A MOK elnökségének 2023. február–március–április havi tevékenysége

2023-05-12 06:55:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: dr. Svéd Tamás, titkár, MOK

Orvosok lapja - Aktuális

Az eltelt három hónap alatt a Magyar Orvosi Kamara körül nagyot fordult a világ. Alapvetően változtak meg működésünk jogi feltételei, átalakultak feladataink. Mindezek ellenére mégis elmondhatjuk, a MOK megerősödve került ki a minket megtépázó viharból, az új körülmények és kihívások pedig egyben lehetőséget adnak a megújulásra, a jövőbe mutató átalakulásra is.

Az utolsó „békeidőbeli” Orvosok lapja február elején jelent meg, benne az elnökség tevékenységének december–január havi összefoglalásával. A felgyorsuló események sodrában aztán március elején kiküldtünk egy rendkívüli OL-számot is. Ebben egyetlen, követhető ívbe rendeztük a 2019-ben, az új elnökség megalakulásakor induló eseményláncolatot, illetve összefoglaltuk a február 4-i rendkívüli Országos Küldöttgyűlés összehívásának és az ott elfogadott döntéseknek az okait. Egyben ismertettük az ezekre érkezett kormányzati reakciót, a megindult koncepciós eljárást és a MOK meggyengítését célzó törvény születésének körülményeit. 


Mivel a fentiek részben kitöltötték a februárt, részben pedig alapvetően meghatározták a következő hónapok történéseit és elnökségi tevékenységét, érdemes idéznünk a rendkívüli lapszámban megjelent cikk végét. 


Február

„A nyomásgyakorlástól a koncepciós eljárásig

[…] 

Az orvostársadalom és a MOK előtt ismét két lehetséges út állt. 

  • Játszhatjuk tovább szerepünket. Részt vehetünk az akár többórás beszélgetéseken a belügyminiszterrel és az államtitkárral, elmondhatjuk, leírhatjuk, beküldhetjük kifogásainkat, észrevételeinket és javaslatainkat. Mindebből azonban alig valami jelenik meg a kiadott rendeletekben és törvényekben, az általunk elfogadhatatlannak mondott szabályok is bevezetésre kerülnek, szavaink legnagyobb része pusztába kiáltott marad. De mindeközben jelenlétünkkel legitimáljuk a zajló átalakítást, a kormányzati kommunikáció szerint »egyeztetés« zajlott, az új rendre rákerül a »MOK által jóváhagyott« pecsét.
  • Kiléphetünk a legitimáló »csendestárs« szerepéből és nyomásgyakorlást kezdve megpróbálhatunk érvényt szerezni az orvostársadalom akaratának. Beadhatjuk követeléseinket, feltételekhez köthetjük a MOK és az orvosok támogatását, egyben nekünk tetsző irányba módosítva az egészségügyi átalakulást. Lényegében tartalommal tölthetjük meg a »MOK által jóváhagyott« pecsétet. 

A tagoktól érkező egyértelmű felháborodást közvetítő üzenetek voltak a február 4-i rendkívüli Országos Küldöttgyűlés összehívásának mozgatórugói, ott pedig a megjelent 237 küldött nagyon egyértelmű üzenetet megfogalmazva a második lehetőségre voksolt. 

Elfogadta a Látlelet a magyar egészségügyről című dokumentumot, melyben értékeltük a magyar egészségügy helyzetét, leírtuk a megindult átalakulással kapcsolatos kritikánkat, valamint hosszú és rövid távú követeléseket fogalmaztunk meg, nem teljesülésük esetére pedig nyomásgyakorlás megkezdéséről és előkészítéséről döntöttünk. […]

Legnagyobb sajnálatunkra azonban a döntéshozók az üzenet megértése, ezzel párhuzamosan az amúgy jól működő, korábbi ügyeleti rendszer megtartása, az új bevezetésének halasztása és a MOK racionális követeléseiről a tárgyalások megkezdése helyett 

  • ragaszkodtak az új rendszer indításának március 1-i céldátumához azon az áron is, ha ezért a kórházakból rezidenseket kell az alapellátó ügyeletekbe rendelni, mind a kórházi ellátást, mind a fiatalok képzését, mind a betegbiztonságot kockáztatva
  • durva politikai koncepciós eljárásba kezdtek a MOK ellehetetlenítése érdekében. […]

Végeredményben kevesebb mint 24 óra alatt fogadtak el egy hamis állításokon, koncepciós eljáráson alapuló törvényt, melynek célja a MOK, egy ötvenezer tagot számláló, szavát felemelni merő szakmai szervezet ellehetetlenítése és kiürítése.


