Főként a mások által példaként emlegetett vezetői háttértudásáról, hozzáállásáról kérdezte az Orvosok Lapja dr. Kovács Józsefet.

A IX. kerület több, mint tíz éve Budapest egyik legdinamikusabban fejlődő része, és ez igaz egészségügyi ellátására is. A Ferencvárosi Egészségügyi Szolgáltató KN Kft., vagyis a kerület szakrendelője idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. A negyedszázad nagy részében, tizenhét éve dr. Kovács József igazgatja az intézetet. Főként a mások által példaként emlegetett vezetői háttértudásáról, hozzáállásáról kérdezte őt az Orvosok Lapja.

Ferencváros több mint fél százezer lakosával, változatos városépítészeti-struktúrájával nagy kihívás elé állítja a kerületet ellátó egészségügyi szakembereket. Belső Ferencváros éppúgy a kerület fontos része, mint a József Attila lakótelep. Hogyan lehet egy ilyen változatos struktúrájú és lakosság-összetételű városrész egészségügyi ellátását megszervezni?

A Ferencvárosi Önkormányzat huszonöt évvel ezelőtt vette át rendelőintézetének működtetését a fővárostól. Az intézetet 17 éve igazgatom.  Ez idő alatt számos pozitív lépést tett az Önkormányzat a rendelőintézetért, a lakosok egészsége érdekében. Létrehozta a mester utcai rendelő mellett a kihelyezett szakorvosi rendelőket, a József Attila lakótelepen, a Belső Ferencvárosban és a Czucor utcában. Ezek nagy lépések voltak, melyekkel közelebb vitték az ellátást az emberek lakhelyéhez. A József Attila lakótelepen az Önkormányzat több, mint tíz évvel ezelőtt egy mozgásszervi centrumot is létrehozott, és egyéb szakorvosi profilokban is rendelkezésre állunk a lakótelepen. A gyógyító tevékenység azonban döntő többségében a Mester utcai rendelőben zajlik, ahová a József Attila lakótelepről fél óránként jár az un. Ferenc busz, oda-vissza szállítva a betegeket az Önkormányzat támogatásával.

Budapesten elsőként valósították meg a háziorvosi rendszer privatizációját, és az elsők között vezették be a rendelőben az egynapos sebészeti ellátást is. Járt-e haszonnal ez az úttörő bátorság a lakosság egészségügyi ellátásának színvonalában?

Az Önkormányzat valóban nagy hangsúlyt fektet a kerületi lakosok ellátására, mind a szűrővizsgálatok, mind a betegellátás vonatkozásában. Ezért döntöttek úgy korábban, hogy intézetünkben létrehozzák az egynapos sebészeti centrumot. Ebben a centrumban már hagyományosan évente 1000 körüli műtétet végzünk. A kerületi lakosok mellett más lakóhellyel rendelkező betegnek is a rendelkezésére állunk. 

Ön első számú vezetőként is mindig ragaszkodott ahhoz, hogy közel maradjon a mindennapi betegellátáshoz. Így az irányító munkában saját napi tapasztalatait is felhasználja. Mondana erre néhány példát?

Egy egészségügyi intézmény természetesen nem tevékenységében, hanem szervezésében hasonlít egy színházhoz. Nekem az a színház tetszik, ahol a színházigazgató színész volt, és megmaradt annak is, mert így soha nem szakad el a színpadtól. Igaz, hogy több, mint két évtizede igazgató vagyok, először egy nagy kórházban, aztán a kerületi rendelőben, de a magam bőrén érzem azt, amit a kollégák is éreznek a mindennapok során.

Amellett, hogy évtizedek óta vezető szerepet tölt be kerületének egészségügyi ellátásban, Ön személy szerint bekapcsolódik szakterületének tudományos életébe, tudományos fokozattal is rendelkezik. Kapcsolatai révén a szakrendelő szorosan együttműködik a közelben lévő klinikákkal és az István Kórházzal. Ez megmutatkozik a szakrendelő szakorvosgárdájának összetételében is. Hogyan sikerült a rendelő számára megnyernie sokszor a szakma legkiválóbb képviselőit?

