Az új kormányzat működésének első 100 napjához értünk. Ez az a mérföldkő, amikor általában már lehet valamit mondani az erősségekről, és jelezni, ha valamilyen területen kezd elmaradás mutatkozni. Az egészségügy esetén azonban most korlátozottan lehet véleményt megfogalmazni, hiszen - bár a többi ágazatban is vannak kihívások -  az egészségügy egy elképesztően mély, évtizedek óta mélyített gödör aljáról indul, hatalmas kihívás elé állítva azokat, akik vállalják, hogy nekiállnak a változtatásnak.

Kezdjük röviden egy nagyon egyszerűsített mérleggel.

Eredmények
  • Újra van önálló egészségügyi minisztérium, folyamatban van a háttérintézmények átalakítása, élükre elismert szakemberek kerültek.
  • Önálló államtitkárságot kaptak eddig alulértékelt területek: alapellátás, népegészségügy és digitális egészségügy, emellett miniszteri biztos segíti néhány különösen elhanyagolt terület fejlesztését.
  • A fejlett egészségügyi rendszerekre jellemző partneri hangnem, új szemlélet jelent meg.
  • Utóbbival összefüggésben gesztusértékű lépés történt a dolgozók felé is: az arcfelismerő kamerák megszüntetése. 
  • A minisztérium társadalmi kommunikációja jó, a civil szervezeteket sikeresen szólítja meg.
  • Az alapellátás reformja, strukturális átalakítása prioritást élvez, ami széleskörű egyeztetéssel történik.
  • A szakdolgozói bérek fejlesztésén dolgozik a minisztérium.
  • A vártnál ugyan lassabban halad, de az orvosok önrendelkezésének növelése (a kamarai jogosítványok visszaadása és kiterjesztése) szintén célegyenesben van. 
  • A gyógyszerek általános forgalmi adójának kivezetésével a betegek terheit mérsékelte a kormányzat.
  • A súlyosan problémás Batthyány-Strattmann László Alapítvány ügyét átmenetileg rendezték, a méltányossági keretből finanszírozott gyógyszertámogatás visszakerült állami felelősségi körbe.
  • Érdemi lépések történtek a transzparencia irányába:  a kórházak “kinyitása”, nyilatkozati tilalom feloldása, a kórházi fertőzések nyilvánosságra hozatala.
  • A MOK és az EüM közösen kiadta az orvosok közösségi médiahasználatának és nyilvános online egészségügyi kommunikációjának etikai szempontjaira tett ajánlását.
Ami hiányzik
  • Világos, az egészségügyi dolgozók számára érthető és megvitatható jövőképet várunk az egészségügyi struktúra és finanszírozásának tervezett átalakításáról.
  • A minisztérium vezetőinek többet kellene közvetlenül kommunikálnia az ágazat dolgozóival, fórumot nyitni feléjük, hogy elmondhassák nehézségeiket. Jelenleg még elkerülhetetlen némi mikromenedzsment. 
  • Lépni kell a szakmától idegen vagy jogsértő Eszjtv. rendeletek illetve OKFŐ utasítások tartalmi elemeivel kapcsolatban (pl. vezénylés, pihenőnapok és szabadságok kiadása, ügyeleti idő számítása, jogviszonyfosztás eljárás alá vonás esetén stb.).
  • A vezetői megújulást gyorsabb ütemben kell levezényelni, több olyan intézményvezető dolgozik még, akikkel elképzelhetetlen egy új egészségügyi rendszer építése.
  • A meghirdetett átvilágítások (pl. magán-állami rendszer összemosása) nem látszanak, a káros gyakorlatok tovább terjednek.
  • Az értéküket súlyosan veszítő orvosi bérek fejlesztésének ütemtervét nyilvánossá kell tenni.
  • Tudnunk kell, hogy a választási programban beígért évenkénti 500 milliárd Ft többletforrás  milyen célok mentén kerül felhasználásra, mely területek, csoportok számíthatnak fejlődésre, támogatásra.
  • Elmaradt, vagy késik egy általános értékelés az egészségügyi ellátórendszer állapotáról, amire lehetne alapozni a soron következő teendőket.
Helyezzük kontextusba a fenti eredményeket és elmaradásokat, nézzük, milyen kihívásokkal küzd az új minisztérium.

1. Az irányító struktúrák kialakítása nehéz

Egy új minisztérium elindítása hasonló egy vállalat felépítéséhez: stratégiát kell alkotni, belső működésrendet és szabályzatokat kell írni, kompetens szakembereket találni, felelősségi és feladatköröket kialakítani, új belső infokommunikációs hátteret kiépíteni, pénzügyi és tárgyi eszközöket allokálni. Ez a feladat - miután nem egy működő minisztériumot kell átalakítani, hanem újat kell felépíteni - önmagában is hónapokat vesz igénybe. Ha az irányítás nem működik jól, az nagyon gyorsan  észlelhető az intézmények, ellátóhelyek működésében, ami később legyűrűzik a betegágyak mellé is. Jelenleg még mindig zajlik ez az építkezés, amit nehezít, hogy az elmúlt évtizedekben az állami egészségügy szakmai háttere az elérhető szakemberek szempontjából is meggyengült. A versenyszférából átcsábítani szakembereket a feladat reputációja, finanszírozása miatt nem egyszerű.