Az elfogadott törvény a kötelező kamarai tagság eltörlése mellett elvette az etikai ügyek kezelésének jogát az Orvosi Kamarától, és azt az Egészségügy Tudományos Tanács, egy eddig etikával kizárólag a tudományos kutatások kapcsán kapcsolatba kerülő kormányszerv kezébe tette. 


Március

A megfelelő jogi előkészítést és formába öntést követően haladéktalanul megkezdtük a „tagsági jogviszonyt fenntartó nyilatkozatok” gyűjtését. Ezek száma már március első hetének végére elérte a tizenkétezret. Mivel a törvény értelmében a tagviszony meghosszabbításához a tag aktív tevékenysége, fenti nyilatkozata kellett, a határidő pedig mindössze 30 nap volt, intenzív kampányba kezdtünk. Ennek részét képezte a központilag kiküldött levelek mellett a megyei szervezetek aktivitása és megkeresései, a média útján küldött üzenetek, valamint a közösségi platformokon, a Facebookon és az Instagramon indított kampány mémekkel és videókkal. Utóbbiak célba juttatásához egy újonnan szerződött kommunikációs cég segítségét is igénybe vettük. 

Az elnökség tagjai a média fokozott érdeklődése mellett számos interjút adtak, stúdióbeszélgetéseken vettek részt. Az országos elnökség a március 8-i ülésén döntött arról, hogy az orvosok kötelező kamarai tagságát megszüntető törvénnyel kapcsolatban alkotmánybírósági beadványt készítenek elő. Március 16-án informális online TESZT-ülést tartottunk a Kamara előtt álló feladatokról. Március 18-án Kincses Gyula elnök és Nagy Marcell titkár a Szlovák Orvosi Kamara elnökével és alelnökével folytatott megbeszélést. 

Március 20-án tartotta Közgyűlését a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége a Magyar Építészek Házában. A MOK-ot Ránkli Melinda főkönyvelő és dr. Farkas Gergely országos hivatalvezető képviselte, akik részletesen beszámoltak a MOK-ot sújtó jogszabályi változásokról, és értékelték a kialakult helyzetet. A szövetségi tagok biztosították a MOK-ot szolidaritásukról. Március 21-én Kincses Gyula elnök a magánegészségügyben dolgozó orvosok képviselőivel tárgyalt egy őket képviselő, önálló kamarai csoport megalakításának lehetőségéről. A csoport megalakulását azóta a TESZT elfogadta. 


Végül, a határidő lejártát követően a MOK Országos Hivatala összesítette a beérkezett nyilatkozatokat. Eszerint április 1-jén éjfélig 33.911-en nyilatkoztak kamarai tagságuk fenntartásáról. Ez azt jelenti, hogy a korábbi tagság több mint kétharmada továbbra is a hivatásrendi köztestület tagja maradt. 

Ez az eredmény jócskán felülmúlta nemcsak a törvény megalkotóinak feltételezhető várakozásait, hanem mindenkiét – a MOK elnökségét is beleértve. Mindez azt jelenti, hogy a Magyar Orvosi Kamara nemhogy nem gyengült meg érdemben, de harmincnégyezer orvos aktívan kinyilvánított véleményével megtámogatva megerősödve került ki a viharból, a magyar egészségügy megkerülhetetlen tényezője maradt. Elmondhatatlanul hálásak vagyunk a kollégák kiállásáért, a rengeteg támogató üzenetért. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ez az eredmény messze nem csak a közelmúlt mozgósításának, üzeneteinek és sikereinek, pláne nem kizárólag az elnökségnek szól. Korábbi kritikusaink közül, „ellenzékünk” tagjaiból is – a helyzetet megértve – a MOK tagjai maradtak sokan, ezzel demonstrálva a köztestület fontosságát és a kormányzati reakció felett érzett felháborodásukat. Többen vannak olyanok is, akik a korábbi irányt és demonstratív kiállást hibásnak, túlzónak tartották, ennek ellenére bizalmat szavaztak a MOK-nak a folytatáshoz. Mi pedig igyekszünk felnőni a feladathoz, megszolgálni a belénk vetett bizalmat. 


