2024-11-28 10:19:00
Frissítve: december 2-án.
Alábbi tájékoztatásunkban – különös tekintettel az év végére – felhívjuk a figyelmet a szabadság kiadására vonatkozó tudnivalókra, illetve a jövő évi szabadság megállapításának szabályaira.
A szabadság „összetétele”: az alapszabadság és a pótszabadság
A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az Eszjtv. 8. § (3) bekezdése szerinti egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt az 1. melléklet szerinti a) 1–5. fizetési osztályban évi húsz munkanap, b) 6–10. fizetési osztályban és a felsőoktatási intézményben oktatói, kutatói, tanári és más munkakör betöltése esetén évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg.
Az I–II. fizetési osztályba sorolt egészségügyi dolgozó évi húsz munkanap, a III–V. fizetési osztályba sorolt egészségügyi dolgozó évi huszonegy munkanap alapszabadságra és az egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött idejének megfelelő Eütev. 2. melléklet szerinti fizetési fokozatnak megfelelő számú munkanap pótszabadságra jogosult.
Azok a személyek, akik nem tartoznak a fenti kategóriák valamelyikébe, a munka törvénykönyvében meghatározott szabadságra jogosultak.
Szükséges megemlíteni a további pótszabadságok rendszerét is, amely járhat életkor szerint, a gyermek nevelésére, a munkavégzés körülményeire és a munkavállaló egészségkárosodására tekintettel, illetve egyéb okból (pl. különös egészségkárosító kockázatnak kitett munkavégzés).
A szabadságok számáról, illetve a kiadás határidejéről minden egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozót tájékoztatni kellett az elmúlt időszakban az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 528/2020. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 11. § (3) bekezdése alapján.
Az Eszjtv. alapján kifejezetten az egészségügyben dolgozókat (az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy) illeti meg az életkor alapján járó pótszabadság. Az életkor alapján járó hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az az alábbiakban meghatározott életkort betölti (Mt. 117. §)
Az egészségügyi ágazatban oktató munkát végző egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg, amelyből legfeljebb 15 munkanapot a munkáltató oktató, illetve oktatási tevékenységgel összefüggő munkára igénybe vehet [Eszjtv. 6. § (5) bekezdése]. Az oktatói, nevelői pótszabadságra jogosult a konduktor, az egészségügyi intézmény szakoktatója és az oktató kórházban oktatásban részt vevő egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, ha oktatói tevékenységét munkaideje felét meghaladó időben végzi, valamint az ápoltak, gondozottak, tanulók órarend szerinti vagy egyéni oktatását végző egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy (Vhr. 19. §).
Magasabb vezetői munkakör betöltése esetén évi 10 munkanap, vezetői munkakör betöltése esetén pedig évi 5 munkanap pótszabadság jár [Eszjtv. 6. § (4) bekezdése]. Azonban az előző az esetekben, ha az illető fizetési fokozatának megfelelő számú munkanap pótszabadságra is jogosult, akkor csak a magasabb mértékű pótszabadság jár, tehát nem járhat egyszerre fizetési fokozat szerinti és oktatói pótszabadság, illetve nem járhat egyszerre oktatói és vezetői pótszabadság.
Évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő személyt, vagy akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze. Ha az érintett személy ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, akkor évenként 10 munkanap pótszabadságra jogosult [Eszjtv. 6. § (6) és (7) bekezdése].
A munkavállaló egészségkárosodására tekintettel 5 munkanap pótszabadság jár, ha megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult (Mt. 120. §).
A gyermek nevelése érdekében a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után 2, két gyermeke után 4, kettőnél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság jár. A gyermeknevelésre járó pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, akkor a gyermek nevelése érdekében biztosított pótszabadságot kivéve szabadság arányos része jár.
Fel kell hívni arra a 2024. január 1-jétől hatályos módosításra is a figyelmet, miszerint a gyermek után járó pótszabadság kiadását már a nem munkáltató jogosult meghatározni, hanem azt a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni a foglalkoztató.
Az apasági szabadságot is érdemes megemlíteni, amely alapján az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig 10 munkanap szabadságra jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a munkavállaló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal. A munkavállaló az apasági szabadság öt munkanapjára távolléti díjra, a hatodik munkanapjától a távolléti díj negyven százalékára jogosult.
