A 2022. novemberi törvény- és rendeletcsomag, amelyet a Belügyminisztérium előzetes egyeztetés nélkül a Kormány elé terjesztett, egy olyan egészségügy képét rajzolta fel, amely megkondította a vészharangot a tagság fejében.

A módosításokkal törvénybe iktatták az alapbér -20%-os eltéríthetőségét, leépítik a krónikusbeteg-ellátást, megváltoztatták az orvosok munkáltatóval kötött jogviszonyát, vármegyén belüli korlátlan vezényelhetőséget vezettek be, beavatkoztak a háziorvosi praxisok eladásának folyamatába. A jogszabályok megjelenése előtt a MOK észrevételeit többségében ignorálták. A növekvő aggodalmat megértve felmérést végeztünk a tagság körében, és a kérdőívet kitöltő 8366 orvos 95%-a kérte rendkívüli küldöttközgyűlés összehívását.

Időközben kértük a minisztériumot, hogy segítsenek a praxisokon a megnövekedett rezsiköltségek okozta csődveszély miatt. Kértük a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a –szerintünk – betegbiztonságot is veszélyeztető törvényt. Majd derült égből villámcsapásként megérkezett egy újabb Takács-csomag, különféle rendeletek összessége, amelyek részben ellehetetlenítik az alapellátó praxisok finanszírozását, megváltoztatják különféle indikátorok értékelését, HBCS-kódrevízió történt, valamint továbbképzés álcájába bújtatva előírták (volna) a magánegészségügyben dolgozó orvosok kötelező közfinanszírozott ellátásban történő „gyakorlati képzését”. A tervezett intézkedéseket a MOK kategorikusan elutasította, mintegy 170 oldalnyi véleményt küldött, ennek ellenére a minisztérium honlapján nem tüntették fel mint szakmai véleményt adó szervezetet, és javaslatait sem fogadták el. 

Egyáltalán nem volt tehát előzmények nélküli az orvosok elégedetlensége, 3 hónapon keresztül folyamatosan nyomtuk a vészcsengőt – hiába. 


A 2023. február 4-én megtartott Országos Küldöttközgyűlésen 234 küldött jelent meg, így a határozatképesség (120 fő) bőven megvolt. Minden vármegye képviseltette magát, ott voltak az alapellátó orvosok, a fogorvosok, a szakellátó és az szakorvosjelölt kollégáink, a nem orvos tagjaink, valamint – talán a kamara közgyűlései során először – számos olyan orvos tagunk is, akik nem küldöttek, de fontosnak tartották a megjelenést a rendezvényen. Első indítványként a közgyűlés megszavazta, hogy nem küldött tagjaink is elmondhassák problémáikat, véleményüket, hogy a döntések meghozatala előtt a közgyűlés a legteljesebb képet kaphassa a kialakult helyzetről. 


Az ülés elején dr. Kincses Gyula elnök ismertette az elmúlt időszak eseményeit, az ide vezető utat, majd dr. Álmos Péter alelnök bemutatta a közgyűlés által elfogadásra javasolt Látletet a magyar egészségügyről című dokumentumot, amelyet a későbbiekben részletesen megvitattunk. A közgyűlés három és fél órája alatt először végigmentünk az alapellátás problémáin, majd a szakellátásban dolgozók következtek, végül pedig a vita után a határozatokat fogadtuk el. 


