Az alábbi, rövidnek nem mondható cikkben minden benne van. Minden arról, hogy hogyan alakult a kamara sorsa a rendszerváltás óta, hogyan értéktelenedett el a szervezet, mi történt 2019 óta, mit ígért Orbán Viktor a karmelita kolostorban, mit ígért Takács Péter, és főleg: mi a valóság. Elolvasása erősen ajánlott a helyzet jobb megértése érdekében.

Rövid történelem, 1988–2019

A rendszerváltás lelkes, bizakodó időszakában alakult újra a Magyar Orvosi Kamara, az orvosok, fogorvosok és diplomás egészségügyi dolgozók szakmai érdekképviseletét ellátó, hivatásuk tisztasága felett őrködő szervezet. Ugyanekkor az egészségügy működését sok szempontból új alapokra helyezték.

A következő években aztán a politikusok és a társadalom figyelme más problémák felé fordult. A szocializmusból örökölt széttagolt, lassan amortizálódó egészségügy modernizálására tett kísérletek igen korán elhaltak, a mindenkori döntéshozók a fellángoló ellenállásokat látva megtanulták kerülni az egészségügy „darázsfészkét”.

Érdemi kísérlet az egészségügyi reformra a 2006 és 2010 közötti Gyurcsány-kormányhoz, közelebbről Molnár Lajos egészségügyi miniszterhez kötődik. Ő az orvostársadalom és a MOK tiltakozását megelőzendő 2007-ben megszüntette az addig kötelező egészségügyi kamarai tagságokat. Az ellentmondásos megítélésű reform így sem futott végig. 

A MOK ekkor tagságának mintegy 20%-át veszítette el. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy – a jelen helyzettel ellentétben – akkor a maradó nyilatkozatok megtételére 3 hónap volt.

Mindenesetre ezen idő alatt a MOK-tól érdemi akciókat, az egészségügy átalakításáért sikerre vitt nyomásgyakorlást nemigen jegyzett fel a történelem.

2011-ben – már az Orbán-kormány alatt – visszaállították a kamarák kötelező tagságát, és korábbi jogosítványaik egy részét is visszakapták. Hogy a hatalom kért-e „cserébe” valamit, nem tudjuk. Mindenesetre a következő nyolc évben sem a MOK vitte az egészségügy átalakításának zászlaját, pedig lett volna miért kiállni, tiltakozni. Megszűnt például az önálló egészségügyi minisztérium; szervei, hivatalai egy nagyobb mamutintézmény (EMMI) alá szorultak. Megszűntek, a kormányhivatalokba olvadtak az egészségügy ellenőrzésének szervei, elcsökevényesedett a járványügyi ellenőrzés, egyebek között a korábban jól szervezett és hatékony ÁNTSZ is. Az egészségügyre fordított GDP-arányos költésben Magyarország fokozatosan sereghajtóvá vált Európában és azon belül a régiónkban is. Mindeközben az egészségügyben dolgozók fizetései nemcsak nemzetközi, de az országon belüli összehasonlításban is szégyenletesen alacsonyak maradtak. Az egészségügy így a szürkegazdaság terepe lett, virágzott a hálapénz, félig ellenőrzötten kezdett jelentős fejlődésbe a magánszektor. Az ápolók és orvosok egy része a „lábával szavazott”, nagyon sokan távoztak külföldre, az utánpótlás elolvadt, a szakmák elöregedtek. Noha (EU-s pénzből) számos látványos beruházás valósult meg, a központtól távolabbi épületek roskadoztak, a betegellátás színvonala rettentően egyenetlenné vált, átlagában romlott, a várólisták növekedtek. 

Mindeközben a MOK akkori vezetősége Cser Ágnes oldalán folytatott a kormánnyal végtelenített bértárgyalásokat. A MOK mint szervezet a tagjai szemében jelentéktelenné, a tagdíj pedig pusztán „adónemmé” vált.