Továbbá a Parlament előtt van a T/9718. sz. törvényjavaslat, amely alapján az apasági szabadság igénybevételére a gyermeke születését követő, vagy az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő negyedik hónap végéig lesz mód (a szabadságnapok száma nem változik, az igénybevételre rendelkezésre álló időtartam bővül, nagyobb mérlegelést biztosítva az édesapának, hogy mikor kíván élni ezen a jogcímen neki járó szabadsággal).
A szabadság(napok) megállapítása
A szabadságot naptári évenként (tárgyév) kell meghatározni. A pótszabadság az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt egyszerre többféle jogcímen is megilleti, kivéve természetesen a már fent említett oktatói pótszabadság és vezetői pótszabadság intézményét, ezek közül a magasabb jár, illetve a fizetési osztály és az oktatói pótszabadság viszonylatát, ezek közül is csak a magasabb jár.
A munkavállalót a szabadság minden munkaviszonyban, azaz a további munkaviszonya után is megilleti, és minden munkaviszonyban külön-külön kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét. A részmunkaidőben foglalkoztatottakat arányosítás nélkül illeti meg a szabadság, tehát ugyanannyi nap szabadságra lesz jogosult, mintha teljes munkaidőben lenne foglalkoztatva, azzal, hogy természetesen a szabadság idejére járó távolléti díj összege az időarányosság elve alapján kerül megállapításra (tehát ebben az esetben sem a teljes munkaidőre járó illetményt kell alapul venni).
A szabadság kiadása
A szabadság kiadása a munkáltató joga és egyben kötelezettsége is. A szabadságot tehát – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a foglalkoztatott naptári évenként egy alkalommal legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól [Mt. 122. § (3) bekezdés].
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell. A munkáltató 7 munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, tehát a munkavállaló csak hét munkanap szabadsággal rendelkezhet szabadon. Illetve a fentiekben jelzett gyermek utáni pótszabadság igénybevételi időpontjának meghatározása munkavállalót illeti meg. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie (Mt. 122. §).
A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, valamint a munkavállaló már megkezdett szabadságát akár meg is szakíthatja. Nem kerülhet sor azonban
A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.
A szabadság nem halmozódhat és azt pénzben megváltani – a jogviszony megszűnésének kivételével – nem lehet [Eszjtv. 6. § (13) bekezdés]. Vélhetően ezzel az előírással a jogalkotó arra kívánja ösztönözni a feleket, hogy a munkavállaló még a tárgyévben vegye igénybe a szabadságát, amelyből azonban nem következik az, hogy a tárgyévben igénybe nem vett szabadság elenyészne, és később ne lehetne természetben igénybe venni.
Ugyanakkor e rendelkezéstől eltérést enged a szabályozás a következő esetekben:
A 2021. évben esedékes szabadságnak – ideértve az alap- és a pótszabadságot is – a 27/2021. (I. 29.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnéséig arányos része az esedékesség évét követő 3 éven belül is kiadható az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény szerinti egészségügyi szolgálati jogviszonyban. Ennek értelmében a 2021. évben esedékes alap- és a pótszabadság 2024. 12. 31-ig kiadható.
Amennyiben a munkaviszony megszűnik és a munkavállalónak maradt ki nem adott szabadsága, úgy a munkáltatónak azt pénzben meg kell váltania.
Kiegészítő kérdések
1) A szabadság kiadását illetően lehet-e különbséget tenni életkor alapján járó és pótszabadság között?
2) Mi van akkor - és ez az egészségügyben nagyon gyakori - ha a szabadságot nem adta ki a munkáltató, azaz most november végén olyan mértékű szabadsága maradt bent a munkavállalónak, vagy azok csoportjának, hogy annak kiadása az osztály működésképtelenségével járna.
Ez utóbbi esetben az „eltérés” kizárólagos alapja a felek – a munkáltató és a munkavállaló – megállapodása. A szabadság kiadásának e módja a felek naptári évre kötött megállapodása alapján lehetséges.
Magyar Orvosi Kamara
--
Készítette:
Dr. Szabó Imre Szilárd, PhD
ügyvéd, munkajogi szakjogász
