Itt tartunk most - az ügyeleti kötelezettségről, szerződésekről

2024-01-22 12:26:00 FORRÁS: Dr. Sárközy Gergő ügyvéd

Szerző: Dr. Sárközy Gergő ügyvéd

Hírek - MOK hírek

Dr. Sárközy Gergő, az alapellátó kollégákat képviselő ügyvéd összefoglalója az ügyeleti kötelezettségről, ügyeleti szerződésekről:

A./ Jelen állás szerint ügyelni kötelező, de az ügyelési kötelezettség szerződésből fakad.

B./ A szerződés tartalmát a fenti  kötöttségekkel továbbra is mindenki szabadon tárgyalhatja le az OMSZ-al. Egy bíróság sem mondott idáig mást. A szerződéses tárgyalások során arra kell törekedni, hogy mindenki észszerű, jogszerű, méltányos és teljesíthető feltételeket szabjon a másik fél számára.

C./ Kifejezésre kell juttatni az OMSZ felé - lehetőleg írásban - hogy a háziorvos ügyelni szeretne, és a személyes közreműködői szerződését le kívánja tárgyalni az OMSZ-al.

D./ A szerződés letárgyalása során a fent ismertetettekhez, tehát a jogszabály tartalmához ragaszkodni kell. Csak az a kötelező, ami a jogszabály szerint is az, és az, ami ezen túl van, már nem kötelező.

E./ Mindenki szabadon tárgyaljon a díjazásról is, és ennek keretén belül először kérdezze meg az OMSZ-t, hogy hajlandó-e egyáltalán tárgyalni a díjazásról. Ha erre az OMSZ nem hajlandó, akkor azt adja írásba.

F./ Ha a felek egyező álláspontra jutnak a szerződés tartalmáról, akkor azt a szerződést MEG KELL KÖTNI! Nem szabad időt húzni, újabb és újabb kifogásokat kitalálni, mert az már nem rendeltetésszerű joggyakorlás. Ha vannak észszerű és jogszerű kifogások a szerződés tervezetével szemben, akkor azt már az elején közölni kell, és ha a felek dűlőre jutottak, akkor szerződni is kell!

G./ Ha a járási hivatalától levelet kap a háziorvos, hogy nyilatkozzon az ügyeléséről és a személyes közreműködői szerződéséről, akkor csatolni kell az OMSZ-al folytatott levelezést, egyúttal kifejezésre kell juttatni, hogy a háziorvos tárgyal a szerződéséről, mert ügyelni szeretne.

Részletek:

A 2023. január 01. napjával módosult jogszabályok eredményeképpen új egészségügyi alapellátási ügyeleti rendszer állt fel, amelyet az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működtet. Az új ügyeleti rendszerre vonatkozó legfontosabb jogszabály a 47/2004 (.V.11.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban ESzCsM rendelet), melynek 15 § (6) bekezdése kimondja, hogy a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos az OMSZ-al kötött szerződésének megfelelően látja el az egészségügyi alapellátási ügyeletet, míg ugyanezen jogszabály 15 § (8a) bekezdése kimondja, hogy a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos havonta két alkalommal ügyel, amely ügyeleti időszak hétköznap 16:00-22:00 óra között, míg hétvégén 08:00-14:00 óra között tart. Az ezen az időszakon kívüli alapellátási ügyeleti feladatokat az OMSZ a saját mentőtisztjeivel látja el.

A jogszabály talaján vita alakult ki, hogy a háziorvosoknak kötelező-e ügyelni, kötelező-e szerződést kötni az ügyeleti feladatellátásra, mi is lenne a kialakítandó jogviszony, és melyek is a felek jogai és kötelezettségei? 

