Lassan elérkezünk az őszhöz, amikor a praxisközösségek szorosabb formái is megkezdik a működésüket. Sokáig kérdés volt, hogy a fogorvos kollégák miként tudnak majd csatlakozni a szorosabb együttműködési formákhoz. Most már sokkal tisztábban látunk. E havi számunkban ezzel az aktuális kérdéssel és a fogorvosokat érintő problémákkal foglalkozunk.

Év elején jelent meg az 53/2021. (II. 9.) Korm. rendelet (az ún. praxisközösségi rendelet), amely a praxisközösségek működésének alapjait határozta meg. A rendelet célja, hogy több praxis együttes működését összehangolva nyújtson magasabb ellátási színvonalat a páciensek számára. Az így felmerülő többletfeladatok ellensúlyozása érdekében jelentős bértámogatást nyújt a résztvevők számára. A rendelet kétféle szintű praxisközösséget határoz meg: egyrészt egy lazább formát, ahol az ellátás egy kollegiális praxisba szerveződik, és egy szorosabb, emelt formát, ahol az előző szinten belül további többletfeladatokért cserébe egy szorosabb formát szükséges létrehozni.

A kollegiális praxisközösségek

A lazább, ún. kollegiális együttműködési praxisközösségek szervezése (igen szűk határidővel) idén februárban megkezdődött, az első praxisközösségek már 2021 áprilisában megalakultak. Az ellátás színvonalának emelése érdekében, 80%-os orvosi bértámogatásért cserébe többletprevenciós időt volt szükséges vállalni, illetve további motiváció volt a határidő betartására, hogy visszamenőleges hatályú bértámogatás volt nyújtható egészen 2021. év elejéig bezárólag az első csatlakozók számára.

Fontos megemlíteni, hogy ezen a szinten a háziorvosi, a házi gyermekorvosi és az alapellátó fogorvosi körzetek egymástól függetlenül, a járási szintnek megfelelően szerveződtek egy laza kapcsolódási ponttal: prevenciós céllal. A praxisközösség élén a szakmának megfelelő járási kollegiális vezető áll.

Sajnos mind a mai napig nem történt meg minden megyében a megyei fogorvosi kollegiális vezető kinevezése, ahogy az országos kollegiális fogorvos kinevezése sem (pedig többször történt már pályáztatás), így a rendszer működése még hiányos. További sajnálatos tény, hogy az iskolafogászatot ellátó személyek jogi helyzetének rendezése még mindig nem történt meg, így továbbra sem tudnak részt venni még a kollegiális praxisközösségekben sem. Csak remélni tudjuk, hogy ezek a hiányosságok hamarosan rendeződni fognak, hogy a rendszer teljes terjedelmében működni tudjon.

Az emelt szintű praxisközösségek

A praxisközösségi rendelet szerint az egy járáson belül működő háziorvos, házi gyermekorvos és fogorvos szolgáltatók három fajta emelt szintű együttműködési formát hozhatnak létre: egyesített praxisközösséget, integrált praxisközösséget vagy konzorciumi együttműködést.

Egyesített praxisközösség esetén a csatlakozó praxisok mind egy közös jogi formába (kft., bt.) egyesülnek, és ennek alkalmazottjaiként végzik a további tevékenységüket. Integrált praxisközösség esetén a praxisok ugyan megtartják önállóságukat, de a közös feladatok ellátásra alapítanak egy közös jogi formát. Ezzel szemben a konzorciumi együttműködés esetén mindössze egy konzorciumi megállapodásban köteleződnek el egymás és a praxisközösség céljai iránt.

A szoros praxisközösségek feltételei és tartalma a rendelet megszületésekor még nem volt teljesen tiszta. Ugyanakkor a kollegiális praxisközösségbe való jelentkezéskor már meg lehetett jelölni, ha a jelentkező kollégának szándékában áll szorosabbra fűzni a kapcsolódási formát a későbbiek folyamán. Ezt számos kolléga meg is tette. A praxisközösségekről szóló rendeletet a Kormány az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 277/2021. (V. 26.) Korm. rendelettel pontosította és tisztázta a szerveződés feltételeit. A rendelet szövegének megfelelően emelt szintű praxisközösséget 5 háziorvosi és/vagy házi gyermekorvosi szolgálat alkothat, egy fogorvosi szolgálat részvételével (5+1). Összesen legfeljebb 10+2 szolgálatból, azaz legfeljebb 12 szolgálatból állhat egy szoros praxisközösségi együttműködés. Az arányoktól eltérni még méltányossági kérelem esetén sem lehet.

