A kutatás célja és jelentősége
Az állami és a magánellátásban foglalkoztatottak körében végzett felmérésben a munkavállalás főbb jellemezőit vizsgáltuk meg. A kutatás 2025 végén történt 4029 orvos részvételével, online kérdőív segítségével, amelyben az orvosokat többek között a munkaterhelésről, megélhetésről, munkakörülményeikről és jövőbeli terveiről kérdeztük. Nemi, földrajzi és szakterületi megoszlásban a minta tagságunkra reprezentatív.
Ez a legnagyobb olyan adatfelvétel, amely betekintést nyújt abba, mi tartja fenn – vagy éppen veszélyezteti – az ellátórendszer működését.
Közismert tény, hogy Magyarországnak nincs két párhuzamos egészségügyre elegendő orvosa, az elmúlt évek tapasztalata pedig az, hogy a kettős foglalkoztatás az állami ellátás hátrányára válik a jelenlegi szabályozási körülmények között. Új jogi szabályozás előtt fontos ismerni az orvosok véleményét, ez a felmérés ezt támogatja.
Az alábbiakban egy kivonatot közlünk, az előzetes eredményeket bemutatva. A tudományos igényű feldolgozást követően nyílhat majd tér a részletes publikációra, és ideális esetben egy kamarai-döntéshozói együttműködés keretei között az értelmezésre, megvitatásra.
A legfontosabb megállapítások röviden
- Az orvosok 45%-a több lábon áll (állami + magán), 16% csak a magán szektorban dolgozik már, 38% dolgozik csak állami szektorban
- A csak állami rendszerben dolgozók jelentősen több munkaórát dolgoznak (medián 40 óra/hét), mint a csak magán ellátásban dolgozók (medián 29 óra/hét).
- A jövőre vonatkozóan erős az állami szektor elhagyásának szándéka (magánszektor, külföld, pályaelhagyás), és emögött vezető szerepe van annak az érzésnek, hogy az állami szektor kiszámíthatatlanná vált és nincs világos jövőkép.
- Az orvosok elsöprő többsége szerint az egészségügyet orvos-oligarcha szereplők torzítják, az alkalmasság és szakmai érdem helyett rendszerszintű jellemző a lojalitás alapú és feudalisztikus működés.
- Az orvosok a magán-állami rendszerek munkavállalói átjárhatóságát korlátozó lépéseket nem támogatják. A szakmai mutatók és tapasztalati korlát jelenleg a leginkább elfogadható eszközök.
- A helyzet javításához kiszámítható szabályozás, világos ágazati jövőkép, a munkakörülmények javítása, kiszámítható bérek, és a feudalisztikus hatalmi struktúrák lebontása fontos.
I. Hol dolgoznak az orvosok?
- Egyre több orvos vállal munkát csak a magánszektorban vagy kombináltan, úgynevezett kettős foglalkoztatásban dolgozik. Az orvosok 45%-a több lábon áll (állami + magán), 16% csak a magán szektorban dolgozik már, 38% dolgozik csak állami szektorban. Utóbbiak jelentős része háziorvos, mivel magán háziorvoslás nem engedélyezett. A háziorvosok állami finanszírozásból részesülő kényszervállalkozók, a kutatásban így az állami szektorban dolgozókkal együtt tárgyaljuk őket.
Mennyit dolgoznak az orvosok?
- A csak állami rendszerben dolgozók jelentős mértékben több munkaórát dolgoznak (medián 40 óra/hét), mint a csak magán ellátásban dolgozók (medián 29 óra/hét).
- Közepesen erős negatív együttjárás (r = -0,473; p < 0,001) mutatkozik a magánegészségügyben és az állami ellátásban eltöltött heti munkaórák száma között, vagyis aki az egyikben többet dolgozik, az a másikban kevesebbet.
- Az állami és magánellátásban is dolgozó orvosok 12 százalékánál előfordul, hogy van átfedés a munkaidőben.
Hogy alakul az orvosok jövedelme?
- A magán- és állami ellátásban egyszerre dolgozó orvosok arról számolnak be, hogy inkább az állami egészségügyből származik a bevételük nagyobb része (összhangban azzal, hogy a mindkét finanszírozási formában dolgozók heti munkaidejének nagy része az állami ellátásban telik).
