormányzat nem vette figyelembe. Dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár a kassza emelése helyett átalakította a rendszert: a Területi Ellátási Kötelezettséggel (TEK) rendelkező körzetek bázisfinanszírozását átcsoportosította a TEK-körzeteknek bevezetett indikátorkasszába, valamint a teljesítménykasszába. Meglátásunk szerint ehelyett először a praxisközösségi rendszerből önhibájukon kimaradt kollégák helyzetét kellett volna rendezni. Az indikátorrendszer hatása minimum kétesnek nevezhető, inkább az eltitkolások és a kódpörgetés irányába mutat. 

Új probléma: az etikai eljárások sem maradtak a Kamaránál