Az orvosi etika jelenlegi helyzetéről

A Magyar Orvosi Kamara és a kormány egészségügyi tervezésről és szervezésről, a szakma szerepéről és önállóságáról szóló nézetkülönbségei 2023-ban oda vezettek, hogy előbbi egy országos küldöttgyűlés döntése és felhatalmazása alapján a szakma és az egészségügy érdekeinek védelmében nyomásgyakorlást kezdett szervezni, melyre reakcióként a kormány – egy etikai bejelentést ürügyként felhasználva – néhány nap alatt keresztülvitt törvényalkotással a MOK kötelező tagságát megszüntette, az etikai ügyek elbírálásának jogát pedig elvette a szakmai szervezettől. Utóbbi feladat átvételével a sebtében készült új törvényben a belügyminisztériumhoz tartozó Egészségügyi Tudományos Tanácsot bízták meg. E nagy múltú intézmény korábban az orvosi etika ezen ágával egyáltalán nem foglalkozott, de a feladatot átvette, az apparátus felállítását megkezdte, új etikai szabálykönyvet alkotott, majd több hónapos szünet után megkezdte a MOK-tól átvett, valamint az újonnan beérkező etikai esetek tárgyalását, feldolgozását.

Fenti előzmények után hirdetett a SE Alumni és a MOK Budapesti Területi Szervezete közös szervezésű rendezvényt, melyen a meghívó szerint „az orvosi etika jelenlegi helyzetéről” beszélgethettünk volna 2024. szeptember 19-én, 17:30-as kezdettel a Semmelweis Egyetemen. A meghívott vendégek prof. dr. Mandl József, az ETT elnöke és prof. dr. Becker Dávid, az ETT Országos Etikai Bizottság elnöke voltak. 

Az eseményt a szervezők a MOK elnökségének megkerülésével hozták létre,, se az országos elnökség, se az etikai kollégium véleményét nem kérték ki. Az országos, illetve etikai ügyekben illetékes szervek már csak a meghirdetett rendezvényről értesültek. A beszélgetést dr. Hegedűs Tamás, a Semmelweis Alumni igazgatója és dr. Lotz Gábor, a MOK BTSZ elnöke moderálták.

A bevezető előadás során Mandl professzor úr foglalta össze az Egészségügyi Tudományos Tanács 150 éves történetét (az ETT honlapján elérhető történelmi összefoglalónak megfelelően). Így igen keveset tudtunk meg az orvosi etika ügyéről, arról pedig, hogy a Magyar Orvosi Kamara is tevékenykedett ezen a téren, nem történt említés. Ugyancsak kimaradt a MOK etikai kódexe, mely azért igényelt volna említést, mert évtizeden keresztül képviselte az orvosetikai alapelveket és szolgált alapul az etikai bizottságok működéséhez. Ez volt az alapja a MESZK etikai kódexének és legutóbb az ETT által összeállított szabálykönyvnek is. Ennek kidolgozásában Harsányi László professzor úr is részt vett, de ilyen vonatkozásban ő sem került említésre. Megtudtuk viszont, hogy az ETT etikai szabályzatának kidolgozásában közreműködött – egyedüli köszönetre érdemesítettként.

Az előadó hangsúlyozta: „Az Egészségügyi Tudományos Tanács alapja a kontinuitás és stabilitás, alapvető feladata a szakmai etikai tudományos értékrend képviselete.” Az ETT honlapja azonban így folytatja ezt a megállapítást: „A kontinuitás lényege a szakmaiság képviselete a mindenkori egészségügyi kormányzat irányában.” Az etikai és az orvosszakmai kérdéseket viszont az ETT új szabálykönyve szerint eljárva elválasztották egymástól, utóbbiakat a szakfelügyelet felé továbbítják. Hasonlóan nem foglalkoznak azon ügyekkel, melyek kapcsán törvényszegés merül fel – ezeket a rendőrség felé továbbítják, sorsukat tudtunkkal nem követik. Csak egyetlen mondattal utalt professzor úr a törvényre, amelynek nyomán az eljárások az ETT-hez kerültek, mint mondta, ekkor „nehéz helyzetben voltak”.

Orvosként, ha nehéz helyzetben vagyunk és olyan feladatot kapunk, ami saját addigi tapasztalataink alapján biztonsággal nem végezhető el, akkor konzíliumot kérünk attól, akinek ebben jártassága van, mert prioritása van a páciens érdekének és a helyzet megnyugtató megoldásának.

