A tavalyi év folyamán megkérdeztünk közel félezer orvostanhallgatót, ugyanennyi rezidenst és több ezer szakorvost.
2017 tavasza és ősze között immár harmadik alkalommal került sor a hazai gyógyítók körében nagyszabású kérdőíves vizsgálatra. A tavalyi év folyamán a Magyar Orvosi Kamara a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatóságával és A Gyógyító Nőkért Alapítvánnyal együttműködve kutatást indított a hazai gyógyítók testi-lelki egészségének felmérésére, valamint külföldi munkavállalási terveinek vizsgálatára. A tavalyi év folyamán megkérdeztünk közel félezer orvostanhallgatót, ugyanennyi rezidenst és több ezer szakorvost. Kutatásunk különlegessége volt, hogy 161 jelenleg is külföldön dolgozó kollégát sikerült megkérdeznünk arról, miért mentek el Magyarországról, és milyen feltételekkel jönnének ismét haza - számoltak be a kutatás vezetői az Orvosok Lapja legfrissebb számában.
Ezúton is szeretnék megköszönni Kollégáink segítségét: 5013 értékelhető választ kaptunk online felmérésünkre. A felmérés adatain nem, kor és szak (orvos, fogorvos) szerinti súlyozást végeztük, így e dimenziók tekintetében a vizsgált minta reprezentatívnak tekinthető. Jelen írásunkban elsőként a felmérés munkára, munkavégzésre valamint mentális és szomatikus egészségre vonatkozó legfontosabb eredményeit mutatjuk be, majd pedig a külföldi munkavállalással kapcsolatos kérdésekről számolunk be.
Nézzük először is a minta demográfiai képét. A válaszadók 84%-a általános orvos, 16%-a a fogorvos és 13,1% a rezidensek aránya. Az átlagéletkor 52 év volt és 54,6% a nők és 45% a férfiak aránya. A vizsgálatban résztvevők legnagyobb arányban a fekvőbeteg-ellátásban dolgoznak (37,5%), ezt követi az alapellátás 24,5%-kal.
A munkával, munkavégzéssel kapcsolatos kérdések közül fontos megemlítenünk, hogy a Magyarországon dolgozó kollégáknak átlagosan 2,6 munkahelye van, és átlagosan 2,4 szakvizsgával rendelkeznek. Válaszadóink átlagosan heti 35,71 órát dolgoznak főállásában, 11,93 órát dolgoznak másodállásban, a megkérdezettek közel fele (53,9%) azt válaszolta, hogy nem ügyel. Ezek az adatok nem mutatnak lényeges eltérést a 2013-as orvoskutatás adataihoz képest
A mentális egészségmutatók alakulása volt a következő fontos vizsgálati területünk. A kiégés tekintetében a trendek hasonlóak a 2013-as adatokéhoz: az emocionális kimerülés esetében a válaszadók közel fele (50,3 %) tartozik a közepes és magas kategóriába, a cinizmus dimenzió esetében a válaszadók 39,4 százalékát jellemzi a közepes és magas pontszám. A hatékonyságcsökkenés közepes és magas dimenziója a minta 69%-ára jellemző. Az észlelt stressz esetében az alacsony kategóriába a válaszadók mindössze 25,2 százaléka került, a válaszadók 74,8 százalékára magas stresszpontszám volt jellemző. A szomatikus egészségmutatók alakulásában a tendenciák hasonlóak a 2013-as eredményekéhez: a magas vérnyomás, az allergia, az izom-csontrendszeri betegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a cukorbetegség fordulnak elő a leggyakrabban.
A következőkben tekintsük át a külföldi munkavégzésre vonatkozó kérdéseket. Megkérdezett kollégáink 12,6%-a eddigi pályafutása során már dolgozott hosszabb-rövidebb ideig külföldön. Eredményeink alapján elmondható, hogy a kérdezés időpontjában mintegy 10,2 százalék tervezte a külföldi munkavállalást. Jellemzően férfiak, 35 év alattiak, szakvizsgával még nem rendelkezők, gyermektelenek. Adatainkból az is látszik, hogy a külföldi munkavállalást tervezők a kiégés mindhárom dimenziójában szignifikánsan rosszabb értéket mutatnak.