Ezt a vitát élesítette, hogy az OMSZ 2023. elején először egy igen hátrányos tartalmú szerződéstervezetet küldött ki (diktált) a háziorvosoknak, és egy ideig elzárkózott attól, hogy a szerződéses rendelkezésekről a felek tárgyaljanak. A szerződéskötések elmaradása miatt egyes vármegyékben az ÁNTSZ feladatait gyakorló Járási Hivatalok kötelezettségszegési eljárásokat indítottak a háziorvosok ellen - hangsúlyozandó, hogy a szerződéskötések elmaradása miatt, nem pedig az ügyelés elmaradása miatt, mert több olyan háziorvossal szemben is eljártak a Járási Hivatalok, akik bár nem szerződtek, azonban az ügyeleti beosztásnak megfelelően megjelentek az ügyeleti ponton és készen álltak a feladatvégzésre. Jelenlegi ismereteim szerint három vármegyében került sor ilyen eljárásokra, és a háziorvosokat elmarasztaló határozatok kiadására: Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg, és Békés Vármegyékben. A közigazgatási eljárással és határozatokkal egyet nem értő háziorvosok közül többen közigazgatási pereket indítottak a Járási Hivatalok ellen, jelenlegi ismeretek szerint mindhárom vármegyében folytak, vagy folynak ilyen perek.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei háziorvosok esetében a Debreceni Törvényszék 2023. júliusában három ítéletet hozott (20.K.701.054/2023/20., 9.K.701.103/2023/49., 9.K.701.056/2023/23. számú ítéletek, melyeket már a jogtárban is közzétettek) melyek az ottani Járási Hivatalok határozatait kivétel nélkül megsemmisítették, valamint új eljárás lefolytatására utasították. Az ítéletek egybehangzóan akként foglaltak állást, hogy az ESzCsM rendelet szerint az ügyelési kötelezettség fennáll, de szerződéskötési kötelezettség nincs, és ezért a feleknek (háziorvosok és OMSZ) lehetőséget kell adni arra, hogy a személyes közreműködői szerződéseiket szabadon letárgyalják, egyúttal figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felek egymással szemben csak jogszerű, teljesíthető, méltányos feltételeket támasszanak a szerződéses tárgyalások során. Hangsúlyozta a Debreceni Törvényszék, hogy a Járási Hivatalok eljárásaiba a háziorvosokat egyáltalán nem vonták be, velük a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem ismertették, tehát végeredményben a fejük felett hoztak határozatot úgy, hogy a háziorvosok törvényes jogai ezen eljárásokban nem érvényesülhettek. Ez pedig olyan súlyú eljárási hiba, ami mindenképpen a határozatok megsemmisítését vonta maga után.

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei háziorvosok ügyében még nem születtek ítéletek.

A közelmúltban kaptuk a hírt, hogy a Szegedi Törvényszék a Békés Vármegyei háziorvosok egyes eseti ügyeiben ítéleteket hozott, amelyekben a háziorvosok kereseteit elutasította. Ezekben az ítéletekben a Szegedi Törvényszék azt állapította meg, hogy ügyelési kötelezettség fennáll, és az egyik törvényszéki ítélet a szerződéssel egyáltalán nem foglalkozott, míg a napokban meghozott törvényszéki ítélet szerint ha az ügyelési kötelezettségnek csak úgy lehet eleget tenni, hogy a háziorvosok szerződnek, akkor szerződni is kell. Arra nézve azonban ezen ítéletek nem tartalmaztak iránymutatást - ellentétben a Debreceni Törvényszék ítéleteivel - hogy a szerződéses tárgyalásokat pontosan hogyan is kell folytatni, és úgy általában véve milyen szerződést milyen tartalommal is kell megkötni?! Információim szerint az idáig pervesztes háziorvosok a jogi képviselőjük útján felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriánál a Szegedi Törvényszék ítéletével szemben, illetve a még írásba nem foglalt ítélet esetében is ezt tervezik (a magunk részéről két ítéletről tudunk az OMSZ közleményben szereplő három helyett).

Szükséges még rögzíteni, hogy amikor a Debreceni Törvényszék - alapvetően a háziorvosoknak kedvező  - ítéletei megszülettek, akkor azt egyáltalán nem követte olyan mértékű sajtóvisszhang, mint a Szegedi Törvényszék napokban megszületett és még írásba sem foglalt legutóbbi ítéletét. Mindenkinek azt tanácsolom tehát, hogy ne a médiából tájékozódjanak az ügyek állásáról, illetve az eshetőségekről, mert az ott elhangzottak torzíthatnak. Az pedig egyáltalán nem ritka, hogy a különböző bíróságok döntései azonos tényállású ügyekben egymástól eltérhetnek, hiszen a bírói függetlenségbe az is beleértendő, hogy a bírói kar tagjai eltérő álláspontot alakítanak ki hasonló ügyekről. Ilyen esetekben a megfelelő jogorvoslat igénybevétele esetén a Kúria egységesíti a joggyakorlatot, és ad iránymutatást.