Április

Az előző hónap végének hajráját rövid szusszanás, a sorok rendezése követte. A „toborzás” forró időszaka alatt kevés idő és energia jutott az új jogállásból és keretrendszerből következő változások és szükséges változtatások végiggondolására. Mindezen események ráadásul egy olyan évben zajlanak, melyben a négyévente esedékes kamarai tisztségviselői választásoknak is meg kell történniük. A területi választások előkészítésének már meg kellett volna kezdődnie – de ez addig, míg a tagsági viszonyok sem voltak tisztázottak, érthetően elmaradt. Gyorsított ütemben új Alapszabályra, majd új ütemtervre van szükség.

Mindemellett alapvetően megváltozott a Kamara pénzügyi helyzete, stabilitása is.

Ez idáig a kötelező tagság és ebből adódóan a befizetendő tagdíj kiszámítható pénzügyi hátteret jelentett. Ez a biztonsági háló most eltűnt. Noha a tagság nagy többségének maradása elvileg továbbra is elegendő bevételt jelent a kamarai működés fenntartásához, erre garancia a továbbiakban már nincs, így feszesebb, tartalékot képző, biztonságosabb költségvetés megalkotása szükséges

A MOK sajátos módon abba a helyzetbe került, hogy a magyar egészségügy átalakításában általa képviselt elveket ezúttal saját magán is kipróbálhatja. Mint azt a lap más rovataiban részletesen is kifejtjük, a MOK eddig a költségvetésének jelentős részét fordította az örökölt szerkezetből következő hivatali működés fenntartására. Mivel így a szűkebben értelmezett tagi szolgáltatásokra kisebb hányad maradt, és ezek színvonala is egyenetlen, vármegyénként változó volt, ennek átalakítását már korábban is terveztük. Most sürgetővé vált a strukturális és financiális reform, a transzparensen megvitatott és közös döntéssel megalapozott átalakulás. Mindez azonban így sem megy egyik napról a másikra, és közben figyelnünk kell arra is, hogy az örökölt értékek, a szubszidiaritás, a fékek és ellensúlyok rendszere ne vesszen el egy esetleges túlzó centralizációban. (Modellezni fogunk egy egészségügyi reformot, pénzszűkével, a helyi és országos érdekek ütközésével, kompromisszumokkal – mindezt egy választási évben. Remélhetőleg példamutatóan tudjuk majd megtenni.)

Egy kérdőívvel megkezdtük a tagság véleményének felmérését a szükséges változásokról és a Kamara működéséről, illetve a további célokról. Ezt lapzártáig már több ezren kitöltötték, de várjuk a további válaszokat. 

A fentieknek megfelelően megkezdődött az Alapszabály átalakításának előkészítése, a kamarai ingatlan- és egyéb vagyon felmérése. A vita és döntés-előkészítés az április 26-i TESZT-ülésen folytatódott, és a továbbiakon is folytatódik majd, az első érdemi döntések pedig a június eleji Országos Küldöttgyűlésen várhatóak. 


A MOK-tagviszonyuk fenntartásáról nyilatkozók számának megismerése óta jelentős változás állt be a kormányzati kommunikációban is. A MOK-ot politizálással, ellenzéki szerepvállalással, törvénytelenséggel és erkölcstelenséggel, az etikai eljárásokkal való visszaéléssel vádoló hangok mind a kormányzati szereplők, mind a sajtójuk részéről fokozatosan elhalkultak. A MOK-ból való kimaradásról korábban még mint a kormányt támogató aktusról beszélő államtitkár a harmincnégyezres számot már inkább „indifferens”-nek értékelte, elvégre „sosem volt szándék a MOK megszüntetése, a köztestületre szükség van”. Egyszer még tett egy halovány kísérletet a végeredmény kétségbe vonására, „finoman utalgatva” a csalás lehetőségére, de a burkolt vádat is visszautasító, a BM mint felügyeleti szerv ellenőrzésére felhívó kamarai válasz (Közlemény a tényekről) után ez a vonal is elhalt. 


Pintér Sándor belügyminiszter ezt követően tartott országos kórházi vezetői értekezletet április 13-án, csütörtökön a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen A beteg az első címmel. Az eseményre Kincses Gyula MOK-elnök is meghívást kapott. Az értekezleten a miniszter és a különböző hivatalok vezetői ismertették a várható szervezetfejlesztési-irányítási változásokat. Mindeközben informális módon meghívást kaptunk az újabb kapcsolatfelvételre, a viszonyok rendezésére is.