Miért mennek az orvosok magánellátásba?
- Összevetve a csak magánellátásban dolgozók és a kettős foglalkoztatásban dolgozók diagramjait, nagyjából hasonló súllyal és közel azonos sorrendben szerepelnek a magánellátás mellett szóló érvek. Első helyen mindkét csoportnál a betegekre fordítható idő szerepel.
Csak magánellátásban dolgozók:
Állami és magánellátásban is dolgozók:
Hogy látják az orvosok a két rendszer kapcsolatát?
- Az orvosok nagyobb kapacitást tartanak indokoltnak az állami egészségügyben.
- A magánegészségügy megítélése kettős. Észlelik, hogy a magánegészségügy erősödése rombolja az egészségügyi rendszer társadalmi alapjait, de látják azt is, hogy a privát szektor nélkül az ellátási helyzet tovább romlana.
- Szakterületi bontásban a (betegek legnagyobb szegmensére rálátó) háziorvosok kifejezettebben látják úgy, hogy a magánegészségügy szerepe nagyobb az ideálisnál.
- A magánegészségügy minőségellenőrzési, etikai megfelelősége közepesnél rosszabb értékelést kapott.
- E kérdésekben is az a visszajelzés jelenik meg legerősebben, hogy a döntéshozók nem veszik figyelembe az egészségügy felől érkező visszajelzéseket, illetve hogy az egészségügy szabályozása kiszámíthatatlan, nem vonzó az állami szektor.
Mit gondolnak az orvosok a szabályozási lehetőségekről?
- Miközben a problémákat detektálják, az orvosok 77%-a nem ért egyet azzal, hogy az az állami egészségügy működőképességének javítása érdekében állami ellátásban dolgozók magánellátásban történő szerepvállalását korlátozzák.
- Részletesebb kérdésre a válaszadók fele gondolja úgy, hogy valamilyen korlátozás célravezető lenne.
- A magánellátás felől nézve az orvosok 81% nem tartja elfogadhatónak, hogy állami munkavállaláshoz legyen kötve a magánellátásra szóló engedély.
- Az orvosok 40% tartaná szükségesnek a heti maximum 60 órás munkaidő ellenőrzését.
- Kétharmados támogatása van annak, hogy a szakvizsga után az állami ellátásból ne lehessen egyből magánpraxisba lépni, hanem először szerezzen tapasztalatot az orvos az állami szektorban.
- A szakmai mutatóktól függő engedélyt közel fele-fele arányban támogatják a kollégák.
- Szigorítás esetén az állami szektorban dolgozó orvosok feltehetően nagyobb arányban mozdulnának el a magánszektor felé. Ebben a kérdésben vannak ugyanakkor területi és szakterületi különbségek: a fiatalabbak, a sebészeti területen, a fogorvoslásban és a Budapesten dolgozók nagyobb arányban hagynák el teljesen az állami ellátást.
Milyen eszközökkel lehetne erősíteni az állami szektort?
- A kollégák válasza alapján jobb munkakörülményekre van szükség. Minden tényező magas fontosságú megjelölést kapott – ez azt jelenti, hogy komplex reformra van szükség, nem részmegoldásokra.
- Ki kell emelni a világos jövőképet, ami minden példaértékű egészségügyi rendszerben az állami egészségügy egyik legnagyobb vonzereje.
- Az orvosi pályától idegen szabályozó eszközöket, mint a kirendeléseket, ki kell vezetni, az ágazatvezetés kommunikációs kultúráját meg kell változtatni.
- A béreket illetően is elsősorban a kiszámíthatóságot hangsúlyozzák a kollégák.
Az egészségügy belső torzítói
- Külön kérdések foglalkoztak az egészségügy belső struktúrájának torzulásával, az orvos-oligarchák jelenlétével és működésük hatásával. Ezzel a kérdéssel, annak súlya miatt külön elemzéssel foglalkozunk, mivel az állami ellátásban dolgozó kollégák jelzése szerint a probléma áthatóan van jelen az egészségügyben.