A külföldi munkavállalást tervezők közül 15,3 százaléknyian vannak azok, akiknek konkrét megállapodásuk is van már, általában 2–5 évre terveznek külföldön dolgozni. A tervezett célországok a következőek: Ausztria (a válaszadók 26,9 százaléka jelezte), Egyesült Királyság (29%), Németország (27,2%), Svédország (15,9%), Norvégia (10,7%), Dánia (9,2%), Írország (8,7%), USA (6,7%), Kanada (6,4%). A megkérdezettek mintegy felének (56,3%) él barátja, rokona, hozzátartozója a munkahelyül választott országban.
A 2013-as reprezentatív orvoskutatásunk adataival összevetve elmondható, hogy kevesebb kolléga tervezi a külföldi munkavállalást (2013. 16.7% vs. 2017. 10,2%). Az is látható, hogy míg 2013-ban inkább a 36-45 év közötti, több szakvizsgával rendelkező férfi kollégák terveztek hosszabb-rövidebb ideig külföldön dolgozni, addig jelen felmérésünkben a fiatalabb korosztály tagjai (24-35 év közöttiek) és a szakvizsgát még nem szerzők körében jelentősebbek az esetleges külföldi munkavállalással kapcsolatos elképzelések.
A külföldi munkavállalás legfontosabb motivációi a következőképpen alakulnak: a magyar egészségügyi rendszer kilátásai, a fizetés, az életkörülmények és életminőség, a munkakörülmények, valamint az orvosok szakmai és társadalmi megbecsültsége. A külföldi munkavállalás utáni visszatérés legfőbb meghatározó faktorai: magasabb fizetés, ha hazánkban jobban megbecsülnék az orvosokat, ha jobb munkakörülményeket és felszerelést biztosítanának, ha a szakmai közeget (idősebb kollégák) támogatóbbnak éreznék, illetve ha a szakmai színvonal jobb lenne
Fontos kiemelnünk, hogy a jelenleg külföldön praktizálók átlagéletkora jelentősen alacsonyabb a hazai mintáénál (40,3% vs. 52,3%) – és csakúgy, mint a külföldi munkavállalást még csak tervezők esetében – valamint szignifikánsan több a férfi és a gyermektelen. Jelentős részük (83,6%) a fekvőbeteg-ellátásban dolgozik, jellemzően egy munkahelyen és közel egyharmaduk nem rendelkezik még szakvizsgával. A Magyarországon praktizálókkal összehasonlítva nagyobb arányban kell ügyeleti munkát vállalniuk (38% vs. 58%) valamint magasabb arányú heti munkaóra mennyiségről számoltak be.
A különböző elégedettségmutatók tekintetében különbséget találtunk az anyagi helyzettel, a munka anyagi és nem anyagi jellegű elismerésével kapcsolatban az itthon és a külföldön dolgozók körében. Ugyanakkor a személyes kapcsolatokat tekintve a hazai kollégák számoltak be nagyobb elégedettségről.
Felmérésünk azt mutatta, hogy a külföldi munkavállalási szándék jelentősen csökkent a 2013-as adatainkkal való összevetésben. Jelen vizsgálatunk alapján elmondható, hogy a magyar orvostársadalom mintegy 10%-a foglalkozik a külföldi munkavállalás gondolatával. Elsősorban a 35 év alatti, szakvizsgával még nem rendelkező férfiak. Ez a trend más hazai vizsgálatok eredményeivel is egybevág és jelezheti, hogy az Y és Z generációs fiatalok számára természetes, hogy hosszabb-rövidebb időt külföldön töltenek sok esetben tanulással, tapasztalatszerzéssel. Kérdés azonban az, hogy a fiatalok milyen feltételek megvalósulása mellett jönnének vissza/maradnának Magyarországon és maradnának egészségügyi dolgozók. E képet az teszi teljessé, hogy mind a Markusovszky-ösztöndíj, mind pedig a hallgatói szerződések intézménye a fiatalok elvándorlási folyamatát próbálja megállítani.
Munkánk következő állomása a mentális és szomatikus mutatók alakulásának vizsgálata lesz különös tekintettel a pozitív életminőség mutatók (jóllét, reziliencia) elemzésére. (További részletek az Orvosok Lapja 2018/1-2. számában
Dr. Győrffy Zsuzsa, Dr. Girasek Edmond és Dr. Nagy Ferenc