Az értekezleten egyeztetett időpontban, április 18-án került sor a január óta első hivatalos találkozásra Kincses Gyula MOK-elnök és Takács Péter államtitkár között. A találkozó hivatalosan az alapellátás és az ügyeleti rendszer problémáiról szólt, és az indikátorrendszer átalakításáról szóló korábbi bizottsági megbeszélések sorába illett. Ennek megfelelően részünkről a MOK elnökén kívül Soós Zoltán, a MOK Alapellátási Csoportjának vezetője vett részt rajta. Noha az álláspontokban némi közeledés történt, Kincses Gyula már az elején tisztázta, hogy ezen a találkozón megállapodások nem születhetnek, azok megkötésére, a MOK követeléseivel kapcsolatos állásfoglalás módosítására a TESZ vagy az OKGY határozata szükséges. Emellett jelezte, hogy a további tárgyalások és az esetleges együttműködés keretrendszerének megállapítására, feltételeinek tisztázására egy Belügyminisztérium–MOK-elnökség kétoldalú egyeztetést látunk szükségesnek. Takács Péter ennek megszervezésére ígéretet tett. A találkozót követően a felek a BM által szövegezett, a MOK által módosított közös közleményt adtak ki. 


Mindeközben az alapellátásban és az új ügyeleti rendszert már bevezetett vármegyékben zajlottak az események. A MOK Alapellátási csoportja kidolgozta és több alkalommal megosztotta az illetékesekkel az álláspontját az új indikátorrendszer, a rezsikompenzáció, a fix díjak átalakítása és egyéb alapellátási problémák kapcsán, mindezeket az Indikátor Bizottság ülésein is képviselték. Először GYSM vármegyében, majd az új ügyeleti ellátásba belépő további vármegyékben a minimum megkérdőjelezhető határozatokkal és jogi módszerekkel, különböző súlyos szankciókat kilátásba helyezve ügyeleti szerződés megkötésére kényszerített alapellátók pertársaságokba tömörültek. Ezen pertársaságok szervezésében a MOK helyi szervezetei részt vesznek, anyagi fedezetüket a MOK vállalja – de a per sikerére garanciát vállalni természetesen nem tud. 

Mindemellett a MOK által felkért GYMS vármegyei jogász vezetésével kidolgozásra került az ügyeleti szerződések egy jócskán módosított, immár valóban mindkét fél szempontjait és érdekeit megjelenítő formája. Ez nem jelenti a nyomásgyakorlás végét, annak okai ugyanis – mint lentebb összegezzük – nem fogytak el. Az abban való részvétel viszont továbbra is önkéntes, az aláírni szándékozók számára pedig a MOK egy vállalható formájú szerződésről gondoskodott, melyet immár az OMSZ is elfogadott. 


Helyzetértékelés április végén

Történt, ami történt. Április eleje óta a MOK taglétszáma, ha kismértékben is, de tovább nőtt, már több mint harmincnégyezren vagyunk. A kötelező tagság által nyújtott bizonytalanabb legitimációhoz képest mostanáig több mint harmincnégyezer orvos, fogorvos és egyéb diplomás nyilvánította ki, hogy a Magyar Orvosi Kamara tagja AKAR lenni. Az egészségügy és a magyar társadalom erős, megkerülhetetlen, a számításokból kihagyhatatlan csoportja vagyunk.

Mi, a MOK jelenlegi vezetősége pedig azon fogunk dolgozni, hogy az ezen csoporthoz való tartozás a továbbiakban is büszkeség forrása lehessen. 

Még egyszer köszönjük a bizalmat és a támogatást, akár eddigi tevékenységünk és eredményeink fényében, akár részben az előbbiek ellenére tiszteltek meg vele minket. 

A tagság kamaráját kívánjuk építeni, ahova jó és bizonyos mértékig kiváltság tartozni. Hatékonyabb és ütőképesebb kamarát szeretnénk, mely egyben értékes szolgáltatásokat is nyújt a tagjainak. Noha az érdekvédelem és a jogi szolgáltatások mellett kisebb súllyal esik latba, a kedvezmények és egyéb előnyök ügyében megkezdtük a tárgyalásokat több jelentős piaci szereplővel, egyebek között biztosítókkal, könyváruházakkal és autókereskedésekkel. Az eredményekről mindenkit tájékoztatni fogunk a honlapon.


