Quo vadis etika?

Ezért szeretnénk tárgyalni az EMMI közigazgatási államtitkárságával és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal. Jelenleg a tagság, az etikai bizottságok és a Területi Szervezetek véleményének begyűjtése is folyamatban van, hogy a legszélesebb konszenzus alapján történhessen mindez.  

A cél, hogy egyértelmű, standardizált, a társadalom igazságérzetével és az európai joggyakorlattal harmonizáló, átlátható etikai bizottsági döntések születhessenek. Védjük a nagyon nagy többséget, a hitelesen, etikusan dolgozó orvosokat; differenciáltan szankcionáljuk azokat, akik nem értik, érzik magától értetődően az etikus magatartást, és akár vessük ki a soraink közül azokat, akik visszaélnek a hivatásukból eredő bizalommal és az írott, íratlan szabályokat szándékosan áthágják.

Három nagy kérdéskört állapítottunk meg, amelyeknél elérhető változtatások  alapjában segíthetnének a fenti célok elérésében.

Arányos, differenciáltabb szankciók alkalmazása

Fontos elv az európai gyakorlatban is, hogy a szankciók kiszabásának fő oka a lakosság védelme: elsősorban a lakosság egészségének, biztonságának és jólétének védelme és elősegítése, másrészt az orvosok iránti bizalom előmozdítása és fenntartása.

Jelenleg „etikai vétség” és „kirívóan súlyos etikai vétség” szerepel az Etikai Kódexben, amely fogalmak támpontot adnak az Etikai Bizottságok munkájában. Az Etikai Kollégium támogatná azt, hogy ezek mellett a „súlyos etikai vétség” is bevezetésre és meghatározásra kerüljön, és ahogy a kirívóan súlyos etikai vétségek, úgy a súlyos etikai vétségek is tételesen szerepeljenek a Kódexben, nem kizárólagosan, de iránymutatóan mind az orvosoknak, mind az etikai bizottságoknak is. Ez differenciáltabb, egyértelműbb és standardizáltabb szankciók kiszabásában is segíthet az etikai bizottságoknak.

Elképzelésink alapján a kiszabható szankciók a jelenlegi magyarországi törvényi szabályozáshoz képest a következők lennének:

-  Nem lenne pénzbírság, etikai vétséget nem lehetne pénzbírsággal kiváltani.

-  Lehetőség lenne az orvos tevékenységének, működésének korlátozására, amely során az orvosnak az üggyel kapcsolatos belátása is számításba kerül.

-  Lehetőség van akár 3 évre korlátozni az orvos tevékenységét, amely általában nem közös megegyezésen alapul. Ezt a korlátozást minden felülvizsgálat során további 3 évre lehet meghosszabbítani, addig, amíg az utolsó felülvizsgálat alkalmával a korlátozásokat meg nem szüntetik.

- A felfüggesztés időtartama 0-12 hónapig terjedhet, nem 1-6 hónapig, amely felülvizsgálatkor még hosszabbítható is.

-  Végleges kizárás, amelynek elévülési ideje minimum 5 év, nem 2 év.

 
Az azonnali hatályú, ideiglenes intézkedések gyakorlatának bevezetése az etikai eljárások alatt

Ilyenkor a meghallgatáson az ideiglenes rendelkezésekkel foglalkozó etikai testület azt vizsgálja, hogy egy orvos tevékenységét korlátozni kell-e, amíg a magatartásával kapcsolatos vádakat tisztázzák, azaz legsúlyosabb esetben akár felfüggesztik-e az orvost addig, amíg az etikai eljárás zajlik.

A bizottság azonnali hatállyal intézkedést foganatosíthat, ha úgy ítéli meg, hogy ez szükséges a társadalom tagjainak védelme érdekében, vagy egyéb módon a köz vagy az orvos érdekét szolgálja. Az orvos érdekei közé tartozik az olyan helyzetek kerülése, amikor nyomás nehezedhet rá a betegek részéről, és/vagy megismételheti az erkölcstelen viselkedést, különösen, ha ezzel bűncselekmény elkövetését kockáztatja.

