Nagy Zoltán

Dr. Nagy Zoltán professzor emeritus summa cum laude minősítéssel szerzett általános orvosi diplomát 1966-ban a budapesti orvosi egyetemen, 1969-ben patológiai, 1974-ben neurológiai, 1977-ben pszichiátriai, 1980-ban neuropatológiai szakvizsgát tett. 1971-került az akkori II. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinikára, az intézmény cerebrovascularis osztályának 1981-ben lett a vezetője. Kidolgozta a Nemzeti Stroke-programot. Ennek központját az OPNI-ban alakították ki, ahol Nagy Zoltán irányításával megkezdődött több orvosi szakterület összehangolása, régiós centrumok felállítása, a képzés átalakítása, valamint az orvostechnikai fejlesztések elindítása. 2002-ben pályázat útján az OPNI főigazgatója lett, az intézményt annak bezárásáig vezette. 2012 februárjától megbízást kapott az Országos Idegtudományi Intézet vezetésére, ahonnan 2018-ban ment nyugdíjba. Orvosi hivatása mellett gyerekkorától festett, több kiállításon is megjelentek művei. Nyugdíjba vonulása után több ideje maradt festeni, számos alkotás került ki a keze alól, melyek közül néhányat honlapunkon is megtekinthetnek.

A fény terjedése (2018)

Alföldi táj (1965)

Angyal (2019)

Asszociációk (2022)

Bölcs öregség (2018)

Elárulták (2014)

Fiatalság (2018)

Hamvas Béla arcképe (2019)

Kompozíció (2016)

Kompozíció (2018)

Kompozíció (2019)

Olasz Riviéra (2016)

Pandémia (2020)

S.L. festő barátom arcképe utolsó találkozásunk alkalmával (2020)

Szimbolikus kép (1968)

Tűzfalak (2020)

Önarckép (2017)