2. Amiről korábban azt hittük, hogy működött, még az sem

Az elmúlt hónap során módunk nyílt egyeztetni a minisztérium irányítása alá tartozó intézményekkel (pl. NEAK, NNGYK, OKFŐ). Azt tapasztaltuk, hogy a belügyminisztériumi irányítás alatt a háttérintézmények közötti önálló együttműködés szinte ellehetetlenült. Egyrészt rendkívül lecsökkent az apparátus, a legképzettebb emberek távoztak, de emellett a Belügyminisztérium inkább korlátozott, mint koordinált. Engedély nélkül gyakorlatilag nem lehetett önálló lépéseket tenni. Elképesztő volt hallani, hogy pl. a NEAK-nak vagy az OKFŐ-nek egyszerűen nem volt hozzáférése az EESZT-hez. A hatalmas adatvagyont érdemben képtelenség volt a tényleges ellátáshoz és finanszírozáshoz illeszteni.

3. A bürokrácia tehetetlenségi nyomatéka

Nulláról építkezni, közben égető feladatokat megoldani minden helyzetben nehéz, idő- és emberigényes feladat. A mi meglátásunk szerint ezt súlyosbítják a szakigazgatási apparátus (a „deep state”) beidegződései. Bár az új minisztériumi vezetés részéről látható az elszántság és a lendület, a bürokrácia berendezkedése és működési módja nem motorja a változásnak. Egy olyan rendszerről beszélünk, amelyet másfél évtizeden keresztül arra treníroztak és utasítottak, hogy a politikai akarat felülírja a szakmai szempontokat, a problémák megoldása helyett a felelősség hárítása legyen a fő misszió. Ebből még érzésünk szerint nem teljesen sikerült egy kezdeményezéseket befogadó, az együttműködést kereső attitűdre átváltani. 

4. A katarzis hiánya

Amikor az MTVA csatornái elsötétültek, és órákra az a felirat fogadta a TV-t bekapcsolókat, hogy a közmédia nem hazudhat, az a másfél évtizeden keresztül szorongatott független média munkatársainak morális szempontból egy nagyon fontos, szinte katartikus pillanat volt. Az egészségügyben ilyen pillanatot nagyon nehéz előállítani, pedig óriási szükség lenne rá. Nálunk kritikus kérdés, hogy az elmúlt rendszert kiszolgáló, azt működésben tartó és komoly erkölcsi és szakmai károkat okozó, a szükséges változásokat blokkoló szereplők pozícióban maradnak-e, és lesz-e olyan mechanizmus, ami meggátolja ilyen emberek hatalomba kerülését, valamint elősegíti-e a progresszív gondolkodású, vezetésre alkalmas kollégák kinevezését. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor a mintaként szolgáló egészségügyi rendszerek morális fundamentumát nem tudjuk megteremteni. A következő néhány hónapban eldől, hogy lesz-e morális értelemben is valódi egészségügyi rendszerváltás, vagy csak egy olyan felemás, mint ami '90-ben jutott az országnak. Az 1001 orvos mozgalom 2015-ös indulása óta a transzparenciát, az őszinte szembenézést és a felelősség vállalását hirdetjük, ami alól a vezetői felelősség kérdése sem kivétel. 

Összefoglalva

Az ellátórendszer napi szintű működési problémái bizonyítják, hogy az egészségügyi rendszer átfogó szerkezeti, finanszírozási és szemléleti reformjára van szükség. A megkövesedett szervezetirányítási kultúrát megváltoztatni nem lehet hetek alatt, a hiányzó egészségügyi gazdasági-jogi szakembereket nem lehet a bűvészkalapból előhúzni, a beígért 500 milliárdos évenként forrás nélkül érdemi reformot elérni nem lehetséges.  Ahogy a napi gyógyító munkában is évekig tarthat egy-egy rossz beidegződés felülírása – nincs ez másképp az államigazgatásban sem.
Racionálisan kell látnunk a kiindulópontot: most a működőképesség alapjainak lerakása és a romok eltakarítása zajlik.Tudnunk kell hol tartunk most, hova szeretnénk eljutni, és milyen mutatószámokkal mérjük a haladást. Ugyanakkor ennek a folyamatnak állásáról, eredményeiről az együttműködés érdekében a kollégáknak is értesülnie kell.
A változtatások közül a szabad véleménynyilvánítás jelentős és tartós hatású, ne becsüljük alá. Önmagában azonban a helyzet leírása még nem hozza el a megoldást. A Kamara részéről továbbra is képviseljük a szakma szempontjait, a változtatás igényét, és a kollégák érdekeit, ennek érdekében a hiányosnak ítélt területeken folyamatosan nyújtunk be javaslatokat a Minisztérium számára.