Az alapellátó orvosok helyzetét először dr. Soós Zoltán, a MOK Háziorvosi Csoportjának vezetője foglalta össze. Három súlyos problémával küzdenek, melyet tagjaink saját elmondásai mutattak be részleteiben. Az első probléma az, hogy a praxisok összevonásának terve figyelmen kívül hagyja, hogy a praxis vagyonértékű jog, és az összevonások, a praxishatárok átrajzolása során semmiféle koncepció nem ismert azzal kapcsolatban, hogy az orvosok kártalanítása milyen módon történik meg a jövőben. Ehhez csatlakozik a praxisok anyagi terheinek extrém emelkedése, melyet egyrészt a megnövekvő rezsiköltségek, másrészt pedig az önkormányzatok által korábban elengedett, de jelenleg már fizetendő iparűzési adó kivetése okoz. Ezek havonta több százezer forintos tételt jelentenek, több ezer háziorvost és fogorvost érintenek, és ha ez nem lett volna elég, a NEAK-finanszírozást is átszabták oly módon, hogy a területi (fix) díjat elvették, ugyanakkor a teljesítményarányos finanszírozásban döntően nem az orvos elvégzett munkája, hanem a betegek gyógyulási hajlandósága (pl. oltások felvétele, terápia compliance, szűrővizsgálati megjelenés) került indikátorként meghatározásra. 

A háziorvosok a közös cél elérése érdekében felajánlották az ügyeleti rendszer átalakítása során megkötendő új szerződések aláírásának megtagadását, valamint a feladatellátási szerződésük felmondását is készek letétbe helyezni. 


A szakellátásban dolgozók problémái szintén sokrétűek. A MOK Szakorvosjelölti Csoportjának vezetője, dr. Varga Tamás ismertette friss felmérésük adatait, amelyek szerint a vezényelhetőség és az újabb jogszabályi kötelmek miatt ismét egyre többen tervezik elhagyni az országot a szakvizsga megszerzése után, azokkal nem értenek egyet, és azok hátrányosan érintik mind a képzésüket, mind pedig mindennapi életüket. A küldöttek beszámoltak arról, hogy több kórházban januártól nem adják meg a szakterületi pótlékot, ebben több helyen szakdolgozók is érintettek. A közgyűlés úgy határozott, hogy a szakdolgozók béremelését első helyen kell szerepeltetni az azonnali követelések között, mert ebben látják a legnagyobb problémát, ez minden egészségügyi ellátóhelyet érint, a létszámhiány és a perspektíva hiánya pedig súlyosan veszélyezteti a betegellátást. 

Felhördülést keltett, hogy a napon belüli (azonnali) másik telephelyre történő vezénylés ellen tiltakozó véleményt a kormányzat azzal utasította el, hogy az állampolgári javaslat a jogszabály céljával ellentétes. A közreműködői szerződések megszüntetése több ezer egészségügyi ellátóhelyet lehetetlenít el, sérti a gyógyítás szabadságát, súlyosan veszélyezteti a betegellátás biztonságát. Bár a rendeletcsomagból decemberben kikerült, kormányzati tájékoztatás alapján azonban nem adták fel a magánorvosok kötelezésének tervét, hogy a közfinanszírozott ellátásban is kelljen dolgozniuk. Ez ellen a jelen lévő vállalkozó orvosok határozottan tiltakoztak; a küldöttek álláspontja az, hogy a közfinanszírozott ellátást nem félkatonai, központosított rendszerré, hanem vonzó pályává kell tenni, hogy az ottani munka az egészségügyi dolgozók számára is perspektíva legyen. A szakellátásban dolgozók – a kórházi ellátást lélegeztetőgépen tartó – önként vállalt többletmunka szerződéseik felmondását tartják célravezető nyomásgyakorlási eszköznek, így a közgyűlés azok letétbe helyezésére kérte fel az orvosokat. 


Végezetül pedig – érzékelve azt, hogy a rétegérdekek mentén megpróbálhatják széttagolni és ellehetetleníteni az összefogást és a közös fellépést – a közgyűlés kinyilvánította, hogy a Látletetben szereplő célok elválaszthatatlanok, mindegyik terület, a rövid és hosszú távú célok teljesülését is elvárják az orvosok, és ezért közösen lépnek fel. Egyúttal kötelezték a kamarai szervezeteket, hogy minden kormányzati egyeztetésről nyilvánosan kötelesek legyenek beszámolni, mivel az egészségügy átalakításának terve nem eltitkolt, létező vagy nem létező stratégiák és tanulmányok, hanem nyilvános vita eredménye kell hogy legyen.