Az ország első Géniusza

Dr. Kovács Attila, Géniusz fődíjas reumatológus főorvos alighanem a legsikeresebb kvízjátékos, hiszen eddig kétszer nyert autót, egy Opel Tigrát 1996-ban a Mindent vagy semmit győzteseként, 2002-ben pedig egy Fiat Puntót. Amúgy nem a nyeremény nagysága inspirálja, bár örömmel tervezi a tízmillió nyaralásra (is) költését, - valójában egy tábla csokiért is szívesen versenyez. Eddig negyvennyolc tévéadásban mérkőzött meg a győzelemért, és elég jó aránnyal negyvenötöt megnyert ezek közül.

Kovács főorvos telefonon keresztül pont olyan szelíd és rokonszenves, amilyennek megismertem az ATV képernyőjén át, és a tőle megszokott magával ragadó stílusban mesél arról, hogy mennyire a véletlenen múlt, no meg az édesanyján, - hogy medikus lett, mert szíve szerint ment volna színházi rendezőnek vagy joghallgatónak - esetleg bölcsésznek lendületből.

De az édesanyja egy vasárnapi ebéd közben azt ajánlotta: “végezd el az orvosit, aztán azt csinálhatsz, amit akarsz”. (Alig titkolt büszkeséggel említi, hogy édesanyja, László Aranka volt az első gyerekgyógyász professzornő).

És azóta tényleg azt csinálja, amit akar. Beszélget a betegekkel, régimódi aprólékossággal kérdezi ki őket. Közben beavat: rendőr ezredes édesapja nyomozói vénáját örökölte Kovács doktor, hisz a betegségek felderítése sokszor alapos kikérdezést igényel. Hogy a nyomozás jól menjen, a reumatológia mellé még letett három másik szakvizsgát, mert nem akarta tétlenül múlatni az éveket. 2014-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezték ki, 2019- óta egyetemi magántanárként angolul és magyarul oktat a szegedi egyetemen.

És a korántsem eseménytelen szakmai élete mellett nem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, hogy újabb és újabb tévés kvízekben próbálja ki a tudását, de erről már fentebb volt szó, “mert kell egy hobbi,” - mondja. Lelkesen teszi hozzá, hogy havonta egyszer az Aranytíz-ben kvízkluboznak a többi elhivatott játékossal, és elárulja, hogy már maga Vágó István is tiszteletét tette a klubban. Megtudom, hogy egy- egy játékra készülődés cirka tizenötezer kérdés áttanulmányozását jelenti.

Nekem, laikusnak, elképzelhetetlen, hogyan képes valaki egyszeri elolvasásra megjegyezni az őt alapjában nem érdeklő, olykor egyáltalán nem közismert vagy éppen bosszantóan semmirekellő információkat? Például fotografikus memóriája segít elővarázsolni a megfelelő pillanatban a megfelelő választ.

Dr. Kovács Attila sikere mégsem csak a fantasztikus memóriájával magyarázható. Kétségtelen szerepe van a közönség elbűvölésében annak, hogy képernyős jelenléte megkérdőjelezhetetlen. Szimpatikus, jó a humora, nincs benne tolakodás, de ha jelen van, a figyelem óhatatlanul ráirányul. És mondja is, hogy semmi baja a stúdiók világával, nemhogy nem frusztrálja a kamera, de majdhogynem inspirálja.

Kezdek aggódni, hogy az, hogy drukkoltam Kovács főorvosnak a saját tévém előtt, túl személyessé teszi egyoldalú ismeretségünket. Túl sokat beszéltetem a vetélkedőről, sőt azt tippelem, hogy az ő adrenalin szintje is akkor optimális, ha bekapcsolják a FELVÉTEL feliratú piros táblán a fényt. De ő persze pontosabban tudja saját életében a fontossági sorrendet nálam.

Ugyanis oktatni és tudománnyal foglalkozni egyetemi szinten nem lehet félkézzel. Úgyhogy a Géniusz fődíjasa mindig tudja, hogy éppen melyik legkedvesebb foglalatossága van soron, az orvoslás, vagy a kvízelés. Mindkettőt magas színvonalon, és elkötelezett odaadással űzi.

Igazi meghatottságot csak akkor hallok ki a hangjából, mikor az 53 éves korában megkapott Batthyányi- Strattmann László- díjáról beszél. Ezt tartja élete legnagyobb elismerésének, ez az egészségügyben kapható második legnagyobb díj. Sajnos az édesanyja nem érhette meg, hogy kitüntetik a fiát. Azután hosszan beszél arról, mennyire fontos számára, hogy a háziorvosokkal megossza tudását. Meggyőződése, hogy sokkal nagyobb önállóságot kellene adni nekik, mint például a reumatológiában is, mert minél gyorsabb diagnózishoz juttatják a betegeket, annál eredményesebben lehetne gyógyítani a derékfájást, csontritkulást vagy a sokízületi gyulladást. Ezért az oktatói elkötelezettségéért kapta meg az Andor Miklós díjat a MÁOTE-től. Ez a betűszó a Magyar Általános Orvosok Egyesületét jelenti, és biztos vagyok benne, hogy Dr. Kovács Attila azért hozta szóba, mert büszke rá, ahogy a fiaira is, akik közül a nagyobb szigorló orvos Szegeden, gyermek aneszteziológusnak készül, és kvízeket szervez szabadidejében. A kisebbik, a 12 éves Detre még nem választotta a papa hobbiját.

A Kiskunhalasi Semmelweis Kórház reumatológus főorvosa korábban Szolnokon a MÁV Kórházban vezetett artritis centrumot 13 évig, még korábban Szegeden a Belklinikán nevelkedett. Amikor elcsábult Kiskunhalasra, házat is vettek, hogy ne kelljen ingáznia Szegedről.

Érdeklődésemre, hogy megnőtt- e a betegforgalom az osztályon, mióta ő a Géniusz, nevetve válaszolja, volt olyan beteg, aki azzal kopogott be, hogy jött megnézni: ért- e a reumatológiához?

“Egyébként, sok ember életét mentettem meg azzal, hogy nem műtök! ”- búcsúzik a kvízbajnok, aki bármelyik jó kis tudásmeccsen boldogan lenne csatár újra, bár szerintem már simán vezethetne vetélkedőt.

Rangos Katalin

újságíró