A kormány és a kamara kapcsolatáról elmondta, hogy "három munkacsoportba kaptunk meghívást, nyitottság mutatkozik a kormány részéről. Szeretnénk, ha egyenrangú partnerekként ülnénk le tárgyalni az egészségügyet érintő kérdésekben. Nem feladatunk átvenni a politikai döntéseket az egészségügy átalakításának kérdéseiben, de azt gondolom, hogy a döntéshozónak fontos lenne visszajelzést kapnia arról, mi történik a betegágyak mellett. Most azt látjuk, hogy a jelenlegi reformok, melyek elméleti koncepciók mentén születtek, félsikerként könyvelhetők el. Gondolok itt akár az új ügyeleti rendszerre, amellyel a sürgősségi osztályok terhelése jelentősen és egyenlőtlenül megnőtt, sok helyen mentőket kellett átvezényelni egyik megyéből a másikba. Ugyanígy, kiszámíthatatlan következményekkel járna a közreműködői szerződések január 1-től tervezett kivezetése. Közreműködő vállalkozók nélkül elképzelhetetlen a hazai egészségügy működése, sok intézmény ezzel pótolta ki a hiányzó orvosi, szakdolgozói kapacitást. A kórházszövetség konferenciáján is elhangzott Ficzere Andrea részéről, hogy gyakorlatilag a műtőtől kezdve a járóbeteg-ellátásig minden leállna, hogyha nem lenne mód a közreműködői szerződésekre. Ebből is látszik, hogy a kamaránál számos olyan gyakorlati ismeret van, ami a kormány részéről hiányzik, mivel feltehetően nem jó minőségű adatokból dolgoznak."
Az orvosbérek újra tárgyalásáról szólva kifejtette, hogy "az orvosbérek három fázisban történő emeléséről még 2020-ban állapodtunk meg Orbán Viktor miniszterelnökkel, akkor az volt a javaslatunk, hogy az ausztriai fizetések 60 százalékát kell elérni. Munkaerőpiaci felmérések szerint ugyanis ez az a szint, ami a rosszabb munkakörülmények ellenére is itthon tartja az orvosokat. Azóta azonban az osztrák bérek értékét emeléssel megőrizték, nálunk az infláció miatt a három éve rögzített bérek vásárlóereje csökkent, ezért ezt korrigálni kell. A MOK továbbra is fontosnak tartja a szakdolgozói fizetések ezzel párhuzamosan történő emelését, hiszen nélkülük nincs gyógyítás, csapatban dolgozunk. A közellátás terhére a külföld vagy a magánszektor elszívóereje körükben éppúgy érvényesül. Ha az egy főre jutó egészségügyi kiadást nézzük, Magyarország csupán a felét költi állampolgárai egészségére, mint az uniós átlag. Ebből nem lehet jó egészségügyet építeni, sőt, a rekord kórházi adósságokból is látszik, hogy még a szinten tartáshoz sem elegendő."
"A kamara inkább egy olyan szolidaritáson alapuló egészségügyet szorgalmaz, ami Nyugat-Európában, például Németországban és Ausztriában, de főleg a skandináv államokban jellemző. Ezekben a rendszerekben nincs nagy különbség az egészségügyi ellátásban attól függően, hogy valakinek van pénze, vagy nincs, sem abból a szempontból, hogy hol él. Az egészséghez való jog ugyanis annyira alapvető, hogy egy társadalmi berendezkedést is meg tud változtatni. Az egyenlő hozzáférésnek azonban óriási költségei vannak, így ez politikai döntés kérdése." További részletek a cikkben.