Augusztus végén egészen közvetlenül tapasztalhattuk meg, hogy a kamara nélkül milyen
jövővel kellene szembenézniük az orvosoknak, fogorvosoknak, klinikai diplomásoknak. A
szervezet a nemzeti ünnep hosszú hétvégéjére ütemezve kapott meg ötnapos
véleményezési határidővel egy már jogszabályi normaszöveg szintjén kidolgozott,
gyakorlatilag benyújtásra kész állapotban lévő javaslatot. A módosítási tervek az állami
szektorban munkaidő növelést, a bérünk és a pihenőidő csökkentését célozták meg. De
mindenekelőtt: az önkéntes többletmunka háttérbe szorításával gyakorlatilag elvették volna
az orvosok legfontosabb eszközét az egyéni érdekérvényesítés terén. A kamara határozott
fellépésével a jogszabály bevezetését egyelőre sikerült elhárítanunk. Emlékezhetünk arra is,
hogy a tavalyi évben ugyanígy volt szükséges a magánszektorban dolgozó orvosaink
kötelező állami ügyeleti részvétele ellen fellépni, szerencsére az is sikeres volt.
Egészen biztos ugyanakkor, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Magyarország
jelentős orvoshiányát, a régóta nyilvánvaló strukturális bajokat a terheink növelésével
próbálják kompenzálni. Az átalakuló egészségügyben a kamara érdekvédelmi szerepei
rendkívül fontosak, szövetségesként ebben a Magyar Orvosok Szakszervezetére is
számíthatunk. Gyors felmérésünkre több mint hétezer orvos jelzett vissza, és elegen
nyilatkoztunk úgy, hogy az ügyeleti tevékenység minimumra szorításával vagy a felmondás
letétbe helyezésével tiltakozunk, ha szükség lesz rá. Amennyiben ez a szándék megmarad,
meg fogjuk tudni akadályozni a kedvezőtlen változásokat és harcolhatunk a
megbecsültségünkért, értve ezen a kamara által benyújtott életpályamodellt, az orvosokat
illető kormányzati kommunikációt és béreink értéktartását is.
A kamara elsődlegesen hivatásrendi köztestület: ezt hangsúlyozzuk, ezért természetesen
folytatja a szakmai egyeztetéseket a kormányzattal, és szerencsére előrelépések is vannak
ezen a téren. Az elmúlt két évtizedben a politikai döntéshozók lépései miatt azonban
érdekvédelmi szerepben kellett leginkább aktívnak lennünk. A legfontosabb feladatok
hiánya, a klasszikus kamarai funkciók elvételének hatása az egészségügyre egyre
nyilvánvalóbban ütközik ki. A működési nyilvántartás, az irányelvek és legutóbb az etika
elvétele a kamarától mind a szakmai működést ásták alá, hiszen a szervezet nem tudja már
betölteni küldetését, így a tagsági viszony keretei között nem képes érvényesíteni azon
elveket és kötelezettségeket, melyeknek jogszabályban való megjelentetése körülményes
vagy technikailag lehetetlen. Igyekszünk meggyőzni a társadalmat és a döntéshozót is arról,
hogy nem fog tudni európai (fejlett) úton járni az egészségügy, ha hiányoznak a szakmai
működési feltételek. Azt, hogy az egészségügyben rendszerszintű hibák vannak, már a
Kúria ítélete is igazolja, hiszen Magyarországon először nyíltan marasztaltak el egy kórházat
egy gyermek tragikus halálát követően, elismerve, hogy a működési körülmények vezettek
az orvosi mulasztáshoz.
A rendszerszintű hibáknak táptalaja évek óta, hogy az ágazatot a rendszer irányítói nem
kezelik fontosságának megfelelő területként. Az egészségügy közvetlen állami
finanszírozása évek óta nem mozdul el jelentősen, e téren immár nemcsak Európa átlagától,
de a visegrádi négyek többi tagjától is lemaradunk. Noha a kormány négy éve még
reménykeltő rendeleteket hozott az egészségügy tágabb kontextusát illetően, amikor az
egészségipar és az egészségügyi kutatások fejlesztésének finanszírozásáról döntött, sajnos
ezektől a kezdeményezésektől az elmúlt hónapban vonták meg a költségvetési forrásokat.
Az előttünk álló időszakban nem csupán azért kell küzdenünk, hogy a jövő évi
költségvetésben az egészségügy állami finanszírozása az európai átlag irányába mozduljon
el. Nehezebben kommunikálható a társadalom felé, de fel kell hívni a figyelmet, hogy
hivatásunkat az ország jövőjére gyakorolt hatásának, súlyának megfelelően kell kezelni.
Köszönjük, hogy tagságukkal, aktivitásukkal támogatják ezt a törekvést!