Az egészségügy helyzetével kapcsolatos elégedetlenség tehát más utakat keresett magának. Egy szegedi kocsmai beszélgetésből útjára indult az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport, mely sebesen duzzadt több ezer fős közösséggé. A csoport kezdetben a hálapénzellenes küzdelmet tűzte zászlajára, és sikeresen elérte, hogy a téma a társadalom figyelmének fókuszába kerüljön, majd hasonlóan eredményes volt az elharapózó kórházi fertőzések elleni fellépés propagálásában is.

Mikor a csoport úgy érezte, akkori formájában kimerítette lehetőségeit, új utat keresett és talált is a Magyar Orvosi Kamarában.

Mint írtuk, a MOK iránti érdeklődés ekkor, 2019-ben mélyponton volt, sorsát és kommunikációját közel 50.000 tagjából csak kevesen követték. Ez tette lehetővé, hogy egy lelkes, több ezer fős orvosközösség összeszerveződve lényegében „rohammal elfoglalja” a korábban nagy jelentőségű szervezetet, jelöltjeivel „tarolva” a kamarai választásokon. Így vette át az elnökséget 16 év után Éger Istvántól Kincses Gyula és csapata. 


Közelmúlt, 2019–2023 februárjának végéig

A MOK új vezetősége igyekezett gyorsan megismerkedni az irányítása alá került szervezettel és az ezzel járó feladatokkal, ezzel egy időben pedig hozzáláttunk, hogy elérjük eredeti céljainkat. Első lépésként erőteljes kampányba kezdtünk a paraszolvencia eltörlése és az orvosi béremelés eléréséért, felpörgetve az ÖVT-szerződések (önként vállalt többletmunka) letétbe helyezésének programját. Ezzel párhuzamosan minden lehetséges fórumon hirdettük az átfogó, strukturális, financiális és szemléleti egészségügyi reform szükségességét, amihez támpontokat is megfogalmaztunk. Hosszabb távú terveink között szerepelt a kamara szerkezetének és működésének megreformálása is.

Sosem tudjuk meg, hova jutottunk volna a 2020-ban megérkezett Covid-járvány nélkül. A pandémia véget vetett a megkezdett országjárásnak, ellehetetlenítette a személyes kapcsolattartást. Mivel a kamara vezetőségének jelentős része – a tagsághoz hasonlóan – gyakorló orvos, a járvány fellángolásakor alig maradt időnk kamarai feladatokra. A válsághelyzet pedig mind jogilag, mind emberileg ellehetetlenített mindenfajta egészségügyi nyomásgyakorlást, elvégre a betegellátást senki sem akarta kockáztatni.

Ugyanakkor a járvány sajátos módon segített is rajtunk. Kezdettől felvállaltuk a szakma higgadt és megfontolt hangjának közvetítését, a szakértők véleményét mind a lakossághoz, mind a döntéshozókhoz eljuttatva. Aktív szerepet vittünk a lakossági kommunikációban, kampányoltunk a távolságtartás, a maszkviselés, majd az oltások felvétele mellett. Mindeközben felhívtuk a figyelmet a veszélyekre, a járványkezelés hibáira is, az egészségügyre parancsolt csend mögül „kicsempészve” a „realitás” képeit és történeteit. Mindez lakossági ismertséget és elismertséget hozott a kamarának.

Ez is közrejátszhatott abban, hogy a MOK Elnökségének delegációja 2020 őszén meghívást kapott a karmelita kolostorba, ahol Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta a MOK bértábláját, egyben ígéretet tett a hálapénz kriminalizálására és a MOK véleményének figyelembevételére az egészségügyi átalakítások során.

