Gondolatok a munkakörialkalmasság-vizsgálatok szabályozásáról

2024-03-08 08:07:00 FORRÁS: Orvosok Lapja, Fotó: Shivendu Shukla, Unspalsh

Szerző: Dr. Nagy Marcell foglalkozásorvostan-, munkahigiéné-szakorvos, igazságügyi foglalkozás-orvostan szak

Orvosok lapja - Aktuális

Jelentős felzúdulást keltett szakmai körökben a munkavédelmi törvény (Mvt.) év végi módosítása, amely révén bizonyos munkakörökben eltörlik majd a kötelező alkalmasságvizsgálatot. Ahogyan az lenni szokott, az érdemi szakmai egyeztetés nélküli, a törvényhozáson villámgyorsan áterőltetett módosítás azonnal hangzatos szalagcímeket és reakciókat szült a médiában, és – ahogyan az lenni szokott – rengeteg félreértést is eredményezett.

Először tehát érdemes tisztába tenni a tényeket, hogy a félreértelmezésektől letisztítva lehessen értékelni a folyamatot.

A változás és hatásai

  1. szeptember 1-jét követően egy jogszabályi dereguláció történik, a munkakörialkalmasság-vizsgálatok rendjének szabályozásában a rigid jogszabályi előírások helyett egy rugalmasabb, szakmaibb megközelítés érvényesülhet majd. Jelenleg jogszabályok írják elő generálisan és szakmaspecifikusan ezek rendszerét, ez a jövőben sem változik, csak a határok tolódnak el – bizonyos munkakörök már nem fognak ezen előírások alá tartozni, ezek esetében a munkaegészségügyi szakember javaslatára maga a munkáltató határozhatja meg az alkalmasságvizsgálatok spektrumát és gyakoriságát.

Szó nincs arról, hogy „megszűnik a foglalkozás-egészségügy”, vagy hogy a jövőben a munkáltatónak ne kellene foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást (FESZ) igénybe vennie.

A FESZ nem egyenlő az alkalmasságvizsgálattal, jogszabályaink több mint 15 munkaegészségügyi szaktevékenységet sorolnak fel, amelyeket a jövőben is változatlanul kizárólag foglalkozás-orvostan, üzemorvos szakorvosok végezhetnek, és ezek közül csak egy a munkavállaló rendszeres szűrővizsgálata. Természetesen ezen egyéb feladatok volumene iparágtól függően rendkívül változó, hiszen teljesen más munkakörnyezeti kockázatok állnak fenn egy ipari/gyártói munkahelyen, mint a szolgáltatói/irodai tevékenység során, emiatt előző esetében jóval több munkahigiénés feladata van a szakembereknek.

Jogalkotási-szabályozási felelősség

Sajnos a keretjogszabály változását egyidejűleg nem követte a végrehajtási rendeletek módosítása, emiatt sok a félreértés és „ötletelés”, mindenképpen hasznosabb és jobb lett volna egy ilyen, teljes szakmai munkát megváltoztató szabályozást egy – a végrehajtást is magában foglaló – szakmailag kidolgozott csomagban kiadni.

Most bő nyolc hónap van a részletek kidolgozására, és nagyon nem mindegy, hogy ez milyen módon fog végbemenni.

Először is egy szakmai koncepció mentén meg kell határozni azon munkaköröket, amelyek esetében részben „el lehet engedni a munkáltató kezét”. Ez nyilván nem lehet a munkakörök megnevezése, hiszen az tételesen nem sorolható fel, és könnyen ki is kerülhető, hanem a munkakörben fellépő egészségkárosító kockázatok fajtái és mértéke alapján szükséges valamely besorolási rendszert megalkotni.

Bár a törvény jelenleg az ágazatokért felelős miniszterek hatáskörébe utalja ezek meghatározását, ezt azonban hibának tartom, hiszen sem a miniszterek, sem a minisztériumi dolgozók nem munkavédelmi szakemberek. Ezen munkakörök meghatározása elsősorban munkaegészségügyi, másodsorban munkabiztonsági szakfeladat, így ezen rendeleteket az egészségügyért felelős miniszternek kell kiadnia, természetesen az ágazatokért felelős miniszterekkel együttesen kiadott közös rendeletként.

