A maszkok mint egyéni védőeszközök használatának kérdéseiről – avagy mitől egyéni és mitől védőeszköz?

2022-04-07 10:39:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Soltész Gábor munkaegészségügyi és munkabiztonsági szakértő

Orvosok lapja - Aktuális

Az egészségügyi feladatellátás során (a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése óta pedig különösképpen) számos alkalommal vetődnek fel a dolgozók légzésvédelméhez szükséges egyéni védőeszközök használatának kérdései.

Mindezek olyan okkal és joggal felmerülő dilemmák, amelyek egy része a munkavédelem rendszerében pontosan szabályozott, gyakorlati megoldásuk „mindössze” kellő szakmai kompetenciát igényel. Más részük viszont (esetenként) nehezen értelmezhető, vagy nem definiált, amelyről olykor még használható szakirodalom sem áll rendelkezésre. Írásommal ezekről a témakörökről szeretnék rövid áttekintést nyújtani, elsősorban a részecskeszűrő félálarcokra vonatkozóan.

Mivel a munkáltatók munkavédelmi kötelezettségeinek bemutatása igen száraz olvasmányt eredményezne, ezért a témához kapcsolódóan csak a fontosabb szakmai alapvetéseket említem. Eszerint:

  • egyéni védőeszköz minden olyan eszköz, amit a dolgozó azért visel, hogy a tevékenységéből eredő kockázatokat az egészségét nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, és amely rendelkezik a számára előírt megfelelőségi dokumentációval.
  • a munkáltató kockázatértékelés alapján köteles a megfelelő védelmet nyújtó eszközöket meghatározni, biztosítani, használatukat oktatni és viselésüket ellenőrizni.
  • egyes veszélyforrások/kóroki tényezők esetén – a munkavédelemben elfogadott prevenciós alapelvekkel szemben – az egyéni védelem a primer prevenció első számú lehetséges módja.

A Covid-járvány hazai megjelenésekor előtérbe kerültek a védekezéshez használt eszközök rendeltetésének, kategóriáinak kérdései, illetve szabályozási hátterük különbségei és alkalmazásuk korlátai. Az egészségügyben (is) elterjedt védőfelszerelés fogalmi körében némileg összemosódtak az orvostechnikai eszközökre és az egyéni védőeszközökre érvényes kifejezések, megközelítések. 

Tekintettel a SARS-CoV-2 vírus terjedési módjára, a két eszközcsoport együttes alkalmazása az alapvető (standard) izoláció szintjén természetes és elkerülhetetlen. Az orvostechnikai eszközként használt sebészeti szájmaszkok használatának célja (leegyszerűsítve) az ellátottak védelmének biztosítása az egészségügyi személyzet okozta potenciális biológiai expozíciótól, valamint a munkavégzéssel járó fertőzési kontaktusok megszakítása. Használatuk orvosi vizsgálathoz nem kötött, de viselésük a közösségi terjedés megakadályozásának fontos, alapvető eszköze. 

Sajnos a közösségi védekezést nem segítette a védelmi intézkedésekről szóló jogszabály maszkviselésre vonatkozó része, amelynek „textil vagy más anyagból készült maszk” megfogalmazása számos kérdést és problémát generált.  A pontosabb jogszabályi definíciók mellett – a járvány kezdeti időszakában – a védőeszközök és az orvostechnikai eszközök használhatóságának különbségeiről szóló szakmai útmutatók és kiválasztási segédletek sem álltak szélesebb körben rendelkezésre, vagy nem jutottak el a közfelhasználás szintjéig.

Noha a sebészeti szájmaszkok jellemzően nagy szűrőképességű, ún. olvadékfúvott (meltblown non-woven fabric) polipropilén alapanyagból készülnek, és a biológiai anyagok közvetítő közegeinek áthatolásával szembeni ellenálló képességgel rendelkeznek, azonban nem légzésvédő eszközök, azaz nem egyéni védőeszközök! 

Azok áthatolási ellenállása ugyanis a légzésvédelem értelmezésében nem jelent teljes körű védelmi képességet. A maszk nem illeszkedik az arcra, nem zárja a légutakat, nem gátolja meg az alászívást. Használhatók mindazon egészségügyi tevékenységek körében, ahol a biológiai tényező kontakt módon, fröccsenés és nagy cseppek útján terjed, de nincs jelen szilárd, vagy folyadékfázisú aeroszol. 

A magas expozíciós kockázatnak kitett tevékenységeknél – ideértve az aeroszolt generáló beavatkozásokat is – minimum FFP2D vagy FFP3D szűrőosztályú, egyszer használatos félálarc alkalmazása szükséges, amellyel elérkeztünk az egyéni védőeszközök környezeti levegőtől függő, szűrő típusú légzésvédők alcsoportjáig.

 

Mitől védő a védőeszköz? 

Attól, hogy azok (védelmi szintjüktől függően) valamilyen meghatározott kockázattípus(ok) meghatározott mértékével szembeni védelmet valósítanak meg, amelyet az eszköz – laboratóriumi vizsgálattal ellenőrzött – megfelelőségértékelési dokumentációja igazol. 

 

Mitől egyéni a védőeszköz?

