Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról

Kedves Kollégák!

Megjöttek a februári bérpapírok, és ezzel sokévi munka, sikertelen kísérlet és kecsegtetés után az orvostársadalom több évtizedes vágya-harca ért célegyenesbe. Elértük a MOK követelésének megfelelő bértábla – igaz, többlépcsős – bevezetését, és történelmi jelentőségű lépésnek fogjuk tekinteni a hálapénz kivezetését, betiltását.

Visszagondolva: bő egy éve, a bértárgyalás kezdeteként, a „merjünk nagyot álmodni” jegyében megfejeltük az előző évben elutasított MOK-követelést. És ennek elfogadtatása teljes egészében, alku nélkül sikerült.

Hogyan sikerült ezt elérnünk? Közösen. Ebben benne vannak az előző évek sikertelen kísérletei, benne van az önként vállalt többletmunka demonstratív, széles körű szervezése, és benne van a tárgyalási taktikánk: szakszervezeti jellegű bérharc helyett az egészségügy hálapénzmentes megújítását követeltük, és ennek feltételéül szabtuk a tisztességes bért. Az Újratervezés csoport választási programjának megfelelően azt ígértük, hogy keményebbek leszünk a követelésekben, de együttműködőbbek a reformokban. Ez a taktika lett eredményes: szakmai javaslatokat tettünk, tárgyaltunk, de közben gyűjtöttük az önként vállalt túlmunka-felmondásokat. Így jutottunk el októberben a Miniszterelnökkel folytatott tárgyalásig, ahol sikerült a bértáblánkat elfogadtatni.

Kevés időnk maradt arra, hogy örüljünk: rögtön jött a számos elfogadhatatlan pontot tartalmazó jogviszonytörvény, amiről a két nappal korábbi miniszterelnöki megbeszélésen szó sem volt. Azóta folyamatosan gyűjtjük a kollégák jelzéseit, problémáit, és próbáljuk ezek korrekcióját elérni. Hogy a fősodorba illő hasonlattal éljek: a folyamatos tárgyalás, tiltakozás segítségével számos dolgot sikerült szögletre mentenünk. A beterjesztett törvényhez képest érdemi eredményt értünk el a kirendelés kérdéskörében: a két év, gyakorlatilag korlátozás nélküli kirendelést sikerült 44 napra csökkenteni, és a munkáltató által kezdeményezhető áthelyezést közös megegyezésesre alakítani. A törvény másik, legtöbb félelmet és ellenérzést kiváltó része az „Összeférhetetlenségek” fejezet volt, amely azt vetítette előre, hogy tilos lesz személyes közreműködőként dolgozni, tilthatók a másodállások, és aki a magánegészségügyben kezelt egy beteget, az nem kezelheti ugyanazt a beteget a közellátásban.

A kormányrendelet lehetővé tette, hogy az Országos Kórház-főigazgató engedélyezhesse a személyes közreműködők alkalmazását, de a többi területen első körben nem értünk el érdemi eredményt. Ebben a bizonytalan helyzetben érkeztünk el 2021. január 1-jéhez, amikor átmeneti helyzetként már az új bértábla lépett életbe, de még a régi pótlékok és díjak mellett. Az alapbér emelkedése sokaknak örömet okozott, de nem adott választ az igazán fontos kérdésekre: hogy az átmeneti helyzet után márciustól mennyi lesz az ügyelet, az önként vállalt többletmunka díja, megmaradnak-e a pótlékok stb. A helyzet tisztázása érdekében a MOK elnöksége január 21-én az OKFŐ-höz fordult azzal a kéréssel, hogy a kollégák még januárban tudhassák meg ezekre a kérdésekre a válaszokat, hiszen csak ennek tudatában tudnak megalapozott döntést hozni arról, hogy aláírják-e az új munkaszerződést. Az általunk kért egyhónapos határidő már biztosan nem teljesül. Január 3-ra ígérte az OKFŐ a választ, de a január 3-i levelében számos érdemi kérdésben január 8-át jelölte meg határidőként. Lapzártakor, e sorok írásakor (január 8.) az alábbiakról tudok beszámolni. Délelőtt egy több mint két órás, valóban megoldáskereső megbeszélést folytattunk, ahol számos kérdésre választ kaptunk.

