Ki fog minket gyógyítani?

Még dolgozik orvosként annak a generációnak néhány tagja, akik számára teljesen természetes volt, hogy a nyár hónapjaiban a teljes állás mellett havi 15 éjszakát bent töltenek a kórházban. Az éjszakai munka után pihenőidő természetesen nem járt, az orvos a reggel megérkező kollégákkal folytatta a munkát délutánig. Még dolgoznak a körorvosok (ma háziorvosok) közül is olyanok, akik 50 éve 0-24 órában voltak felelősek a körzetük lakosságáért: ha kellett éjszaka mentek a fulladó, szamárköhögéses gyerekhez, vagy hagyták ott az ünnepi vacsorát, ha valahol megindult a szülés. Ugyanebben az időben 10x-es túljelentkezés volt az orvosi egyetemre.

Mára jelentős változások következtek be. Szabadabb a társadalmi környezet, megnyíltak a határok, a gazdaság működése és szabályai megváltoztak, egyszerűen teljesen mások a fiatalok előtt álló lehetőségek és más az orvostudomány is.

A Z generáció nem lustább, nem rosszabb, de feltehetően más szempontok szerint tekint magára és az életére, mint a 20. szazad orvosai. A régi orvosgenerációk hamar haltak, várható életkoruk elmaradt az átlagnépességtől, az orvosnők harmada a nyugdíjat sem érte meg. Attól, hogy a fiatalabb generációk számára a munkakörülmények, a bér és a szabadidő kiemelt szemponttá váltak, nem lettek lelketlen szakemberek. Ugyanolyan segítő beállítódású orvosokról van szó, mint 50 évvel idősebb kollégáik esetében, a legnagyobb jutalom minden orvos számára az, ha a beteg meggyógyul. De a 21. század orvosai nem szeretnének hamar halni és nem akarják háttérbe szorítani a családjukat. 

Ez magyarázza, hogy például Nyugat-Európában egyre több orvos már csak részállásban dolgozik, illetve olyan szakterületek lettek a legnépszerűbbek, ahol nem kell ügyelni és/ vagy ahol a rugalmasabb magánegészségügy könnyebben elérhető. 

Ezek a változások a magyar orvostársadalomban is jelen vannak. A felmérések szerint a külföldre költöző magyar orvosok az ott elérhető többszörös bér mellett a jobb szakmai lehetőségek és nyugodtabb munkakörnyezet miatt távoznak. 

A gyógyítók érzékelhető hiányának egyik oka, hogy miközben az orvoslás lehetőségeinek fejlődése egyre több beteg ellátását tenné lehetővé, az Európai Bizottság adatai szerint egyre kevesebb fiatal szeretne orvos vagy ápoló lenni. Egy egészségüggyel foglalkozó politikus, ha szeretne elég orvost és ápolót országa lakosságának, ehhez a megváltozott valósághoz kell hogy igazítsa vezetői koncepcióját. Semmiképpen nem vezet jóra a mai fiatalok bűnbakká tétele. Ehelyett azokon a tényezőkön kell dolgozni, melyek az egészségügy dolgozóit a pályán tartják és a fiatalokat lehetőleg oda vonzzák. 

Melyek ezek?

1. A  legfontosabb helyen Magyarországon továbbra is a bérek értéktartásának biztosítása áll, olyan mértékben vagyunk elmaradva versenytársainktól. Az utolsó pozitív döntés az orvosi bérekről 5 éve történt. A jelenlegi kormány egyetlen pozitív döntést sem hozott az orvosbérekről a teljes ciklusban.
2. Meghatározó szempont a szakmai környezet színvonala: hazánkban az államtitkárság szakmai protokollok százaival van elmaradva, urambátyám viszonyok és átpolitizált beavatkozások torzítják a szakmai folyamatokat és mindent áthat az ágazat alulfinanszírozottsága. 
3. A segítő munka kihívásaihoz emellett nyugodt feltételeket biztosító munkakörnyezet kell biztosítani, nem orvoshibáztató kommunikációt, “maradék elv” elméletet, ki nem adott szabadságokat, és egyoldalú kirendeléseket. 

Úgy tűnik, az államtitkárság továbbra sem fogadta el azt a tényt, hogy a gyógyító szakember nagyon drága és értékes erőforrás, mert egyre kevesebb az olyan személy, akiben megvan az orvosláshoz szükséges tulajdonságok kombinációja és szeretné is ennek a hivatásnak szentelni az életét. Világszinten verseny van a kitartó, nagy frusztráció-tűrésű, érzelmileg igénybe vehető, élet-halál helyzetek felelősségét elbíró, jó elemző és döntéshozatali képességekkel egyszerre rendelkező, a testváladékok és betegségekből eredő elváltozások különféle formájától sem viszolygó személyekért, akikből ápolók és orvosok lehetnek.

Ha a felelős kormány a fentieket átgondolja és nem furcsa kifogásokat keres, hanem befektetésként tekint az egészségügyre, akkor teljesítheti az egyik, kritikus feltételét annak, hogy a magyar lakosság a nyugat európaiakhoz hasonlóan akár 80 év felett is aktív, jó minőségű életet éljen.