Járványügyi veszélyhelyzet orvostanhallgatói szemszögből

2020-04-23 10:11:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Buda Ágnes

Orvosoklapja - Utánpótlás

Talán mindenki nevében beszélek, ha azt mondom, hogy a jelenlegi helyzet váratlanul és felkészületlenül ért minket. Tapasztalatainkat összegezve több hallgatót megkérdeztem az első két évfolyamról, illetve a klinikumban tanulókat is. A mi – szigorló – helyzetünk minden szempontból speciálisnak tekinthető, ezt a továbbiakban részletezem. Mindenkit meglepett a szigorú, ám rendkívül gyors dékáni határozat, amely szerint az elméleti tömbünk, illetve a klinikák látogatása egyik napról a másikra tilossá vált. Természetesen rengeteg kérdés felmerült már akkor is, ám a kezdetek kezdetén mindenki jól, fenntartások nélkül követte az utasításokat. Hiszen ki ne szeretne hirtelen felszabaduló, hosszú, kényelmes reggeleket következmények nélkül. A baráti összejövetelek száma exponenciálisan nőtt, a téma adott volt, az ezzel tölthető idő szintén. Majd teltek a napok, és egyre több hír érkezett, amelyek mind csak gyarapították a megválaszol(hat)atlan kérdések számát. Az ezen kérdésekre adott válaszok vagy nagyon lassan, vagy egyáltalán nem érkeztek meg (ami lassan, de biztosan bizonytalanságba taszította az egész hallgatói társadalmunkat).
A tömegeket érintő egyik sarkalatos pont a kötelező kollégiumi kiköltözés volt. Minimális idő alatt kellett megoldaniuk a diákoknak a hazaköltözést, olyan alapvető információk hiányában, hogy mennyi időre hagyják el az évek alatt már állandósult otthonukat, milyen tárgyakra, felszerelésekre lesz főként szükségük az elkövetkező időszakban, illetve elegendő-e csak a legszükségesebb dolgaikat magukkal vinniük, vagy teljesen ki kell költözniük. Most a hallgatók az ország egész területén szétszórva, otthonaikban várják a további híreket, rendeleteket. Ez a pont át is ível nagyon sok további téma irányába. Az önkénteskedés. Idős szüleikkel, nagyszüleikkel élő hallgatóknak nem tanácsos a frontvonal élén egy esetleges fertőzés lehetőségével szembenézni és azt otthonukban terjeszteni. A pszichológiai hozadéka a hirtelen lakhelyváltásnak. Számtalan következményei közül csak párat emelnék ki: nem megfelelő családi légkör, destruktív interperszonális kapcsolatok az otthonon belül, elégtelen infrastruktúra a távoktatáshoz, elszigetelődés. Telnek a hetek, a fel nem használt energiák gyűlnek, a kérdések többsége a mai napig nyitott.
A távoktatás mellett szól, hogy a pozitív visszajelzések erősen kibillentették a mérleget. Az oktatás a Microsoft TEAMS rendszeren belül zajlik leginkább. A hallgatók a pro oldalon az oktatási anyagok összeszedettségét, az oktatók interaktív igyekezetét, amellyel a gyakorlatos anyagokat próbálják átadni a hallgatóságnak, illetve a leadott anyagok elérhetőségét említették. A diasorok mellé gyakran tartozik hanganyag formájában magyarázat, illetve néhol oktatóvideók színesítik a virtuális betegvizsgálatot. Sajnos a rendszer kiforratlansága, a tapasztalatok hiánya gördít még bőven akadályt a hallgatók elé. A hatodévesek oktatását tekintve nem ilyen kedvező a helyzet. Társaim egyhangúlag negatívan nyilatkoztak eddigi tapasztalataikról, a saját bőrömön is tapasztalom, hogy a legtöbb kérdőjel és nehézség talán a mi nyakunkba szakadt. A szakdolgozatvédéseket eddig talán kivétel nélkül gördülékenyenm online lebonyolították az intézetek, ezek jelenleg is működőképességet mutatnak. A szigorlatok tekintetében már nem mondható el ugyanez. Kiesett két hét a bizonytalan időszakban, amikor egyáltalán nem volt engedélyezett a vizsgáztatás, az intézetek személyes látogatása. Ekkor még kiaknázatlan terepnek számítottak az elektronikus lehetőségek. Ez az időszak erősen megkérdőjelezi a határidők tarthatóságát. A szigorlatokra kevesebb idő jut, az adminisztratív munkák a személyes kontaktus hiánya miatt egyre nehezebben kivitelezhetők.

Jelen időszakban a hivatalos dokumentációkra az aláírások beszerzése eddig nem tapasztalt nehézségeket von maga után. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a kimaradt gyakorlatainkra megkaphatjuk-e a teljesítésigazolásainkat, melyek feltételei a vizsgára bocsátásnak. Van-e lehetőség a gyakorlat pótlására? Amennyiben az idő nem engedi, milyen más lehetőségekkel számolhatnak a szigorlók? Vannak intézetek, amelyek az elmaradt hatodéves gyakorlatokat önkéntes munkával kiválthatóvá, leigazolhatóvá tették. Ám, mint a neve is jelzi, ez a lehetőség önkéntes alapon működik. Itt vissza is kanyarodnék ahhoz a fentebb már említett ponthoz, hogy ez a kitettség rendkívül veszélyes lehet idős, immunszupprimált, bármilyen rizikócsoportba tartozó velünk egy háztartásban élőkre. Az önkéntes munkáról eddig főleg a sürgősségi osztályon vannak tapasztalatok, ahol ápolói feladatkörre képezik ki az orvostanhallgatókat. Segítenek az osztályos dokumentációban, adminisztrációban és szükség szerint, amennyiben megfelelő kompetenciával rendelkeznek, a betegek vizsgálatában. Pécsett az egyetemi vezetőség is, és a hallgatók is nagyon gyorsan reagáltak a veszélyhelyzet aktualitásaira. Büszke vagyok az egyetemünkre, a vezetőség által hozott, megfontolt és az érdekeinket szolgáló rendeletekre, illetve hallgatótársaimra, akik felelősségtudatuk teljes birtokában végzik napi kötelességeiket, és még ezenfelül is segítik orvostársadalmunk alappilléreinek stabilitását, a stabil, működő egészségügyi rendszer fenntartását! Reméljük, összefogásunk meghozza kívánt gyümölcsét, a hallgatók kérdései válaszra találnak, és a szigorlók sorsa is megoldódik a közeljövőben. Mi türelemmel és kellő empátiával viseljük jelenlegi sorsunkat, együtt dolgozunk a közös cél érdekében.


„Ha közel a vész, nem remeg a szánk, le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.”

Megtekintések száma: 258

Fiatal kollégáink rovata

ESEMÉNYEK