Ez egy összetett kérdés, megválaszolásához vissza kell nyúlnunk a kezdetekhez, hogy miként lesz valakiből kórház-, vagy rendelőigazgató. Kétféleképpen történhet ez meg, vagy úgy, hogy saját szakmájában nem tud sikereket felmutatni, vagy ha odasodródik a vezetés lehetőségeihez, és én utóbbiként kerültem az ország akkor legnagyobb kórházának élére fiatal, kandidátus főorvosként, a kórház dolgozóinak támogatásával. Olyan kollégákat előztem meg a poszton, akik utána valamennyien kórházigazgatók lettek, sőt, az egyik vetélytársam később miniszter lett. Mikor egyetemre jártam Moszkvában, a medikusok és az orvosok még kevésbé értékelték a szervezésben, irányításban részt vevő orvosokat, és ha valaki rossz vizsgát tett, azzal vigasztaltuk egymást, hogy ne bánkódj, legfeljebb majd kórházigazgató vagy miniszter leszel. Ha az ember kórházi főorvosként megszokja, hogy tudománnyal is foglalkozik, akkor a rendelőintézetben is próbálja folytatni ezt a tevékenységet. Sokan azt mondják, hogy a szakrendelői karrier nem az adott pálya csúcsa, ennek ellenére vannak tudományos tevékenységet folytató kollégák, pl. nagyon büszke vagyok dr. Búzás György gasztroenterológus főorvosra, aki minden évben ír egy gasztroenterológiai témájú könyvet és rendszeresen publikál a legjobb hazai és külföldi szaklapokban. Dr. Bors Katalin főorvos asszonyt szintén nagy öröm, hogy sikerült megnyernünk munkatársnak a ferencvárosi oszteoporózis centrumban, valamint a Cuczor utcai kihelyezett szakrendelés vezetésére. A Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórház korábbi főigazgatójaként, jelenleg részlegvezető főorvosaként számtalan vonatkozásban segítséget nyújt a kerületi lakosok mozgásszervi ellátásban.

Milyen a kapcsolata a háziorvosi ellátórendszerrel, hogyan tudják megoldani, hogy kézben tartsák a máshol elszabadult várakozási idő hosszát a szakrendelőben?

Hogyan is alakult ez így nálunk, hogy egy-egy vizsgálatra hosszú időt kell várni? Két orvosi tevékenység képviselőinek vagyok nagy tisztelője: a klinikai vagy egyetemi tanszékvezetői, vagy helyettes vezetői professzori címet elnyert kollégáknak – mert a magam tehetsége ehhez a szinthez nem ér fel – és a háziorvosoknak, akik megítélésem szerint a legnehezebb és legértékesebb orvosi tevékenységet végzik. Magyarországon inkább a beteg, mint az orvos rendel. A háziorvosok az interneten sokszor tévesen felkészült páciensek részéről olyan elvárásokkal szembesülnek, amelyeknek nagyon nehéz megfelelni, és ha valaki nem tesz eleget ezeknek az igényeknek, máris rossz orvosnak számít. Ezért dőlnek a szakrendelőbe az éppen divatos vizsgálatokra a betegek, főleg a különböző ultrahangvizsgálatokra. Ez az a terület, ahol a fokozott igénnyel mi sem tudunk mindig lépést tartani. Az egyéb szakterületeken, rugalmas munkaidő szervezéssel, részmunkaidős kollégák foglalkoztatásával tudjuk elérni, hogy jobbak vagyunk egészségügyben jelenleg tapasztalható átlagnál. Az orvosok megnyerésében nem kis szerepe van a rendelő jó szakmai hírnevének, a diagnosztika területén hadrendbe állított kitűnő eszközparkjának.

Az informatikai rendszer fejlődésével közvetlenül összekapcsolódik a háziorvosi és szakorvosi ellátórendszer. Milyen előnyöket lát ebben a betegellátás szempontjából?

Az EESZT bevezetése óriási lépés a betegellátás színvonalának emelésében. A háziorvosok munkájában nagyon sokat jelent, hogy rálátást nyertek a szakrendelők, kórházak leleteire. Bízom benne, hogy a szakorvosoknak és a kórházi orvosoknak is egyre több haszna lesz ebből a közvetlen információs kapcsolatból az alapellátással. 

Melyek a jövőbeni tervei?

Szeretnék részt venni a háziorvosi ellátáson alapuló egészségügy informatika által is megtámogatott, felfelé ívelő szakaszában, szeretném tovább szolgálni a betegeket, mint urológus és klinikai onkológus szakorvos, és a továbbiakban is szeretném koordinálni Ferencváros lakosságának szakorvosi ellátását, mint az intézet igazgatója.

Radnai Anna