A kialakult helyzetben szükséges tájékoztatást nyújtani arról, hogy jelenleg mi is az elvárás a háziorvosokkal szemben, ha kell szerződést kötni, akkor azt milyen tartalommal kell megkötni, és milyen tartalom tekintetében bízza a jogalkotó, illetve a jogalkalmazó a felek tárgyalására.

1. Elöljáróban azt szükséges hangsúlyozni, hogy egyetlen ítélet sem mondta azt ki, hogy a háziorvosok és az OMSZ közötti szerződést bármely fél diktálni lenne jogosult. Vagyis egyenlőre az az irányadó jogalkotói és jogalkalmazói álláspont, hogy a szerződéses tárgyalásokat a felek mellérendelt pozícióban folytatják, és mindazon kérdésekben szabadon megállapodhatnak, amelyet külön jogszabály nem rendez.

2. Az ESzCsM rendelet szűk körben köti meg a felek kezét a szerződés tartalmát illetően:

    - A 15 § (6) bekezdése szerint a felek jogait és kötelezettségeit egy szerződésnek kell tartalmaznia, tehát kell egy szerződés. Szerződés nélkül nincs ügyelés.

    - A 15 § (8a) bekezdés szerint havonta legfeljebb kettőt kell ügyelni, és csak a jogszabályban meghatározott időintervallumban kell ügyelni. Arra tehát a háziorvos még a legkedvezőtlenebb jogértelmezés mellett sem szorítható, hogy a napok számát, vagy a napon belüli időintervallumot tekintve többet teljesítsen, mint ami oda van írva. Ez tehát havi kettő alkalom, és hétköznaponként 16:00-22:00 óra között, míg hétvégén és ünnepnapokon 08:00-14:00 óra között. 

    - Az is biztos, hogy az ügyeleti pontokat továbbra is az OMSZ határozza meg, a beosztást pedig az irányító vármegyei kórház és a kollegiális vezetők együttesen határozzák meg.

    - A háziorvos feladatait az ESzCsM rendelet 15 § (9) bekezdése tartalmazza, ami egyfajta kötelező beltartalomként meghatározza, hogy pontosan mit is kell csinálni, milyen szolgáltatást is kell nyújtani. Ezek egyikében- másikában van vita a felek között, például beszuszakolható-e ezen jogszabályhelyek közé a fogdai befogadás, vagy éppen a háziorvos sürgősségi vonultatása esetkocsi helyett, de ezeket a vitákat az értelmezés tisztázása érdekében nyilván le kell folytatni. Azt viszont egy szerződéssel szemben el lehet várni, és nem is lehet kritizálni sem pro és sem kontra, hogy a háziorvos feladatait a 15 § (9) bekezdése tartalmazza. Ha tehát a szerződés erre a jogszabályhelyre utal vissza, akkor az OK.

Ennyi az a szerződéses beltartalom, amit az ESzCsM rendelet meghatározott. Bármi más, ami nem ez - például hallottam már olyan elrettentő példát is, hogy az OMSZ illetékesek hosszabb idejű ügyelést követeltek, konkrétan egész hétvégéket - az még akkor sem kötelező, ha a legrosszabb jogi forgatókönyvet vesszük elő.

3. Vannak továbbá olyan jogszabályi rendelkezések is, amelyek azért részei a szerződésnek, mert ez a kialakult piaci gyakorlat, nem utolsó sorban a Ptk. is ekként rendelkezik. Ezek a következők:

- Ha nem rokonok kötik a szerződést, akkor a szerződés visszterhes, tehát a szolgáltatásért fizetni kell. Bár ez magától értetődőnek tűnik, azonban azt is szükséges rögzíteni, hogy MINDEN szolgáltatásért fizetni kell. A jog nem ismeri a "bőséges csere" közgazdasági fogalmát, vagyis azt, hogy ha én egy bizonyos szolgáltatás-elemért pénzt kaptam, akkor más szolgáltatás-elemek esetében esetleg elvárható, hogy azt ingyen csináljam. A "bőséges csere" egy marketingfogás, amit a kereskedelemben alkalmaznak, és leggyakrabban úgy találkozhatunk vele, hogy "Ha Ön most 3 napon belül megrendeli áruházunkból a bútort, akkor ingyen házhoz szállítjuk és összeszereljük". Önként és szabadon nem tilos ilyet vállalni, de nem is kötelező. Tehát ha a háziorvosi feladatvégzésre szolgáltatásként tekintünk (a Ptk. relációjában nehéz is másként megtenni), akkor az összes szolgáltatás-elemet árazhatjuk. Szerintem például ebbe az alapelvbe ütközik az bele, hogy az OMSZ olyan feladatokat is megkövetel a háziorvosoktól, amik egy kicsit talán kikacsintanak az ESzCsM rendelet 15 § (9) bekezdésének keretei közül, ráadásul azokat azért nem hajlandó az OMSZ a háziorvosnak megfizetni, merthogy arra közvetlenül ő szerződött (például a BM-el a fogdai befogadásokról), és ő teszi el ezért az ellenértéket. Ide tartozik még az útiköltség kérdése is. Az is a szolgáltatás része, hogy beutazok az ügyeleti pontra, és annak végeztével onnan haza. Az útiköltséget a Ptk. szerint is meg kell téríteni, mint olyan költséget, ami a megbízottat a feladat ellátásáért mindenképpen megilleti. A Ptk. 6:280 § (2) bekezdése értelmében a megbízott költségeit még akkor is meg kell téríteni, ha a megbízás egyébként valamilyen okból mégis ingyenes volt.

