Kedves Kollégák!
Mint mindnyájan tudjuk, a magyar egészségügy krónikusan alulfinanszírozott: az egy főre jutó állami ráfordítás GDP arányosan kétharmada, reálértéken fele az európai vagy OECD átlagnak, de jelentősen elmarad a környező országok nagy többségétől is.
Ez a hosszú ideje fennálló elhanyagoltság tükröződik mind a lakosság egészségügyi mutatóiban, mind az infrastruktúra állapotában, mind az egészségügyben dolgozók számában és hangulatában, jövőképében.
Történtek persze látványos beruházások, lelkes és elhivatott szakemberek nagy erőfeszítéssel továbbra is működtetnek európai színvonalon gyógyító műhelyeket és iskolákat, de a rendszert egyre inkább csak a kizsigerelt dolgozók hivatástudata és kihasználása tartja működésben.
Ez a megmaradt működés pedig mind színvonalában, mind körülményeiben rendkívül egyenetlen: egyszerre léteznek frissen felújított centrumok és a XX. század eleje óta alig változott pavilonok, milliós műtéti beavatkozások és hiányzó rehabilitáció, elégtelen szűrés, késői felismerés miatt eredménytelen, drága terápiák.
A Magyar Orvosi Kamara mindezen visszásságok miatt kezdett “A magyarok egészsége többet érdemel” kampányba (tobbeterdemel.hu), melynek egyik meghatározó állomása volt a 2024 március 8-i, Kossuth téri békés tömegdemonstráció.
Azt kívántuk és törekszünk azóta is elérni, hogy az egészségügy - mint az ország jövője szempontjából meghatározó ágazat - megkapja neki járó kiemelt figyelmet és anyagi forrásokat. Érdemben, jelentősen emelkedjen a kormányzati ráfordítás, vonzó és megtartó mértékben emelkedjen a szakdolgozók bére, legalább garantáltan értékállóvá váljon az orvosoké, megkezdődjön a nagyon régóta esedékes egészségügyi reform!
A kampány azóta is folyik, megszólalásainkban, a közösségi médiában üzeneteit tovább visszük, így a téma a közbeszédbe, választási programokba bekerült- a kormányra azonban érdemi hatást nem sikerült gyakorolnunk. A 2026-os büdzsé reálértéken többletráfordítást nem tartalmaz, hangzatos ígéreteknél többet nem kaptunk, miközben a betegek növekvő elégedetlenségéért, a várólisták hosszának növekedéséért, a mind gyakoribb botrányokért a felelősséget a kormányzati kommunikáció az orvosokra próbálja hárítani.
A szakdolgozói - és az egészségügyben dolgozó egyéb munkaerőhöz tartozó - bérek továbbra sem elegendőek a fiatalok megnyeréséhez, az utánpótlás biztosításához, a pályaelhagyók visszacsábításához, jövőkép kialakításához - sokszor a megmaradtak megtartásához sem.
Az orvosi bérek utoljára 2023 január elsején - akkor nagyjából a megelőző évi inflációval megegyezően - emelkedtek, azaz negyedik éve ismét csak veszítenek értékükből, mindezt igen jelentős hazai pénzromlás mellett. Jelenleg - a kormány részéről - ígéret sincs további általános béremelésre, az értékállóság garantálására.
Mindezen okból a MOK nyomásgyakorlásba kezdett. Megkezdtük az Önként vállalt többletmunka felmondások összegyűjtését, ehhez továbbra is lehet csatlakozni.
Emellett pedig célunk megmutatni a magyar egészségügy valóságát, a gyógyítás mindennapi körülményeit, a félelmetes egyenetlenséget, melyben egyszerre létezik hipermodern robotsebészet és leszakadó plafon, és melyben a betegek orosz rulettet játszanak egyre több golyóval: van esélyük gyors és pontos diagnózisra, adekvát és humánus ellátásra is,de egyre gyakrabban bolyonganak elveszve, reménytelenül.
Ezen valóság megmutatásához kérjük ismételten segítségüket!
Küldjenek nekünk fotókat munkahelyükről, az ellátás körülményeiről - mindkét oldalról!
Várjuk a modern, felújított kórházakról és rendelőkről készült, illetve akár magánintézményekben készített képeket is, de legalább annyira a másik oldalt, a pusztulást, elhanyagoltságot, lelakottságot ábrázoló fotókat.
Kérjük, jelöljék meg, hol és pontosan mikor készült a kép! A kampány tisztasága, a valódi helyzet bemutatása érdekében ezek valódiságának ellenőrzésére fogunk törekedni - nem célunk a valóság torzítása egyik irányban sem, a “realitás”-t éppen elegendőnek érezzük.
Ugyanakkor a megjelenítés során meg fogjuk őrizni a beküldők anonimitását, a közölt képeket technikai eszközökkel visszakövethetetlenné tesszük.
Szívesen fogadunk még a képanyag mellett történeteket, dokumentumokat olyan esetekről, amikor a körülmények, az infrastruktúra, műszerezettség vagy akár a humán erőforrások hiányosságai tették lehetetlenné az adekvát betegellátást.
Ahogy a közelmúltban felhívtuk a figyelmet a sürgősségi ellátás, majd a pszichiátria aktuális és mind tarthatatlanabbá váló helyzetére, úgy megfelelő információk birtokában ez a szándékunk a többi területen is.