Az is felmerül, (felmerülhetett volna) hogy ugyanezért a – nyilvánvalóan politikai okból – történteket megbeszélem az orvostársadalom képviselőivel, például a kamarával. Ezt kollegialitásnak nevezik. Egyik sem történt meg. Ugyanakkor a MOK ezen mellőzések és más megnyilvánulások alapján úgy lett beállítva, mintha bűncselekményt követett volna el és indokolt büntetését töltené. Nem így van, és hogy valójában ki követett el törvényszegést, rágalmazást, azt a MOK kezdeményezésére jelenleg is vizsgálja az illetékes bíróság, de lehet, végleges ítéletet csak az utókor hoz majd…

Mandl professzor úr Becker professzornak, az Országos Etikai Bizottság elnökének adta át a szót. Megtudtuk: az esetszámok úgy alakultak, hogy több száz eset került át a MOK etikai bizottságaitól, és még 200 új eset volt 2023 évben. Ez összevethető a nyilvánosan is elérhető MOK-adatokkal, amelyek szerint az utóbbi években 600 és 700 körül alakultak az éves esetszámok. Sem ez az adat, sem az esetszámok visszaesése, sem pedig annak esetleges okai nem kerültek említésre.

Nem mondta el elnök úr, hogy az OEB munkáját jelenleg két olyan munkatárs – egy ügyintéző és egy jogász – is segíti, akik a MOK OEB munkatársai voltak. Ez említést, vagy akár köszönetet is érdemelt volna.

Az etikai eljárások kérdéséhez dr. Svéd Tamás, a MOK főtitkára szólt hozzá, és egyrészt az etikai bizottságok és tevékenységük függetlenségének a BM és a megyei kórházak alá való rendelésükhöz köthető csorbulását, másrészt a szankciók meggyengülését hozta fel, amelyek hozzájárulnak hivatásrendünk védelmének meggyengüléséhez. Erre a téma szempontjából alighanem legfontosabb kérdésre azonban sem a moderátorok, sem a válaszadók nem reagáltak érdemben, viszont a válaszokból megtudhattuk, ez a helyzet a törvény nyomán alakult így, tehát nem az ETT tehet róla. Nem lehet azonban elmenni amellett, hogy az etikai eljárások szankcionálása a jelen környezetben és az érvényes szabálykönyv értelmében a közlekedési kihágás szintjére degradálódott, igencsak súlytalanná vált. A legmagasabb kiróható büntetés a pénzbírság. Míg korábban a kötelező MOK-tagság ideje alatt az etikai vétségért a tagság felfüggesztése is kiróható volt, vagyis az érintett nem dolgozhatott tovább a szakmában, jelenleg az orvostársadalomnak nincs lehetősége kinyilvánítani, ki az, aki etikai okokból nem közénk való.

Egy hozzászólás a császármetszések arányának növekedését, a magánellátásban 90 százalék körülire emelkedését hozta fel és felvetette, hogy az ETT erről állásfoglalást adhatna ki. A válaszok között szerepelt, hogy a kérdés inkább szakmai jellegű, illetve hogy az ETT csak konkrét panaszügyekkel foglalkozhat. A példa – amelyhez hasonlót alighanem bármely más szakmából hozhatunk – azonban kiválóan mutatja, hogy etikai és szakmai kérdések valójában mennyire nem választhatók el egymástól.

Ugyanakkor megtalálhatjuk az ETT honlapján, Állásfoglalások és tájékoztatók címszó alatt az ETT által korábban kiadott állásfoglalásokat, tehát ilyenre lenne lehetőség és – akár a kamarával együttműködve – hiánypótló módon tudna tájékoztatást és iránymutatást adni a hasonló kérdésekben mind a szakma, mind a társadalom felé.

A beszélgetés végén dr. Lotz Gábor, a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének elnöke kijelentette, hogy az elhangzottak alapján – noha szomorú, hogy így alakult – a független és méltányos etikai ítélkezés biztosított a jelenlegi helyzetben, és jó kezekben van. Nem részletezte elnök úr, hogy mire alapozza ezt a véleményét, és azt sem tudtuk meg, hogy ez csak saját vagy területi szervezetével egyeztetett megállapítás, mindenesetre ez nem tükrözi a MOK véleményét.

Összefoglalva egy olyan „beszélgetés” zajlott, amelynek során a MOK etikai tevékenysége teljesen mellőzve lett. A hiányos előkészítés és az egyoldalú, elfogult moderálás miatt nem az etikáról beszélgettünk, hanem az ETT tevékenységének ismertetése történt, laudáció, nem pedig diszkusszió céljából. Ez így nem adta vissza azt a válsághelyzetet, amelybe a hivatásrend védelmének, az erkölcsi érdekvédelemnek jelentős meggyengülése miatt a magyar orvoslás és társadalom került.