A magyar emberek általános testi és mentális egészségi állapota minden mutató szerint rossz, az elmúlt évtizedekben a magyar közegészségügyi rendszer romlott, a szűrővizsgálatok rendszere elégtelen, felnőtteknél egy-két kampányprogramon kívül valójában nem is létezik. Ezért az évi több mint kétmillió ember foglalkozás-egészségügy általi szűrését végrehajtó jelenlegi rendszeren lazítani veszélyes, hiszen ezáltal többet veszítünk a réven, mint amennyit nyerhetünk a vámon. Mindenképp olyan szabályozási környezet kell, amely a népegészségügyi célt szem előtt tartja, azt elősegíti.

Ahogyan az várható volt, a változás hírére számtalan kkv rögtön azt gondolta, hogy mostantól nem kell majd neki FESZ, de mint ezt már korábban megállapítottuk, erről nincs szó. A kkv-réteg az, amely a legtöbb munkavállalót foglalkoztatja hazánkban, és sajnos ugyanakkor ebben a csoportban van a legtöbb olyan munkáltató, amely a törvényi szabályozást figyelmen kívül hagyva jelenleg sem rendelkezik FESZ szolgáltatással. Fontos, hogy amennyiben a szabályozás jogilag lazul, egyidejűleg fokozottabb hangsúly helyeződjön a jogszerű munkáltatói magatartás kikényszerítésére, hiszen a FESZ szolgáltatás nem öncélú, hanem a munkavállalók egészségének, áttételesen pedig a gadaság teljesítőképességének megőrzésére irányul. Tehát a munkavédelmi hatósági feladatok, kompetenciák és eszközök megerősítése szükséges, miközben ennek pont ellenkezőjét látjuk.

 

Szakmai felelősség

A 2024. évi Mvt. változások nem kizárólag ezt a szabályozást hozzák, hanem egyéb pontokon is módosult a törvény, gondolok itt például arra, hogy az orvos engedélyével akár közegészségügyi felügyelő is végezhet kockázatértékelési feladatokat bizonyos esetekben, vagy éppen az alapszolgálatok feladatai közé lett sorolva bizonyos munkavédelmi oktatási tematikák elkészítése is. Fontos, hogy ezen szabályozási környezetet fokozottan figyeljük, és alkalmazzuk is az új előírásokat.

Az, hogy bizonyos munkakörökben megszűnik majd az alkalmasságvizsgálatokra vonatkozó jogszabályi kötelem, nem jelenti automatikusan azt, hogy azokban nem kell azt végezni. Ez minden esetben orvosszakmai kérdés, amelyre felelősen, a körülményeket mérlegelve kell választ adni, és javasolni a munkáltatónak, hogy milyen rendszerben végeztesse. Tehát a jövőben nem törvényi, hanem munkáltatói döntés alapján továbbra is nyugodtan lehet bármely munkakörben alkalmasságvizsgálatokat végezni.

Ezenfelül fontos, hogy kiemelten kezeljük az összes munkahigiénés kötelezettségünket, hiszen nem kizárólag a munkavállalók vizsgálata a feladatunk, és ez még fontosabb akkor, ha a legfontosabb jelzőrendszer, a szűrővizsgálat kiesik a repertoárunkból – ezekben az esetekben még inkább figyelmet kell fordítani a munkakörnyezeti kóroki tényezőkre, az egészségkárosodások megelőzésére, a munkavállalók munkahelyi egészségvédelmi és elsősegélynyújtási oktatására. Napjainkban nem nagyon van már olyan munkakörnyezet, ahol ne állna fenn pszichoszociális kóroki tényező, ezek kontrollja, becslése és a megelőzés módja mégsem kap kellő figyelmet az orvosok részéről.

A munkavédelmi megelőző stratégia egy kötelező dokumentum, a szolgálatoknak közre kell működniük a munkahelyi egészségvédelmi programok szervezésében, mégis rendkívül ritka, szinte újsághírértékű, ha egy munkáltatónál ilyen programok indulnak.

Élővé kell tenni a kapcsolatot cégeinkkel, közösen kell dolgozni azon, hogy azok céljai teljesüljenek, de ez közben ne mehessen a dolgozók egészségének rovására.

Ha megerősítjük az együttműködést, akkor könnyebben el tudjuk fogadtatni velük azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek végső soron leginkább a munkavállalók javát fogják szolgálni. Ugyanis salus aegroti suprema lex esto.

Megtekintések száma: 3435

A legégetőbb szakmapolitikai kérdések és vitatémák rovata.

ESEMÉNYEK