A kérdés a munkáltató és a dolgozó szemszögéből is megválaszolható. A bevezetőben említett munkáltatói kötelezettségek teljesítése során a védőeszközök biztosítása konkrét munkakörre (és az adott környezetben végzett műveletekre) vonatkozik, amelyhez minden kapcsolódó feladatot és dokumentációt (oktatás, védőeszköz kiadása, gyűjtése stb.) az egyénre, illetve annak munkaköri csoportjára érvényes módon kell végrehajtani. A dolgozó szempontjából azért egyéni, mert a saját munkaköri tevékenységéhez védőeszközöket személyes viselésre kap, amelyeket bizonyos esetekben a munkáltató névre szólóan biztosít és tart nyilván.

Járványügyi veszélyhelyzetben, extrém eszközhiány esetén az egyszer használatos részecskeszűrő félálarcok többszöri (biztonságos) használatának egyik legnagyobb akadályát éppen „a használat egyéni jellege” okozta. Értve ezalatt a viselés során a védőeszközt érő fizikai sérüléseket és a különböző vegyi/biológiai hatások egyedi jellegét. 

A másik objektív korlátot pedig a félálarcok materiális szennyeződéseinek (fizikai) tisztítási problémái jelentik, valamint hogy jelenleg nem áll rendelkezésre a félálarcok fertőtlenítésére elfogadott, megbízható technológiai alapokon álló, széleskörűen alkalmazható módszer. A világszerte kipróbált dekontaminációs eljárások többsége (autokláv, hőlég, etilén-oxid, formaldehid, hidrogén-peroxid sterilizáló eljárások, UV-lámpás kezelés) nem vált be, vagy csak részlegesen bizonyult használhatónak. A legfrissebb szakmai publikációk szerint a vaporizált hidrogén-peroxidos technológia egy megfelelő fertőtlenítési eljárás későbbi alapját jelentheti.

 

A különböző, eddig ismeretlen részecskeszűrős, félálarcos modellek alkalmazásának nehézségeit növelték az újonnan megjelenő „fülgumis, kávészűrő” alakú félálarcok konstrukciós sajátosságai, valamint a védőeszközök megfelelőségét igazoló jelzések és azok elfogadhatósága. Az FFP2-jelzés nélküli KN95-jelölésű félálarcok használatának – akár ideiglenes európai engedélyezése – máig nem történt meg, noha az eltérő szabványkövetelmények vizsgálati módszerei között előfordulnak lényegi különbségek is.

Ettől függetlenül természetesen megfelelő védelmet nyújthat egy nem európai szabvány szerint minősített védőeszköz is, azonban az ilyen védőeszközök használata a hatályos jogszabályok szerint jelenleg nem rendezett. Ennek (sajnálatos módon) főként munkabalesetek, kvázi munkabalesetek vagy foglalkozási megbetegedés előfordulása során lehet jelentősége.  

A megfelelőségértékelési eljárás során elvégzett laboratóriumi vizsgálatok tapasztalatai szerint az említett fülgumis, kávészűrő alakú, álarctesttel rendelkező konstrukciók – a megszokott csésze-, kagyló- vagy paneles modellektől eltérően – jellemzően nem alkalmasak az FFP3-ra előírt szűrési képesség teljesítésére, és azok penetrációs tulajdonságai is gyakran eltérnek az európai modellektől.

   

Végül, az előző témakörök relevanciájára egy tavalyi, egészségügyi feladatellátással kapcsolatban folytatott – statisztikai értelemben nem reprezentatív – kérdőíves felmérés néhány eredményével utalnék. A válaszadók

  • 46,9%-a esetében az egészségügyi ellátás tevékenységei során a munkáltató ismeretlen jelzésű vagy ismeretlen védelmi szintű félálarcot, sebészeti szájmaszkot vagy ún. textilmaszkot biztosított;
  • 36,4%-a esetében az egyszer használatos védőeszközt – a munkáltató instrukciója alapján vagy közreműködésével – tisztítással/fertőtlenítéssel kívánták többször használhatóvá tenni;
  • 63,6% esetében nem tiltotta, vagy valamely meghatározott esetben (tevékenységnél) nem korlátozta a munkáltató a kilégzőszeleppel rendelkező félálarcok használatát az egészségügyi beavatkozások / ellátás során.

Mindezek talán jól érzékeltetik azt, hogy a légzésvédő félálarcok munkahelyi használatának kérdéseivel a jövőben még jó ideig szükséges lesz foglalkozni, kiváltképp a koronavírus-járvány elleni védekezés megvalósuló gyakorlatának és tapasztalatainak tükrében.

Felhasznált források:

Christina F. Yen, Robert Seeley, Patrick Gordon, Lalitha Parameswaran, Sharon B Wright, Dana E Pepe, Preeti Mehrotra: Assessing changes to N95 respirator filtration efficiency, qualitative and quantitative fit, and seal check with repeated vaporized hydrogen peroxide (VHP) decontamination. American Journal of Infection Control. (2022.01.05.) Volume 50, ISSUE 2.

Dr. Lei Liao, Wang Xiao, Xuanze Yu, Haotian Wang, Dr. Mervin Zhao, Dr. Qiqi Wang, prof. Steven Chu, prof. Yi Cui: Can N95 facial masks be used after disinfection? And for how many times? Report from the collaboration of Stanford University and 4C Air, Inc. March 25, 2020.

Megtekintések száma: 863

A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.

ESEMÉNYEK