Felhő, zoom, okostelefon és távvizit – ezeket a kifejezéseket igen gyakran használtuk az elmúlt két évben. A koronavírus-pandémia soha nem látott kihívások elé állította a világ egészségügyi rendszereit, ugyanakkor soha nem látott lehetőségek is nyíltak meg a digitális egészség területén.
Kutatócsoportunk még a Covid-19-járvány előtt pályázott egy digitális egészséggel kapcsolatos alapkutatásra, melyben a páciensek és az ellátók digitális egészséggel kapcsolatos elképzeléseit, lehetőségeit, tudását és véleményét szerettük volna megismerni. Aztán megérkezett a pandémia… Vizsgálatunk fontosabbá vált, mint korábban gondoltuk, hiszen az új betegség új típusú megoldásokat igényelt. 2021 őszén sikerült lefolytatnunk országos, reprezentatív páciensfelmérésünket (n = 1500), amelyben úgy találtuk, hogy a válaszadók közel 80%-a használja az internetet általában, és közel 90%-uk egészséggel, betegséggel kapcsolatban is. Az internetes tájékozódás legfontosabb forrásait a weboldalak és a közösségi média jelentik; az e-receptet és az online időpontfoglalást használják a betegek közül a legtöbben; a megkérdezettek közel fele kipróbálná a távvizitet, és szívesen venné, ha orvosa ajánlana neki hiteles weboldalakat, applikációkat és szenzorokat.
A lakossági felméréssel egyidejűleg indítottuk orvosi felmérésünket is, amelyben az ellátói oldal tapasztalataira, lehetőségeire, elvárásaira, tudására és attitűdjeire voltunk kíváncsiak. A járvány újabb és újabb hulláma extrémen megnehezítette a kutatás kivitelezését. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Magyar Orvosi Kamara támogatását és a kollégák segítségét, hogy ezekben a rendkívül megterhelő időszakokban is szakítottak időt és fordítottak energiát kérdőívünk kitöltésére!
Az adatfelvételt végül 2022 tavaszán fejeztük be, és összesen 1776-an válaszolták meg a kérdéseinket. A válaszokat az OKFŐ Humánerőforrás-fejlesztési Igazgatóságától megkapott működési nyilvántartási statisztikai adatok segítségével, nem, kor és a munkahely vármegyéje alapján súlyoztuk.
A legfontosabb eredmények azt mutatják, hogy a hazai orvosok közel 80%-a több-kevesebb rendszerességgel ajánl a pácienseinek weboldalakat, közel 50%-uk ajánlott már applikációkat, 46%-uk pedig közösségi médiás forrásokat. A megkérdezett orvosok nagy igényt tapasztalnak a páciensek részéről az e-mailben történő kommunikációra (83%-uk jelezte ezt), képek/leletek megosztására és az online időpontfoglalásra. Az orvosok 86%-a ismeri a telemedicinális megoldásokat, és közel 50%-uk a következő három évben szeretné intenzíven használni azokat. A válaszadók jelentős része szívesen venne igénybe applikációkat, szenzorokat, hordozható diagnosztikai eszközöket és a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket. Elmondható, hogy az orvosok közül a háziorvosok szignifikánsan gyakrabban ajánlanak weboldalt, applikációt, a közösségi médiából származó forrást, és ők azok, akik a betegek egészségügyi célú internethasználatát, valamint a telemedicina alkalmazását a leginkább támogatják. A fekvőbeteg-intézményekben és különösen az egyetemi klinikákon dolgozó kollégák nagy érdeklődést mutatnak a robotika, a 3D nyomtatás, a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségek iránt, és munkájukban szívesen használnák ezeket a következő három évben.
A digitális egészségügyi megoldások előnyei között említették a válaszadók a kényelmet, a gyorsaságot, valamint azt, hogy a páciens jobban bevonható a kezelésbe. Hátrányként jelent meg, hogy a betegek még nem tudják elérni és megfelelően használni ezeket a technikákat, nagy a félreértelmezések, félreértések lehetősége, és növekedhet az adminisztráció terhe.
Mindezekhez kapcsolódóan fontos megemlíteni, hogy a járvány extrém módon katalizálta a digitális egészségügyi megoldások elterjedését, ugyanakkor a kompetens használat sok esetben mind páciensi, mind ellátói oldalról nehezen tudott lépést tartani a változásokkal. A pozitívumok mellett előkerült a technostressz és a digitális kiégés, valamint az időnyomással kapcsolatos kérdések is felvetődtek. Kutatásunk megmutatta, hogy a kétségtelen előnyök mellett ezekkel a problémákkal is foglalkoznunk kell: a digitális kompetenciák fejlesztése, a munka és magánélet határainak meghúzása, az orvos-beteg kapcsolat személytelenségének elkerülése, a munkaidőbe való illeszthetőség, valamint a fizikális és digitális világ összekapcsolása, illetve a finanszírozás is igen fontos, további megoldandó kérdésekké váltak.
Bár a finomabb elemzéseken jelenleg is dolgozunk, összességében elmondható, hogy a válaszadó kollégákra az óvatos optimizmus és a nyitottság jellemző a digitális technológiák és azok implementációja iránt. Nagyon fontos kérdésként fogalmazták meg – és ezzel teljesen egybevágnak orvostanhallgatók körében végzett kutatásaink is –, hogy az orvosképzés programjába kerüljenek be a digitális egészséggel kapcsolatos alapkérdések (konkrét technológiák ismerete, a digitális kompetencia fejlesztése, az etikai-társadalmi-pszichológiai alapkérdések ismerete). Páciensfelméréseink eredményei azt mutatják, hogy a „jövő páciensei”-nek (jellemzően az Y generáció tagjai) közel fele már most használ applikációkat, szenzorokat, okoseszközöket az egészségmonitorozásban, és hatalmas az igényük az online orvos-beteg kommunikáció minden formájára. Így a (közel)jövő orvosa számára minden bizonnyal a terápiás eszköztár fontos része lesz – a hagyományos ellátási formák mellett – az applikációk, a videójátékok vagy akár a virtuális valóság lehetőségeinek kihasználása is.
A kutatás az „E-orvosok és e-páciensek Magyarországon: a digitalizáció szerepe és lehetőségei az egészségügyben” – OTKA-FK 134372. számú NKFIH-program támogatásával készült.
Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak – elsősorban dr. Boros Juliannának, Döbrössy Bencének és dr. Girasek Edmondnak, akik nélkül sem a kutatás, sem pedig ez az írás nem valósulhatott volna meg.