A módosító rendeletből vált mindannyiunk számára (nagy megrendüléssel) világossá, hogy a fogorvosok önállóan nem alkothatnak emelt szintű praxisközösséget, és csak 5:1-es arányban vehetnek részt az együttműködésben háziorvosokkal, illetve házi gyermekorvosokkal. Már csak számszakilag is, ismerve az összes háziorvos (ideértve a házi gyermekorvosokat is) és alapellátó fogorvos létszámát, ha minden kolléga a szabályoknak megfelelően csatlakozna, akkor is a fogorvosok több mint fele ki fog maradni a szoros, 100%-os bértámogatást nyújtó, eszközfejlesztési pályázatokra lehetőséget adó együttműködésből. Ezt mindenképpen erősen diszkriminatívnak éreztük, jeleztük több fórumon is mind az illetékes Minisztérium, mind az Országos Kórház Főigazgatóság (OKFŐ) számára, de problémánk mind ez idáig nem került megoldásra.

Sajnos, ahogy említettem, a korai jelentkezés és a hiányos elsődleges tájékoztatás még egy problémát szült: számos kolléga bejelölte az előzetes szándékát a további szorosabb együttműködésre. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ennek lesz bármi következménye, de mint az első utalásoknál kiderült, az OKFŐ készpénznek vette a későbbi csatlakozást, amelyről tájékoztatta a NEAK-ot. Ennek megfelelően az egészségbiztosító már előre kiutalta a magasabb bértámogatást, januártól visszamenőleg! Természetesen így azok, akik nem tudják teljesíteni a belépés feltételeit, jogtalanul lettek kedvezményezettjei ezen utalásnak, amelyet ebből kifolyólag vissza kell majd szolgáltatni. Milyen jó lett volna, ha a szabályok és a lebonyolítás rendje már az első jelentkezéskor ismert lett volna!

Fogorvosok az emelt szintű praxisközösségekben

Az emelt szintű praxisközösségekben a részt vevő praxisok kétféle tevékenységkört vállaltak. Egyrészt, hogy biztosítják az ellátottjaik részére a prevenciós ellátást (egyénre szabott egészségiállapot-felmérés és életmód-tanácsadás, egészségterv készítése, illetve a szervezett szűrésekre való mozgósítás és felvilágosítás), másrészt, hogy emelt szintű szakmai munkát visznek véghez. A részvétel során a szakmai munka teljesítése dokumentálandó, és pontszámok szerint elszámolható. Az OKFŐ tájékoztatása alapján közreadott táblázatban szereplő tevékenységekből a részt vevő praxisonként havonta 100 pont gyűjtése szükséges, így évi 1200 pontot kell teljesíteni. A pontszámokat a praxisközösség egészére nézve évente ellenőrzik majd oly módon, hogy egyik szakmai tevékenység sem haladhatja meg az összesített tevékenység 30%-át.

A praxisközösségben részt vevő fogorvos kollégák a táblázatban felsorolt, elszámolható 48 tevékenységből 17-et végezhetnek. Ebből a feladatok legnagyobb része, mint a diabetes mellitus szűrés, a professzionális vércukorszint-mérés vagy a járványügyi mintavételezés, értelemszerűen orvosi kompetenciából fakadó, kiegészítő pontszerzésként került bele. A fogorvosok számára a szakmai tevékenység (mint fő irány) négy tevékenység köré szerveződik:

• fogágybetegségek szűrése, parodontológiai szűrések végzése (rizikószűrés, CPITN-index felvétele),
• caries-intenzitás mérése (DMF-T vagy DMF-S szűréssel)
• fogászati anamnézis elkészítése gyermekkorban (kérdőív segítségével)
• állkapocsízületi problémák detektálása (szintén kérdőívvel)

Ezek mindegyike dokumentálandó a használt medikai rendszerben. Esetenként és tevékenységenként havonta 6 pont számolható el.

Az adatok későbbi felhasználhatóságát tekintve nagy kérdés a standardizáció és az utánkövethetőség. Egy rendszeresített egyetemi szűrésen elvileg pontos adatkezelési szabályok mellett, egységes kérdőívekkel és szemléletmóddal zajlik az adatfelmérés. Az OKFŐ a táblázatba foglalt minimális útmutatón kívül nem határozott meg központi kérdőívet, illetve dokumentációs rendet a medikai rendszerben való rögzítésen kívül. Véleményünk szerint ez fontos lenne, mivel ha ezzel a jelentős mennyiségű adattal a későbbiek során országosan kezdeni szeretnénk valamit, strukturált gyűjtésre és tárolására lenne szükség. Az ilyen módon történő rendszerezés akár összesített, nagyobb tanulmányok elkészítésére is lehetőséget adhatna a későbbiekben. Emellett pontosabb képet tudnánk kapni a nem egyetemi városok szájüregi és fogazati állapotáról, amely további intézkedéseknek tud alapul szolgálni.

Reméljük, hogy a felmerült problémák mielőbb orvoslásra kerülnek, és az emelt szintű praxisközösségek a fogorvosok részvételével hozzájárulnak a magyar lakosság jobb szájüregi állapotához.