Az azonnali hatályú intézkedés különösen megfelelő lehet azokban az esetekben, amikor az orvos kockázatot jelent a betegek biztonságára nézve, például ha az orvos súlyosan megszegi a helyes klinikai gyakorlatokat, vagy visszaél a különleges bizalmi helyzetével, vagy ha azonnali intézkedéseket kell hozni az orvosi szakmába vetett közbizalom védelme érdekében.

Ez eltér jelenleg a magyarországi gyakorlattól az orvosi kamarára vonatkozólag, de más szakmai kamaráknál, mint például az ügyvédi vagy közjegyzői kamaráknál van mérlegelési döntése a felfüggesztésről az elsőfokú fegyelmi bizottságoknak már az eljárás alatt, az adott kamara működésére vonatkozó magyarországi törvények, belső szabályzatok alapján.

A fenti bemutatott gyakorlatok bevezetése a Magyar Orvosi Kamaránál törvényi lehetőséget biztosítana az etikai bizottságoknak, hogy a társadalom, a betegek fokozott védelme és hivatásrendünk védelme érdekében, megfelelő mérlegelést követően, akár az etikai eljárás alatt is korlátozzák, felfüggesszék a fajsúlyos etikai vádakkal érintett orvost.

 
Javaslat az orvosetikai eljárások a transzparenciájára

Egy olyan irányba szeretnénk elmozdulni, hogy transzparencia jellemezze  az etikai bizottságok működését, mert ebből sokat lehet tanulni: a többi etikai bizottságnak, a kollégáknak, a társadalomnak, döntéshozóknak, illetve bizonyos minőségkontrollt is jelenthetne mind az Országos Etikai Bizottságnak (OEB), mind pedig a MOK elnökségének, illetve a közgyűléseken, értékelések során is az etikai bizottságok tagjainak elvégzett munkájára vonatkozólag érdemi információt kaphatnánk.

Jelenlegi elképzeléseink szerint: 

1.Támogatnánk, hogy az etikai ülések nyilvánosak legyenek, kivéve, ha az orvos egészségi állapotára vonatkozó bizalmas információkat       vizsgálnak, vagy ha kivételes körülmények állnak fenn.
2. Támogatnánk, hogy az etikai ülések jegyzőkönyvei publikusak legyenek a MOK honlapján egy orvosi adatbázishoz köthetően a határozathozatal után 12 hónapig. Ez lehetőség szerint azonosításra alkalmas módon és kereshető formában, az orvos neve, illetve egyedi pecsétszáma alapján történne
3.Támogatnánk, hogy az etikai határozatok publikusak legyenek a MOK honlapján, amíg azok hatályban vannak. Ez azonosításra alkalmas módon és kereshető formában, az orvos neve, illetve egyedi pecsétszáma alapján történne.

4.Támogatnánk, hogy a fajsúlyos szankciók kiszabását követően (így például amikor felfüggesztés történt) a hatályát vesztett határozatok egy bizonyos ideig publikusan megtalálhatók legyenek a MOK honlapján, szintén azonosításra alkalmas módon és kereshető formában.

Az egyes etikai bizottságok egymásról sem tudnak érdemben, pedig lehet, hogy az egyik bizottság jó gyakorlatából a többi is profitálhatna, vagy az esetleges hibákból tanulhatna.

Az eddigi zárt gyakorlat adott táptalajt olyan véleményeknek, hogy az orvosok védik egymást, összezárnak, és még a fajsúlyosabb eseteket is eltussolják. Mindezekben a transzparencia tudna segíteni, úgy, hogy az etikai bizottságok törvény által szavatolt pártatlan és független működését megőriznénk. Nem utolsó szempont, hogy a MOK pozitív társadalmi megítélése és ezáltal érdekérvényesítő képessége is növekedhetne a korrekt etikai határozatok transzparens megjelenítésével.