A pszichiátria alulfinanszírozottsága sokszor hangzik el szakmai panasz formájában. A rendelkezésre álló adatok azonban azt mutatják, hogy ez nem pusztán benyomás: több különböző mutató is ezt igazolja.
Nagy társadalmi teher
A mentális betegségek az egyik legjelentősebb egészségügyi problémát jelentik a modern társadalmakban. Nemcsak az egyének életminőségét rontják, hanem komoly gazdasági következményekkel is járnak.
Magyarországon - a nemzetközi betegségteher-vizsgálatok szerint - a mentális és viselkedészavarok a teljes egészségveszteség körülbelül 11%-át adják. Ez azt jelenti, hogy minden tizedik elvesztett egészségév mentális problémákhoz kapcsolódik.
A mentális betegségek közvetett gazdasági hatása ráadásul jóval túlmutat a közvetlen mentális egészségügyi költségeken. Ide tartozik például
- a megváltozott munkaképesség és a korai nyugdíjazás
- a hosszabb táppénzes időszakok
- a termelékenység mennyiségi és minőségi csökkenése
- a szomatikus betegségek gyakoribb előfordulása és komorbiditása
- valamint a családokra és a szociális ellátórendszerre háruló többletterhek.
(Global Burden of Disease Study 2019; OECD Mental Health and Work; OECD/EU Health at a Glance Europe.)
Egy eleve szűk egészségügyi rendszer
A magyar egészségügy egészében is kevesebb forrásból működik, mint az európai átlag.
2021-ben Magyarország a GDP 7,4%-át fordította egészségügyre, ami 2023–2024-ben kb. 6,5%-ra csökkent, és ez az Európai Unió átlagánál alacsonyabb. (OECD Health Statistics; Eurostat.)
Kevés pénz jut mentális egészségre
A nemzetközi összehasonlító adatok szerint a mentális egészségügyi ráfordítás a teljes egészségügyi közkiadások körülbelül 4–5%-át teszi ki Magyarországon, míg az OECD átlaga 6-7%. NEAK-adatokon alapuló hazai elemzés szerint a mentális betegségek közvetlen egészségügyi költségek aránya 2015 és 2019 között 5,03%-ról 4,02%-ra csökkent. (Fadgyas-Freyler (2022) – NEAK finanszírozási adatok elemzése.)
Ha ezt a teljes gazdaság méretéhez viszonyítjuk, a közvetlen mentális egészségügyi ráfordítás nagyságrendileg a GDP körülbelül 0,3%-a. Ez a mutató önmagában nem a finanszírozási döntések alapja, de kontextusként jól érzékelteti, hogy a mentális betegségek társadalmi terhéhez képest milyen kicsi közvetlen erőforrásról beszélünk.
Ez azt jelenti, hogy a pszichiátria nem egy bőkezű rendszer mostohagyereke, hanem egy eleve szűkös finanszírozású rendszer egyik feltűnően alulfinanszírozott területe Magyarországon.
Jelentős kórházi kapacitás
A NEAK adatai szerint 2024-ben az aktív fekvő pszichiátria körülbelül 485 ezer ápolási napot jelentett, ami napi átlagban mintegy 1330 foglalt kórházi ágyat jelent. Ez nagyságrendileg a kórházi ellátórendszer jelentős, a kardiológiának megfelelő kapacitását képviseli. (NEAK fekvőbeteg-finanszírozási adatbázis.)
Nagy különbség a finanszírozásban
A NEAK-adatok alapján 2024-ben egy pszichiátriai aktív fekvőbeteg-nap finanszírozása átlagosan 17–18 ezer forint volt, miközben számos szomatikus, nem-operatív szakmában – pl. belgyógyászat, neurológia, kardiológia - egy kórházi nap finanszírozása körülbelül 2–5-ször magasabb. (NEAK fekvőbeteg-finanszírozási adatbázis.)
Az eltérés részben érthető, hiszen a különböző ellátások eltérő eszköz- és technológiai költségekkel járnak. A pszichiátria ugyanakkor elsősorban humánerőforrás-intenzív ellátás: a működés költségeinek jelentős részét az orvosok, pszichiátriai szakápolók, pszichológusok, szociális munkások és más terápiás szakemberek munkája adja. A jelenlegi finanszírozás azonban nem tükrözi a multidiszciplináris teamalapú ellátás valós ráfordításait.
A különbséget az is erősíti, hogy a teljesítményfinanszírozás (HBCs-rendszer) esetalapú finanszírozás, miközben a pszichiátriai kórképek akut szakasza gyakran hosszabb kórházi kezelést igényel, így az egy esetre jutó finanszírozás több kezelési napra és több szakember munkájára oszlik el.
2025-ben történt ugyan korrekció: a HBCs-alapdíj és a pszichiátriai súlyszámok is emelkedtek, így a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátás átlagos napi finanszírozása 17–18 ezer forintról mintegy 22 ezer forintra nőtt. Ez javulást jelent, ugyanakkor a pszichiátriai ellátás finanszírozásának aránytalansága a többi szomatikus szakmához képest továbbra is fennáll.
Nemzetközi összehasonlítások szerint ilyen mértékű finanszírozási különbség a pszichiátria és más, nem-operatív szakmák akut kórházi finanszírozása között a nyugat-európai egészségügyi rendszerekben általában nem jellemző (OECD; Health at a Glance Europe).
A járóbeteg-ellátásban is hasonló a helyzet
A NEAK adatai szerint a pszichiátriai ellátások a járóbeteg-megjelenések kb. 6%-át adják, miközben a finanszírozási pontokból csak kb. 3,3%-kal részesednek. (NEAK járóbeteg szakellátási statisztika.)
Összefoglalva
Az adatok több különböző szinten ugyanazt a mintázatot mutatják:
- a mentális betegségek betegségterhe nagy
- a pszichiátria jelentős ellátási volument képvisel
- finanszírozása azonban mind a fekvő-, mind a járóbeteg-ellátásban aránytalanul alacsony.
Ezért a pszichiátria alulfinanszírozottsága nem egyetlen szám, hanem több egymásra mutató adatból kirajzolódó strukturális jelenség.