A sikert megünnepelni gyakorlatilag nem maradt idő, ugyanis a beszélgetést követően megjelent törvénytervezet a béremeléssel és a hálapénz tiltásával kapcsolatos szabályok mellett tartalmazta az Egészségügyi Szolgálati Jogviszony bevezetését is, melyről a találkozón és azt megelőzően semmilyen egyeztetés nem történt. Ez a törvény már megjelenítette az orvosok jogainak szűkítést, a központi parancsuralmi irányítást, tartalmazta egyebek mellett az alapbér 20%-os csökkentésének lehetőségét, a szinte korlátlan vezényelhetőséget, a tiltakozás lehetőségeinek szűkítését is.

Az orvostársadalom és a MOK vezetősége kész helyzet elé állítva válaszút elé került. Az egyik lehetőség az így „módosított, kibővített” megállapodás visszadobása lett volna. Ezzel azt kockáztattuk volna, hogy a jelentős orvosi béremelés ismét a távoli és bizonytalan jövőbe tolódik, a hálapénz kriminalizálása elmarad – mindezt egy járvány közepén, amikor érdemi kiállásra, tiltakozásra nincs mód.

A másik lehetőség a részleges tiltakozás volt, a béremelés és a paraszolvencia kivezetésének elfogadásával, közben erőfeszítéseket téve az Eszjtv. legdurvább sarkainak és éleinek lekerekítésére.

Nem kis vita után, szűk többséggel a MOK vezetése utóbbi mellett döntött. Itt sem tudjuk meg soha, hogy a másik út merre vezetett volna. 

Mindenesetre a törvény megjelenését követő napokban több dolgot sikerült „szögletre menteni”, a -20%-os béreltérítés és a korlátlan vezényelhetőség lehetőségeit rendeleti úton eliminálták. Ezzel együtt az egészségügy az Eszjtv.-hez kapcsolt szerződések alá nem írásával is számos dolgozót veszített. A következő közel másfél évre aztán a járvány és az ellene folytatott küzdelem az egész országot maga alá temette. 


2022 tavaszán, az országgyűlési választásokat megelőzően a MOK képviselői egy időre tudatosan hátrébb léptek, így akarva elkerülni a politikai mezőbe való berántatást. Az új ciklus viszonylag biztatóan indult. Az egészségügy irányítását is megkapó belügyminiszter, Pintér Sándor felkérésére javaslatot készítettünk az egészségügy átfogó átalakításáról, mely látszólag kedvező fogadtatásra talált. Az új államtitkár, Takács Péter első nyilvános szereplésére a MOK konferenciáján került sor, ahol a mi javaslatunkkal szinte egybecsengő programot hirdetett meg. 

Ezután viszont hosszú ideig csend volt. A Takács Péter által nyár végére ígért, részletes, egyeztetésre szánt egészségügyi reformterv azóta sem érkezett meg, ahogyan hiába kértük korábban a Pintér miniszter által elkészíttetett BCG-tanulmány vagy Kásler miniszter legendás, bőrbe kötött népegészségügyi programjainak transzparens közzétételét is. 

Végül 2022 novemberében a sajtó előbb szellőztette meg a kormány által már elfogadott egészségügyi törvény, mint hogy mi azt megkaptuk volna. Amikor végre „hivatalosan” is elismerték a létezését, szűk határidőt kaptunk a véleményezésre. Takács Péter ugyan eljött, és meghallgatta kritikáinkat, de azokat jórészt jelentőség nélkülinek minősítette. 

Javaslatainkat és az általunk meghúzott „vörös vonalakat”, a teljesen elfogadhatatlannak minősített passzusokat természetesen pontokba szedve, határidőre el is küldtük a minisztériumnak. Leírtuk, mit hiányolunk, mit érzünk elkapkodottnak és elnagyoltnak, mit alapvetően hibásnak, és mindez szerintünk mekkora betegellátási kockázatot hordoz. 

A salátatörvénybe ágyazott egészségügyi törvénytervezet ennek ellenére érdemi változtatás nélkül került a parlament elé, ahol azt természetesen el is fogadták. 


