Egy háziorvos gondolatai az EESZT-ről

Az egészségügyi informatika az orvostudomány egyik rendkívül dinamikusan fejlődő ága, azonban a mai napig elmondható, hogy a napi gyakorlatban – elsősorban a megfelelő ismeretek hiánya miatt – sokszor félünk tőle, felesleges teherként tekintünk rá. Jól emlékszem, hogy hasonlóan vegyes érzelmek kísérték 2017 novemberében az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér) bevezetését is. Mindezek ellenére elmondható, hogy az eRecept alig néhány hónap alatt gyakorlatilag zökkenőmentesen beépült az alapellátásba. A gyors elterjedésben jelentős szerepe volt annak, hogy a praxisokban használt medikai rendszerek jól implementálták az eRecept modult, és a vényfelírás ideje érdemben nem hosszabbodott, az EESZT használata a gyakorlatban érdemi pluszterhet nem jelentett. A szolgáltató szempontjából ugyanakkor számos előnye van az eReceptnek:
- valós idejű információ a vénykiváltásról;
- információ a más szolgáltatók (ma már a magánellátást is beleértve) által felírt vényekről;
- információ arról, hogy az adott hatóanyag milyen gyári készítmény formájában került kiadásra;
- a papírfelhasználás és a nyomtatási költségek jelentős csökkenése.
Az eRecept bevezetésével párhuzamosan megkezdődött az ún. eKórtörténet (EHR), vagyis a betegek vizsgálata, ellátása kapcsán keletkezett egészségügyi dokumentációk feltöltése is az EESZT-be. Ez nagyon hasznos funkció, hiszen a különféle labor-, képalkotó stb. vizsgálati eredmények, ambuláns lapok és zárójelentések naprakészen elérhetővé váltak.
Az EESZT a továbbiakban – a kezdeti átmeneti és gyorsan korrigált működési zavarokat leszámítva – stabilan működött, és kiszolgálta a sokmilliónyi recept és dokumentum gyártását. De sajnos csak ennyi! Bár a különböző rendezvényeken hallani lehetett arról, hogy számos fejlesztés zajlik a háttérben, az elmúlt több mint két évben nem történt a gyakorlatban is megvalósuló érdemi előrelépés. Kicsit úgy tűnt, hogy van egy szuper számítógépünk, amit írógépnek használunk!
Pedig a széles körű gyakorlati alkalmazás során számos olyan igény, probléma fogalmazódott meg, melyek megoldása a rendszert még inkább használhatóvá tenné. A teljesség igénye nélkül az alapellátás szempontjából talán a legfontosabbak:
- A felhasználó csak az eSzemélyi igazolványával tud belépni, és annak elvesztése, meghibásodása esetén napokig nem tud hozzáférni a rendszerhez. (Ezzel a problémával személyesen is szembesültem, az új személyi igazolvány elkészülése tíz napot vett igénybe.)
- eReceptre csak gyógyszer írható, gyógyászati segédeszköz nem!
- Az EHR-dokumentumok nem strukturáltan kerülnek a rendszerbe, ezért – főleg krónikus betegek esetében – hamar átláthatatlanná válik a tetemes adathalmaz.
- Ígéretként elhangzott, hogy a kórházi és szakrendelői rendszerekben tárolt korábbi dokumentációkat is fokozatosan feltöltik az EESZT-be, én ilyet még nem láttam.
- Az eBeutaló a gyakorlatban nem működik.