- A szolgáltatás szabad megállapodás tárgya. Ha valaki többet követel, mint amit a jogszabály leír - ESzCsM rendelet 15 § (9) bekezdése - akkor arról meg kell állapodni, mint ahogy arról is, aki esetleg kevesebbet szeretne nyújtani, mint ami az ESzCsM rendeletben le van írva. Szabad ilyet, de csak akkor, ha ebbe mindkét fél beleegyezik.

- A díjazás is szabad megállapodás tárgya. Ez nagyon fontos. A háziorvosok személyes közreműködői szerződései nem hatósági árasak. Teljesen irreleváns, amikor azt mondja az OMSZ, hogy neki csak ennyi, vagy annyi pénze van, és nem fizet többet. Ez a polgári jog talaján azt jelenti, hogy az OMSZ nem tudja megfizetni azt a szolgáltatást, amit meg kíván vásárolni. A jog az árak tekintetében egyetlen általános kikötést támaszt, ezt pedig úgy hívjuk, hogy "felén túli sérelem". Szép jogi kifejezés, ami azért született, hogy senki se követeljen a másiktól irracionális ellenértéket. Az van ugyanis feltételezve, hogy úgy általában azt azért meg lehet mondani, hogy mi mennyibe is kerül. Persze alkusáv, mozgástér mindig van, de ha valaki másfélszer többet akar követelni a szolgáltatásáért (az egésznél féllel többet, innen az elnevezés, hogy felén túli sérelem), mint ami úgy általában a piacon kialakult, akkor azt a jog nem helyesli. A jelen esetben éppen az az izgalmas, hogy ennek a tevékenység-csokornak nincs jelenleg piaci ára. Ha tehát egy bíróság azt a feladatot kapja, hogy mondja meg, sok, vagy kevés az OMSZ által ajánlott 9.000,-Ft - 11.000,-Ft, vagy éppen ehhez képest eltúlzott-e a háziorvosok által követelt 15.000,-Ft-20.000,-Ft-25.000,-Ft körüli óradíj, akkor a bíróság igen nagy bajban lenne. A felén túli sérelmet ne az OMSZ által ajánlotthoz képest vizsgáljuk, mert még azt sem tudjuk, hogy azt most piaci árnak lehet-e tekinteni. FONTOS: mindenkinek azt javaslom, hogy tárgyaljon a díjazásról, és első körben azt tisztázza az OMSZ-al - díjkövetelés megjelölése nélkül - hogy az OMSZ hajlandó-e tárgyalni az árról? Mert ha az OMSZ eleve azt mondja, hogy nem hajlandó tárgyalni róla, akkor nem kell nekem abba a kockázatos helyzetbe belesodornom magamat, hogy árat mondok, és aztán azon vitatkozunk, hogy mi sok és mi kevés. Először az elvet szükséges tisztázni! Hajlandó-e tárgyalni az OMSZ a díjazásról, és ha azt mondja, hogy nem, akkor ezt hajlandó-e írásba adni (sokszor megtette). Véleményem szerint ha az OMSZ eleve azt mondja, hogy tárgyalni sem hajlandó díjakról, és ezt még írásba is adja, akkor ott be is fejeződött az egyeztetés, mert a szerződés egyik leglényegesebb része tekintetében nem tudnak kialakulni szabad tárgyalások.

 

Megtekintések száma: 2619
ESEMÉNYEK