Novák Katalin államfőt is megkértük, küldje vissza a szerintünk kockázatos és hiányos törvényt a parlament elé további megfontolásra. Nem tette. A MOK vezetősége mindeközben minden fórumon hangosan tiltakozott a törvény bevezetésének módja és tartalma ellen. Az államtitkár az írásban kapott anyag és a szóban elmondottak ellenére értetlenkedett.

Decemberben aztán megkaptuk a törvényhez tartozó rendeleteket is, véleményezésre a szentestével véget érő öt munkanap állt rendelkezésünkre. A rendeletek hűen tükrözték a törvény központosító, jogszűkítő szellemiségét. Takács Péter december 22-én ismét szakított időt arra, hogy a MOK elnökségének tagjaival egy asztalhoz ülve keltse a valódi egyeztetés látszatát. A lényeg a megbeszélés utolsó perceiben hangzott el: a rendeleteket tartalmazó Közlöny már a nyomdában van (nekünk ekkor papíron még két nap állt rendelkezésünkre a véleményezésre), így érdemi változtatásokra már nincs lehetőség. Mindezt a Facebookon közvetítettük, a felvétel azóta is visszanézhető. Ennek ellenére a karácsonyi készülődés helyett rohammunkában elkészített véleményt ezúttal is határidőre elküldtük. A rendeletek pedig változatlanul megjelentek, egyedül a csak magánellátásban dolgozó orvosok a továbbképzés címszavával a közellátásba való kényszerítése maradt ki – feltehetőleg a magánintézmények tulajdonosainak lobbiereje miatt. A BM honlapján a rendeletekre érdemi reakciókat adó szervezetek felsorolásában a MOK nem szerepelt.

Az egész, nyártól idáig vezető folyamat leírása – a törvényre és rendeletekre adott véleményeinkből idézett szemelvényekkel együtt – olvasható az Orvosok Lapja februárban megjelent számában (nyomtatásban és az online verzióban is). A dokumentumok, levelezések megtalálhatók a MOK honlapjának Transzparencia című rovatában.


Összefoglalva a történteket:

  • A MOK jelenlegi vezetőségének alapkövetelései közé tartozik egy önálló egészségügyi minisztérium felállítása, verzátus és hozzáértő, kellő erőt képviselő miniszterrel, megfelelő apparátussal, valamint az egészségügy tervezéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges szervek visszaépítésével.
  • Noha ez a jelenleg a BM alá rendelt egészségügy mellett sem adott, Pintér Sándor és Takács Péter személye Kásler Miklóshoz és láthatatlan államtitkárához képest tavasszal még előrelépésnek látszott.
  • Átmenetileg úgy tűnt, valóban érdemi egészségügyi átalakításba fognak, ehhez – ha nem is publikus, de – kész és koherens tervvel rendelkeznek.

Mindez illúziónak bizonyult. 

  • Pintér Sándor számára az egészségügy sokadik feladat, semmiképpen sem prioritás.
  • Takács Péter rettentően szűk keretrendszert kapott és fogadott el.
  • Saját, rögzített és visszakereshető szavai szerint a választástól számított szűk két év áll rendelkezésére az érdemi átalakításokra.
  • A már megadott orvosi béremelés és a nyárra, majd jövőre ígért, nem éppen nagyvonalú szakdolgozói béremelés anyagi keretein túl semmilyen érdemi plusz költségvetési forrással nem rendelkezik.
  • Mint kiderült, koherens terv nincs, csak innen-onnan merített ötletek. A magán- és állami egészségügy együttműködésének szabályait még csak ezután tervezik kitalálni. 

Egészében jelenleg úgy tűnik, hogy miközben a kormány képviselői – élükön az államtitkárral – hangzatos, jelentős részben a mi korábbi javaslatainkból származó hívószavakat használnak, valójában a lehetséges legkisebb ráfordítással próbálják két év alatt, kapkodva és rögtönözve átalakítani az egészségügyet.


Az orvostársadalom és a MOK előtt így ismét két lehetséges út állt. 

