„Kuruzslótörvény” – a látszat csal

2020-04-23 09:04:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Dr. Rusznák Tamás

Orvosoklapja - Jogos kérdések

A márciusi számban megjelent egy, a Btk. 187. § (1) bekezdésének módosításával kapcsolatban a pszichológusokat és a többi mentális segítő szakembert érintő bizonyos büntetőjogi vonatkozásokat elemző cikk. Ezeket szeretném néhány – alapvető – ténnyel gazdagítani.

Kontextus
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: „Eütv.”) 103. § (1) bekezdése egyféle – „pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott” – szak- pszichoterápia fogalmat határoz meg, elnagyoltan. De sem az Eütv., sem más jogszabály nem határozza meg az alap-pszichoterápiát, illetve a még lehetséges sokféle más szak-pszichoterápiát, ahogyan azt végképp nem, hogy végezhető-e pszichoterápia az egészségügyi szolgáltatásokon kívül. Ez utóbbira a válasz külföldön: igen. Sőt az elszámolási és statisztikai szabályozáson kívül arról sem szól jogszabály, hogy melyek a pszichés és pszichoszomatikus zavarok.
Az Eütv. hivatkozott bekezdése rendelkezik arról, hogy ki végezhet az ott meghatározott (?) körben, az ott írtak szerinti pszichoterápiát. Ám nincs benne mindenki, aki elvégezheti a pszichoterapeuta-képzést, és pszichoterapeuta-szakvizsgát tehet. Arra, hogy ki végezhet alap- pszichoterápiát, szintén nincs korrekt felhatalmazó jogszabály.
A pszichoterápiák körébe tartozó módszerekről, tevékenységekről pedig jogi szabályozás, így 2015 óta egyébként már megkövetelt protokoll sincs. Bármiféle egyéb pszichológiai intervenció vagy lelki segítség, fejlesztés sem szabályozott a magyar jogban. Így elhatárolás sincs köztük, illetve a pszichoterápiák között. Holott nincs olyan professzionális pszichológiai intervenció és/vagy mentális segítés, fejlesztés, amely ne használna egy vagy több, a pszichoterápia által – is – alkalmazott módszert a pszichoterápiától eltérő célra.
Viszont az sem különíthető el a hazai jog alapján, hogy egy pszichoterápiás módszer alkalmazása gyógyító (terápiás) céllal történik vagy nem. Az egészségügyi szolgáltatások körébe pedig az Eütv. 3. § e) pontja szerint beletartozik az egyén egészségének megőrzése, a megbetegedések megelőzése, a fájdalom és a szenvedés csökkentése stb. is.
Tehát: a pszichoterápiára és/vagy pszichoterápiás tevékenység végzésére való jogosultság Magyarországon igen hiányosan és ellentmondásosan szabályozott, valamint eltér a nemzetközi gyakorlattól. Ezért nincs jogbiztonság azok számára, akik a mentális segítségnyújtás területén professzionálisan dolgoznak akár az egészségügyben, akár azon kívül.
Viszont mindeddig nem is volt jogi kockázata, sem szankciója, ha valaki a gyakran szintén ellentmondásosan tanított „kompetenciahatárokat” bármely módon és mértékben átlépte, hiszen az jogi szabályozás hiányában nyilván nem lehet(ett) jogellenes.