Ugyanakkor vannak nagyon komoly veszteségeink is. A törvény jelen állás szerint elvette tőlünk a saját etikai ügyeink intézésének lehetőségét, egy BM-szervhez utalva azt. Jelenleg jogi és alkotmányos űr tátong a rendszerben. A MOK már nem illetékes, az ETT ez irányú tevékenységet még nem kezdett, nincs kódexe, a napvilágot látott tervek a kiszabott bírságokból élő kórházi bizottságokról pedig inkább rémítőek, mint biztatóak. Jelenleg nincs kinek etikai ügyet bejelenteni, de a kapkodó és slendrián jogalkotás és értelmezhetetlenség nyomán a folyamatban lévő ügyek iratait sem tudtuk még szabályosan átadni senkinek. Ez ügyben is jogalkotói értelmezést és állásfoglalást kértünk – a választ még várjuk. 

Ezzel együtt egyfelől szándékunkban áll kiépíteni egy olyan rendszert, melyben az etikai eljárással szembekerülő tagjainkat támogatni és védeni tudjuk etikában és jogban jártas segítséget nyújtva. Másfelől keressük a lehetőségét annak, hogy a formális etikai eljárásoktól megfosztva is közösen tudjunk őrködni a szakma tisztasága felett. De leginkább vissza akarjuk szerezni az etikai kontrollt.


Ami a MOK eredeti követeléseit és a nyomásgyakorlás megindítását illeti, azok nem váltak okafogyottá, pedig – sajátos módon – az elmúlt hónapokban egyes területeken jelentős változások is történtek a MOK elképzeléseinek és korábbi követeléseinek megfelelően. Elmozdulás figyelhető meg az alapellátási indikátorrendszer frontján, legalábbis ígéretek hangzanak el a rezsikompenzációra, és tárgyalási hajlandóság mutatkozik az új ügyeleti rendszer ügyében, illetve más területeken is. A szakellátásban az új indikátorrendszer és a -20%-os béreltérítés lehetőség körül jelenleg csend van, idei elindulásuk egyre valószínűtlenebb. 


Ugyanakkor az egészségügyben szaporodnak a problémák, ellátáshoz jutni egyre nehezebb lesz, az egyenetlenségek nőnek. Egyértelmű átalakítási tervnek továbbra sincs nyoma, a kisebb kórházak osztályai a pillanatnyi politikai lobbierők állása szerint szinte hetente zárnak be és nyitnak újra. A kórházi adósságállomány négy hónap elteltével 50 milliárd forint felett jár, és tovább nő. A bizonytalanság maradt csak állandó. Mindeközben a dolgozók fogynak, a kommunikáció pedig igyekszik az ellátási hiányosságokat több-kevesebb burkoltsággal az ő nyakukba varrni (gondoljuk csak a blokkolóórák legújabb ötletére). 

A MOK első számú követelése az azonnali (2023 január 1-jétől induló), érdemi szakdolgozói béremelés volt. Jelen állás szerint az utolsó szakdolgozói béremelés 2022 januárjában 20% körüli volt, idén júliustól 18%-ot terveznek. Az inflációs számok ismeretében kijelenthető, hogy a szakdolgozók bérének reálértéke tavaly is csökkent, és idén is csökkenni fog. 


Most – idén először – ismét van remény arra, hogy a kormánnyal tárgyalásokat, egyeztetéseket folytathatunk majd. A MOK mindig is tárgyalni kívánt, és ez most sincs másként, nem lévén ennek alternatívája. El kell juttatnunk jelzéseinket, alternatív javaslatainkat és terveinket a döntéshozókhoz. Ugyanakkor a látszategyeztetések folytatásának nincs értelme, a MOK-ot mint legitimációs eszközt semmiért nem kívánjuk felkínálni. 

A tárgyalási szándék még megvalósulása esetén is kevés önmagában, eredményeket akarunk látni. Éppen ezért mindezzel párhuzamosan a megkezdett nyomásgyakorlást folytatjuk, a továbbiak előkészítését szintén. Az ettől való eltérés csak valódi eredmények vagy a tagok egyértelmű szándékát kinyilvánító, a korábbit megmásító OKGY-döntés esetén lehetséges. 

A cél továbbra is egy működő, megtartó, biztonságos és fenntartható egészségügy, mindez egy erős, következetes, transzparensen működő, büszke és egyenes MOK kiállása által. Csak együtt megy. 

Megtekintések száma: 15301

A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.

ESEMÉNYEK