  • Játszhatjuk tovább a szerepünket. Részt vehetünk a beszélgetéseken a belügyminiszterrel és az államtitkárral, elmondhatjuk, leírhatjuk, beküldhetjük a kifogásainkat és a javaslatainkat. Mindebből azonban alig valami jelenik meg a kiadott rendeletekben és törvényekben: az általunk elfogadhatatlannak mondott szabályokat változatlanul bevezetik, szavaink legnagyobb része pusztába kiáltott marad. De mindeközben jelenlétünkkel legitimáljuk zajló átalakítást, a kormányzati kommunikáció szerint „egyeztetés” folyt, az új rendre rákerül a „MOK által jóváhagyott” pecsét.
  • Kiléphetünk a legitimáló „csendestárs” szerepéből, és nyomásgyakorlást kezdve megpróbálhatunk érvényt szerezni az orvostársadalom akaratának. Megfogalmazhatjuk követeléseinket, feltételekhez köthetjük a MOK és az orvosok támogatását – lényegében tartalommal tölthetjük meg a „MOK által jóváhagyott” pecsétet. 

A tagoktól érkező, egyértelmű felháborodást közvetítő üzenetek voltak a február 4-i rendkívüli Országos Küldöttgyűlés összehívásának mozgatórugói, ott pedig a megjelent küldöttek nagyon egyértelmű üzenetet megfogalmazva a második lehetőségre voksoltak. Elfogadták a Látlelet a magyar egészségügyről című dokumentumot, melyben értékeltük a magyar egészségügy helyzetét, és leírtuk a megindult átalakulással kapcsolatos kritikánkat, valamint követeléseket fogalmaztunk meg, nem teljesülésük esetére pedig nyomásgyakorlás megkezdéséről és előkészítéséről döntöttünk. 

  • A MOK hosszú távú követelése: kormányzati ciklusokon átívelő Magyar Egészségügyi Stratégia kidolgozása és követése. 
  • A MOK azonnali követelései:

1) 2023. januártól elindított szakdolgozói béremelés, 

2) a háziorvosi és fogorvosi ellátás megerősítése, 

3) a szakellátásban dolgozók munkafeltételeinek javítása. 

A MOK fellépése a követelések meghiúsulása esetén: „Az Országos Küldöttközgyűlés felszólítja az alapellátó orvosokat, hogy ameddig a fenti követelések nem teljesülnek, ne írják alá az ügyeleti feladatellátási szerződést, és/vagy a feladatellátási szerződéseik felmondását helyezzék letétbe a MOK Területi Szervezeteinél. Az Országos Küldöttközgyűlés felszólítja a szakellátásban dolgozó orvosokat, hogy az önként vállalt többletmunka szerződéseik felmondását helyezzék letétbe a MOK Területi Szervezeteinél”.


A teljes dokumentum a követelések részleteivel, valamint a kísérőjeként született, az egészségügy átalakítására vonatkozó részletes javaslatcsomaggal (A korszerű és humánus egészségügy alapvetései) a MOK honlapján is megtalálható. 

A Látleletet a benne foglalt követelésekkel és nyomásgyakorlásra való felhívással a jelen lévő, egyben a teljes orvostársadalmat és MOK-tagságot képviselő küldöttek több mint 90%-os többséggel szavazták meg.

Az elhatározásnak megfelelően a nyomásgyakorlás elindult. Ismét megkezdtük a letétbe helyezett ÖVT-felmondások gyűjtését, valamint az új ügyeleti rendszer által elsőként érintett két vármegyében, Győr-Moson-Sopronban és Szabolcs-Szatmár- Beregben a háziorvosok jelentős része megtagadta az új ügyeleti szerződések aláírását. 


Mint kiderült, ez utóbbi bizonyult igazán erőteljes eszköznek. Miután az új rendszer elindulásához szükséges eszközparkot és személyi állományt az OMSZ vezetője már januárban „készre jelentette”, igen kínosan érintette mind őt, mind az ügyeleti rendszert saját projektjeként kezelő ÁT-t a háziorvosok erőteljes ellenállása. GyMS vármegyében alig találtak aláírni hajlamos alapellátót.

