Kőkeményen megköveteli a dolgozóktól a rendet és az empátiát a betegek és egymás irányába.
A munkavégzéssel kapcsolatos szigorúság ellenére mégis könnybe lábad a szeme amikor kollégáiról és nemrég kapott kitüntetéséről van szó. Dr. Rédl Jenővel, a Hetényi Géza Kórház Nephrológiai Osztályának vezetőjével, a MOK megyei elnökével beszélgetett a szoljon.hu.
– Mikor és minek a hatására döntött úgy, hogy orvos lesz?
– Szerettem a biológiát, a gimnáziumban versenyekre is jártam. Ám, ami igazán hatással volt rám az egy nagyon kedves gimnáziumi barátom példája. Idősebb volt nálam és az orvosi egyetemre jelentkezett.
– Mivel a közelünkben lakott, mindig hozta a híreket amikor hazajött, hogy mit tanult az egyetemen, és én ezt nagyon izgalmasnak találtam. Már a gimnáziumban eldöntöttem hogy én is az orvosira felvételizek.
– Nem vettek fel első körben, ezért a mentőknél kezdtem dolgozni majd a Hetényi Géza Kórházba jelentkeztem. Másodjára viszont felvettek a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. Megszerettem ezt a szakmát. Töretlenül élt bennem a vágy hogy orvos legyek, jó orvos. Az, hogy tudjak a betegeken segíteni, gyógyítani.
– Milyen állapotban volt akkor az itteni nephrológia?
– Nem volt nephrológia. Én szerveztem meg a Nephrológiai Osztályt. Nagyon jó belgyógyászatok voltak, de külön nem volt vesebetegekkel foglalkozó osztály. 1970 hogy a Budapesti Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászatának professzora Petrányi Gyula meglátogatta a kórházat.
– Ennek az is célja volt hogy kiderüljön, miért hal meg ennyi fiatal heveny veseelégtelenségben a régióban. A professzor nehezményezte, hogy nincs külön helye a belgyógyászati vesegyógyászatnak, javasolta a vezetőségnek, oldják meg.
– A feladat megoldását Krasznai Géza tanár úr kapta. Kaptam két kis kórtermet hat ággyal. Majd egy szegedi továbbképzésen megkeresett Gál György professzor, ő volt az ottani dialízis centrum vezetője. Az ő segítségével kaptunk gépeket, a csapatot pedig átszerveztem.
– Közben üresedés miatt be kellett segítenem az intenzív osztályon is, nyolc évig ottragadtam. A nephrológiát is tovább vezettem. 1981. április elsején megcsináltuk az első művese kezelést Szolnokon. Létrejött az első művese állomás, a kórház régi ebédlőjében.
– De már nem volt elég a hat ágy, végül a hétemeletesben kaptam húsz fekvőhelyet, és plusz két belgyógyász orvossal elindultunk a klinikai nephrológia művelésében. Ez három évig tartott.
– A kilencvenes évek elején elindultak a privatizálások és izraeli befektetők átvették a dialízis szolgálatás működtetését a kórháztól, ami így a Tüdőkórházba költözhetett 1992- ben. Egy helyre került a művese állomás, a járóbeteg szakrendelés és a nephrológiai osztály húsz ággyal. Ott dolgoztunk 2003- ig. Kinőttük.
– Eljött az az idő, amikor centralizálták a kórházakat, így visszakerültünk a Tószegi úti telephelyre. Egy másik külföldi cég támogatásával épült meg ez a mai centrum. Öt éve bővítettük, mert a betegszám rohamosan növekedett. Egy országosan is kiemelkedő minőségű centrumban tudunk most dolgozni.
– Úgy tudom nem csak gyógyít, de a kórház vezetésébe is besegít.
– A kilencvenes évek végétől részt veszek a kórház vezetésének munkájában. Talán azért, mert a Tüdőkórház külső területen állt, elláttam szervezési feladatokat is. Egyszer csak azt vettem észre hogy hívtak a menedzsment ülésekre, az igazgatósági megbeszélésekre, és kikérik a tanácsomat. Ezeken mindenféle szervezési, szakmai kérdésekről beszélünk, a teljesítményekről és a felmerülő problémákról is.
– Mindezeken felül a Magyar Orvosi Kamara megyei elnöke is. Ez milyen plusz feladatokkal, felelősséggel jár?
– Igyekszünk a tagság jó közérzetét szolgálni, és hogy szakmai előremenetelük minél gördülékenyebb legyen. Ingyenes továbbképzéseket szervezünk és egyéni problémáikban segítjük őket. Szeretem a kollégákat segíteni.
– Mindig jó érzés amikor valamit meg tudunk valósítani, arról nem beszélve hogy ebben egy kőkemény érdekvédelmi munka is van az orvostársadalom irányában. Soha nem az egészségpolitika támadása, hanem éppen az eredményességnek támogatása volt a cél.
– A paraszolvencia például kardinális kérdés. A Magyar Orvosi Kamara azért küzd, hogy ez megszűnjön. Ebben a kérdésben addig nem lesz változás, ameddig az orvosok helyzetét, bérét, nem teszik rendbe. A teljes cikk itt olvasható