• A számos gyógyszer felírhatóságához szükséges szakorvosi javaslatok nem kerülnek be az EESZT-be.
  - Bár a hatályos jogszabály szerint a háziorvosnak joga van betege minden leletét megismerni, az EESZT-ben számos dokumentum DÖR-re (Digitális Önrendelkezés) való hivatkozással nem látható (például pszichiátriai ellátás kapcsán keletkező leletek, azonban az, hogy ugyanott milyen gyógyszert írtak fel, lekérdezhető).
  - Hasznos lenne, ha a háziorvosváltás dokumentálásának folyamata és a törzskartonok továbbküldése az EESZT-n keresztül, átlátható formában történne.
• Mi változott a koronavírus-járvány ideje alatt?
  A március közepén létrejött járványhelyzet kialakulását követően előtérbe került a távkonzultáció szerepe, amit a 15/2020. (IV.29.) rendelet is megerősített. Abban, hogy a távkonzultáció számos esetben a gyakorlatban is megvalósulhatott, és az orvos-beteg találkozások számát minimalizálni lehetett, óriási szerepe volt annak, hogy az eRecept már a gyakorlatban működött. A járvány ideje alatt nem csökkent jelentősen a
  betegforgalom a háziorvosi praxisokban, hiszen betegeinknek továbbra is szükségük volt gyógyszerükre, de ez a legtöbb esetben már nem igényelt személyes megjelenést. Ugyanakkor a járványhelyzet hatására az EESZT-ben is bekövetkezett néhány fontos, részben már korábban is várt fejlesztés, illetve változás.
  - A szakorvosi javaslatot igénylő gyógyszerek felírhatósága automatikusan meghosszabbodott.
  - A személyi igazolvány mellett mobilapplikáció segítségével is be lehet lépni az EESZT-be.
  - A Magyar Diabetes Társaság és a CEOSZ kitartó lobbitevékenysége eredményeként eReceptként felírhatóvá váltak egyes gyógyászati segédeszközök (például vércukorméréshez tesztcsíkok, pelenkák stb.)
  A távkonzultációk a gyakorlatban az egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrájától függően különböző csatornákon valósultak meg (telefon, SMS, e-mail, facebook, videomegosztók stb.), melyek azonban adatbiztonság tekintetében sokszor megkérdőjelezhetőek. A kórházak és különböző szakmai társaságok is próbáltak segíteni, erre két jó példa a Gottsegen György Országos Kardiológiai intézet, amely 24 órás telefonos konzultációt nyújtott betegek részére, illetve a Magyar Diabetes Társaság, amely a weboldalán biztosított online konzultációs lehetőséget háziorvosok és diabetológus szakorvosok között. A jövőben indokolt lenne egységes kommunikációs csatorna létrehozása az egészségügyi ellátórendszerek egymás és a betegek közti biztonságos kapcsolat biztosítása céljából. Ennek talán alapjául szolgálhat egy szintén a koronavírus-járvány által indukált, jelenleg is zajló fejlesztés, mely a COV–2- fertőzésekkel kapcsolatos egészségügyi folyamatokat integrálja egy rendszerbe, érintve az
  alap- és szakellátást, a laborvizsgálatot és az egészségügyi hatóságot, sőt magát a beteget is.
  Mi lehet a jövő?
  Az EESZT számos lehetőséget nyújthat szűrővizsgálatok, gondozási tevékenységek, telemedicina, betegedukáció, adatbázis-elemzés stb. terén is. Ezek részletezése messze meghaladná a jelen összefoglaló kereteit. Az azonban egészen bizonyos, hogy a digitalizációnak meghatározó szerepe van a korszerű egészségügyi ellátásban már ma is, és lesz mindinkább a közeljövőben.

Sokan félnek, hogy az informatika térnyerése háttérbe szorítja az egészségügyben a személyes kapcsolatokat. Véleményem szerint azonban ez a félelem alaptalan, hiszen csak egy új kommunikációs lehetőségről van szó, melyet jól használva tartalmasabbá válnak az orvos-beteg találkozások, és a páciensek aktív bevonása révén a betegellátás minősége jelentősen javítható, sikeresebbé válhat az egészségtudatosabb életre való ösztönzés.
A digitális egészségügy elterjedését illetően nyilván jelentős különbségek lesznek a különböző korosztályok és társadalmi csoportok között, de úgy gondolom, hogy kellő körültekintéssel, megfelelő szabályozással megtalálható a helyes egyensúly a „hagyományos orvoslás” és a digitalizáció közt. Ahogy Mérő László fogalmaz egyik könyvének címében: „Sok út vezet a nirvánába”.