Az OKFŐ közlése szerint a személyes közreműködések engedélyezve lesznek, ha dokumentálható az ellátási érdek. A másodállások esetében is javult a helyzet: ha a kérelmet a munkahelyi közvetlen felettes támogatja, akkor a magánrendelések engedélyezve lesznek, ha ez nem ütközik a munkaidővel. A hivatalos munkaidővel átfedésben is engedélyeztető lesz a másodállás ellátási érdekből, illetve ugyanígy munkaidő-átfedésben engedélyezhető az oktatói-kutató-tudományos tevékenység.

A megbeszélésen egyértelműen tisztázódott, hogy az alapbérben nem foglaltatik benne egyetlen ügyelet sem, tehát továbbra is minden ügyeletért külön díjazás jár. Az is egyértelművé vált, hogy az ügyelet utáni pihenőidőre jár az alapbér, azt az időt nem lehet levonni az alapbérből. Szintén megnyugtató volt az, hogy egyértelművé vált, hogy a törvény hatálya alá tartozó szolgáltatónál (egyetemi klinikák, állami önkormányzati kórházak) közalkalmazottként töltött idő is beleszámít a szolgálati időbe, függetlenül attól, hogy milyen, azaz gyógyító munkakörben töltötte-e. A köz- és magánszféra együttműködéséről, a magánellátásban megkezdett kezelések folytathatóságáról még mindig nincs információ.

Az illetményen felüli juttatásokról az derült ki, hogy az ügyelet, készenlét, önként vállalt többletmunka, a helyettesítés díjainak szabályozási elve érdemben nem változik, de az eddigi százalékos értékek az új, emelt alapbér alapján számítódnak, azaz nominálisan emelkednek. Ezenkívül új pótlékok is belépnek, mint pl. a hiányszakmák vagy nagy leterheltségű szakmák esetében a szakterületei pótlék, illetve a képesítési pótlék a többletszakvizsga elismerése érdekében.

A megbeszélésen elmondtuk, hogy számos kórházban nem a kötelezően fizetendő díjat, hanem annál lényegesen többet fizettek az ügyeletért, és félő, hogy ehhez képest már nem mindenütt lesz magasabb az ügyeleti díj. A garantált jövedelem így egyértelműen növekszik (a most februári kifizetéshez képest is, hiszen az ügyeleti díjak még a régi kollektív szerződés alapján lettek kifizetve), de ez nem feltétlenül jelent mindenütt valós díjnövekedést. Az OKFŐ szerint ezt az egyéb pótlékok, díjak, eltérítések kompenzálják, így jó eséllyel (és főigazgatói jóindulattal) mindenkinek növekedni fog az összjövedelme. Ez egyébként kifejezett főigazgatói szándék/elvárás is. Mi kértük az ügyeleti díjak differenciált felülvizsgálatát.

Mire ez az írás kikerül a nyomdából, ezek a kérdések már eldőlnek. És reméljük, hogy ugyanígy pont kerül egy másik hosszú harc végére is, az alapellátás ügyére. Ott is igen rossz startpozícióból indultunk, hiszen az első politikai szándék az volt, hogy csak a praxisközösségben lévők kapjanak emelt bért. Eljutottunk oda, hogy legalább minimum 72,5 milliárd Ft bértámogatást kapnak a vállalkozó háziorvosok, és a legutóbbi hír szerint az alapellátó fogorvosok is kapnak kompenzációt. A részletek még nem ismertek, pedig február van.

Kedves Kollégák! Egy nehéz, járvánnyal és hektikus jogi környezettel nehezített éven vagyunk túl, és nincs halogatás: február 28-ig mindenkinek el kell döntenie, hogy vállalja-e az új jogviszonyt, vagy nem ír alá, és karriert módosít. A MOK elnöksége ebben nem tehet általános ajánlást. Mi két dolgot tehettünk: küzdöttünk és továbbra is küzdeni fogunk a jobb feltételekért, és reális, a lehetőségekhez képest hiteles tájékoztatást adunk a helyzetről, a várható következményekről. A döntés innentől kezdve a kollégák egyéni döntése, amit mindenki a saját élethelyzete és karrierlehetősége szerint kell, hogy meghozzon.