Btk. 187. §
II. A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) kuruzslásról szóló tényállásának (187. § (1) bek.) módosítása azonban tovább csökkenti a jogbiztonságot, mert az I. pontban vázolt helyzetben egy évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti azt, aki „ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen […] b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat […] körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki. Vagyis nem a „pszichoterápia (!) végzését”, hanem a „pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenység jogosulatlan végzését” bünteti. Az eredeti normaszöveg is az orvosi gyakorlat körébe tartozó jogosulatlan tevékenységet bünteti, ez nem módosult, hanem ebbe applikálták bele a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenységet is.
A törvény tételesen meghatározza a jogosultságot az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységre (a 187. § (3) bekezdésében), és rengeteg jogszabály, protokoll szabályozza e tevékenységek végzését. Ugyanakkor a vétség megvalósul akkor is, ha az elkövető nem áldoktorként, nem gyógyítást és/vagy egészségügyi szolgáltatást színlelve vagy ígérve jár el.
A kérdés tehát az, hogy milyen cselekménnyel követi el a „kuruzslást” az, aki jogosulatlanul (jogszabályi felhatalmazás nélkül) fejt ki az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó tevékenységet.
A válasz nem egyértelmű, emiatt a bizonytalanság. Nincs jogszabály, amely meghatározná, hogy mi az „az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat”. (Az Eütv. 103. §-a módszerekről szól, a büntetőjog pedig kizárja az analógia alkalmazását.) Épp így
szabályozatlan, hogy mi a pszichoterápiás gyakorlat „körébe tartozó tevékenység”, valamint ki „jogosult” annak kifejtésére.                        Akkor tényleg nincs mitől félni? Hiszen három üres halmazt szabályoz az új kerettényállás. Sajnos a jog mást mond, és a joggyakorlat is mást mutat. Lássuk! Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróság ilyen esetben sem tartózkodhat e rendelkezés alkalmazásától, hanem azt az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, és ezek értelmezésekor „azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. A büntetőeljárásban azt fogják vizsgálni és értékelni, hogy az alanynak volt e jogszabályi felhatalmazása (jogosultsága) az adott tevékenységre, és hogy ez a tevékenység megfeleltethető-e a tényállásban meghatározottnak. Jogszabályok hiányában miből indulnak ki? A jogalkotói szándékot keresve elsősorban a törvény indokolásából. Ám konkrétan mást ír a törvény, és mást az indokolás. Utóbbi tehát nem segít csökkenteniaz értelmezés bizonytalanságát. És nem segít ebben a jogirodalom sem, amely e kérdésről hallgat.
A bizonyítás a büntetőeljárás egyik legfontosabb kulcseleme, de azt a tévhitet, hogy a „négy fal” között elhangzottak nem, vagy csak rendkívül nehezen bizonyíthatók, évszázados joggyakorlat cáfolja. A bűncselekményeket ritkán követik el nyilvánosan és dokumentáltan. A bíróság és a hatóságok ugyanakkor számos kidolgozott és szabályozott bizonyítási eszközzel rendelkeznek a bizonyítékok megszerzésében. Mit kell bizonyítani? A társadalomra veszélyességet biztosan nem, ez törvényi vélelem. A gyanúsított/vádlott bizonyíthatja (ritkán és nehezen), hogy ha el is követte a tényállás szerinti cselekményt, annak nincs a társadalomra veszélyessége.
Van-e relevanciája az módosított tényállás tekintetében a kuruzslással kapcsolatos korábbi joggyakorlatnak? A jóslás nem jogi tevékenység, a joggyakorlat és a jogirodalom elemzése, értékelése azonban igen. Ezek alapján például 99%-os valószínűséggel kijelenthető, hogy a büntetőeljárásban szakértőt fognak kijelölni, és a szakértői vélemény(ek)re fognak támaszkodni. De jogszabályok híján mire támaszkodik a szakértő?!
Az eddigi joggyakorlat kivetítése alapján nem kell büntetőeljárások tömeges megindulására számítani a nem pszichoterapeuta klinikai és más szakpszichológusok, pszichológusok, mese-, művészet- és szocioterapeuták, mentélhigiénés szakemberek, coachok stb. ellen. A súlyos probléma az, hogy egyáltalán indulhatnak ilyen eljárások, míg a pszichoterápiás eszközöket nem alkalmazó valódi kuruzslók nyugodtan alhatnak.

Megtekintések száma: 2785

Az egészségügyet érintő jogszabályok változását követő és értelmező rovat.

ESEMÉNYEK