Legnagyobb sajnálatunkra azonban a döntéshozók az üzenet megértése, így az egyébként jól működő korábbi ügyeleti rendszer megtartása, az új bevezetésének halasztása és a MOK racionális követeléseiről a tárgyalások megkezdése helyett 

  • ragaszkodtak az új rendszer indításának március 1-i céldátumához azon az áron is, ha ezért a kórházakból rezidenseket kell az alapellátó ügyeletekbe rendelni – mind a kórházi ellátást, mind a fiatalok képzését, mind a betegbiztonságot kockáztatva, és
  • durva politikai koncepciós eljárásba kezdtek a MOK ellehetetlenítése érdekében. 

Utóbbi forgatókönyvében feltehetőleg február 24-én állapodott meg Orbán Viktor és Pintér Sándor. A – hazug – nyitókijelentést Békássy Szabolcs országos alapellátási kollegiális vezető fogalmazta meg, azt állítva, hogy a MOK egy területi háziorvosi vezetőt annak az új ügyeleti rendszerről való „tárgyilagos tájékoztatóját” követően etikai eljárás alá vont. A valóságban az érintett vezető helyzetével visszaélve a MOK jobb egészségügyért indított nyomásgyakorlását politikai akciónak, erkölcstelennek bélyegezte, melynek kapcsán az alá nem írókat „következményekkel” fenyegette. Ezért tettünk ellene etika bejelentést. A fenti, hamis vádat újságírói felkérdezésre Gulyás Gergely miniszter már továbbfejlesztve ismételte meg, szerinte a MOK „elfogadhatatlan, minősíthetetlen” eljárás során már az esetleges aláírókat fenyegette. 

Az elhangzott állításokat még aznap tételesen cáfoltuk – ennek ellenére az Index egy cikkben megismételte azokat. Igaz, ők tévedésből még saját cáfolatukat is lehozták, megjelentetve a fenyegető fellépéssel vádolt GySM vármegyei MOK-elnök eredeti levelét, mely szenvedélyes szavakat valóban, fenyegetést ellenben egyáltalán nem tartalmazott. A hamis vádat országszerte átvevő és arra ráerősítő propagandalapok ezt a hibát már nem ismételték meg, csak a „hatalmával visszaélő, orvosokat etikai eljárással fenyegető MOK” rémképével házaltak, már induló rendőrségi eljárást is belengetve. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már aznap törvénytervezetet terjesztett az országgyűlés elé, melyben – egyedüli kamaraként – a MOK kötelező tagságának megszüntetése, az etikai eljárások BM-hez rendelése szerepelt. A MOK elnöksége rendkívüli sajtótájékoztatón számolt be a koncepciós eljárásról és cáfolta a vádakat, ennek felvétele is megtalálható a honlapunkon. Egyéb védekezésre, „tárgyalásra” semmilyen lehetőségünk nem volt. Másnap a törvényt a parlament kormánypárti képviselők szavazataival gyorsított eljárásban elfogadta.

Végeredményben kevesebb mint 24 óra alatt fogadtak el egy hamis állításokon, koncepciós eljáráson alapuló törvényt, melynek célja a MOK, egy közel 50.000 tagot számláló, szavát felemelni merő szakmai szervezet ellehetetlenítése és kiürítése.

Hogy a terv mekkora sikerrel jár, a MOK eddigi tagságán múlik, akik 30 napot kaptak tagsági viszonyuk írásban való megerősítésére, miközben az ÁT-tól az OMSZ főigazgatóján át a korábbi MOK-elnökig minden kormányzati fórum a hamis vádakat ismételgeti, megkísérelve politikai mezőbe rántani, az ellenzéki oldalra tolni a betegekért, szakdolgozókért, egy jobb egészségügyért kiálló szakmai szervezetet.