Sokat változtak a praxisjog elidegenítésére vonatkozó szabályok, ezért megkérdeztük Dr. Gyovai Sándor, praxisjog adásvételében jártas ügyvédet, hogy mik azok a lépések, amelyeket meg kell tenni, ha el szeretnénk kerülni a későbbi jogvitákat az értékesítés kapcsán.
MOK: Mit és milyen sorrendben kell tennünk, ha úgy döntünk, hogy eladjuk a tulajdonunkban lévő praxisjogot?
Gy.S.: Első lépés az adásvételi előszerződés megkötése. Ebbe már érdemes a végleges szerződés tartalmát beleszerkeszteni, hogy később ne legyen vita arról, miben állapodtak meg a felek. A szerződés tartalmazza a személyes adatokat (név, születési név, anyja neve, lakcíme, szig szám, adóazonosító, orvosi pecsétszám), a megvásárolandó körzethez, praxishoz tartozó adatokat, a hatósági bizonyítványt, annak jelét, számát. Szabályozandó az addigi finanszírozás, és az esetleges alkalmazott kérdése is (vevő átveszi/nem veszi át, munkáltatói jogutódlás kérdése stb.), valamint az, hogy ne jelentsen az eladó konkurenciát a vevőnek.
Az elidegenítési szándékot az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (Öotv.) szerint be kell jelenteni a praxiskezelőnek (OKFŐ), illetve az illetékes önkormányzatnak. A hozzájárulás kikérése, az eladó feladata!
Az eladó bejelentését követően az önkormányzat kikéri az OKFŐ hivatalának véleményét; az OKFŐ tájékoztatója erről megtalálható a hivatal honlapján (https://alapellatas.okfo.gov.hu/onkormanyzatoknak-velemenyezeshez-tajekoztatas/). Ez tartalmazza, hogy milyen iratokat kér a praxiskezelő az önkormányzattól, ezeket pedig a feleknek kell szolgáltatniuk az önkormányzat részére. Az önkormányzatok (és a praxiskezelő) kérik ilyenkor az előszerződést is, ebben ki lehet pontozni (vagy festeni) a vételárat, mivel ezt nem kell megismernie sem az önkormányzatnak, sem a praxiskezelőnek.
Amennyiben az önkormányzat megköti az előszerződést a vevővel, a felek megkötik a végleges adásvételi szerződést a praxisjogra, vevő pedig benyújtja a praxisengedély iránti kérelmet, melyhez csatolni kell a praxisjog átruházásáról szóló szerződést is. (https://alapellatas.okfo.gov.hu/praxisengedely-kerelem/).
A vételár kifizetését a praxisjog engedélyezéséhez szükséges kötni a szerződésben, mivel ezzel az aktussal kapja meg a vevő lényegében azt, amit vásárolt, és amiért a vételárat adja. Ez persze nem akadálya foglaló fizetésének az előszerződés megkötésével egyidejűleg, hogy mindkét fél be legyen biztosítva, de ebben az esetben részletesen szabályozni kell, milyen esetben, mi történik a foglalóval. Például, ha vevőnek nem engedélyezi a praxisjogot a praxiskezelő, vagy az önkormányzat nem köt vele előszerződést, arról az illető nem tehet, ezek miatt nem veszítheti el az átadott foglalót,
A praxisjog engedélyezéséig, illetve a teljes vételár kifizetéséig feleknek a Ptk. idevágó szabályait kell szem előtt tartaniuk: Ptk. 6:118. § és 6:119. §, illetve „6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség] A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.”
A szerződésben - egyebek között - szabályozni kell, mikor, hogyan fog történni a praxis átadása, átvétele, eladó mikortól mondja fel a szerződéseit a finanszírozásra, illetve az önkormányzattal, a feladat ellátásra.
Fontos tudni, hogy a rendelőben lévő eszközök nem adhatóak el a praxisjogra kötött szerződéssel, mivel míg a praxisjogra kötött adásvételi szerződés a két természetes személy, orvos között jön létre, addig az eszközök az eladó orvos egyéni, vagy társas vállalkozásának a tulajdonában állnak, így az eszközök adásvétele a két vállalkozás között kell, hogy megtörténjen. A felek tehát nem azonosak a két szerződésben.
Az eladó szja fizetési kötelezettségét az Szja. tv. 28. § (6) bekezdése szerint kell számolni, vevőnek nem keletkezik illetékfizetési kötelezettsége, mivel az illetékről szóló törvény 18. § (2) bekezdés f) már hatályát veszítette.
Jogforrás: az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény; az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény; a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
