HUN-CANCER EPI vizsgálatok tanulságai

A magyar lakosság körében a daganatos megbetegedések előfordulásának és halálozásának percepciója évtizedek óta kiemelkedően negatív. A médiában és a szakirodalomban gyakran szerepel Magyarország a „sereghajtó” országok között, különösen a tüdő-, a vastagbél- és a hasnyálmirigyrák esetében. Valóban igaz-e, hogy Magyarország kiemelkedően rossz helyzetben van, és ha igen, milyen tényezők állnak a háttérben?

A HUN-CANCER EPI kutatási projekt keretében a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisán végzett epidemiológiai elemzések eredményeit három, nemzetközi szakfolyóiratban megjelent közleményben mutattuk be, amelyek a daganatos megbetegedések előfordulásának, halálozásának és túlélésének kérdésköreit vizsgálták (Kiss 2024, 2025). Ezek alapján világossá vált, hogy a magyar daganatos megbetegedések incidenciája valóban magas, és jelentős társadalmi terhet ró az egészségügyi rendszerre. Ugyanakkor a valóság árnyaltabb, mint a korábbi percepciók alapján sejthető.

A NEAK adatbázis alapján készült HCE-vizsgálatokban a 2011–2019 közötti időszak új daganatos eseteit elemeztük. Az adatok alapján a férfiak körében az újonnan diagnosztizált daganatok standardizált incidenciája 2018-ban 475,5 eset / 100 ezer fő volt. Ez szembetűnően alacsonyabb a Lyonban működő IARC (International Agency for Research on Cancer) által ugyanebben az évben becsült, 580 eset / 100 ezer fő értéknél (Ferlay et al. 2018). E különbség hátterében módszertani eltérések állnak. Az IARC a magyar incidenciaértékeket becsléssel adta meg, mivel az országra nem állt rendelkezésre teljes körű és pontos incidenciaadat, így a környező országok halálozási és incidenciaarányait vetítették a magyar halálozási adatokra. Ez a megközelítés  azonban óvatosságra int, mivel Magyarországon a boncolási arány kiemelkedően magas – a WHO adatai szerint 30–35 százalék, szemben a környező országokban mért 10 százalék alatti értékkel. A boncolási arány kiemelkedő volta azt eredményezi, hogy számos daganatos eset – különösen tüdő- és hasnyálmirigyrák vagy vastagbéldaganat – a beteg életében nem kerül felismerésre, csak post mortem diagnózisként azonosítják. Ez a jelenség jól ismert: a HULC (Hungarian Undiagnosed Lung Cancer) vizsgálat 2019-es eredményei szerint a KSH által tüdőrák miatti halálozásként rögzített esetek 14,3 százalékában nem volt a NEAK-ban rögzített tüdőrákra utaló diagnózis, vagyis a betegnél életében nem ismerték fel a daganatot (Kiss 2022). Ezzel szemben alacsony boncolási arányú országokban ezek az esetek rejtve maradnak, ami torzítja az incidencia és halálozás közötti arányt, és Magyarországot a rangsorban rosszabb helyre, „sereghajtóként” pozicionálja.

A valós adatokat figyelembe véve a magyar daganatos megbetegedések előfordulási aránya a környező országokéhoz (például Csehország, Szlovákia, Szerbia) hasonló. Ez nem azt jelenti, hogy a helyzet megnyugtató: a vizsgált időszakban a dohányzás és alkoholfogyasztás prevalenciája továbbra is kiemelkedően magas, ami jelentős rizikófaktor mind a daganatos betegségek, mind más krónikus megbetegedések szempontjából. A HCE vizsgálat rámutatott, hogy a valós incidenciaértékek továbbra is figyelmeztetőek, de az évtizedek óta fennálló, téves percepciók részben módszertani eltérésekből fakadnak.

A HUN-CANCER EPI vizsgálat eredményei tehát többek közt a következő tanulságokat fogalmazták meg:

• A magyar daganatos incidencia – a NEAK-adatok alapján – a valósághoz közelebb álló képet mutat, mint az IARC munkacsoport becslése, a környező országokhoz hasonló.
• A korábban közölt, becsült incidenciaértékek jelentős torzítást hordozhatnak, elsősorban a magas magyar boncolási rátából adódóan.
• A daganatos halálozás Magyarországon valóban magas, ami részben magyarázható a késői felismerés, a szűrési programok nem megfelelő részvételi aránya, valamint a rizikófaktorok magas prevalenciája miatt.

Javuló tendenciák a daganatos betegségek előfordulásában és halálozásában: a HCE kutatás eredményei 2011–2019 között

1. ábra:

A HCE kutatás a magyar onkológia minőségi mutatóinak feltérképezéséhez is jelentős mértékben hozzájárult. Az adatok tanúsága szerint a daganatos megbetegedések standardizált incidencia rátája 2011 és 2019 között szignifikáns mértékben csökkent: férfiaknál évi átlag 1,9 százalékkal, nőknél pedig 1,1 százalékkal. Ezzel párhuzamosan a halálozási ráták is kedvezően alakultak: a férfiaknál évente 1,6 százalékkal, a nőknél pedig 0,7 százalékkal mérséklődtek (1. ábra). Ezek a tendenciák összhangban állnak a nemzetközi vizsgálatokból ismert eredményekkel, és különösen markánsak a 40–59 éves korosztályban, főként a férfiak körében. Ebben a csoportban a daganatos incidencia éves átlagban 3,2 százalékkal (40–49 év) és 3,9 százalékkal (50–59 év) csökkent, míg a halálozási ráták még ennél is nagyobb arányban, 5–6 százalékkal estek vissza (2. ábra) . Ezeket az eredményeket a NEAK incidenciára vonatkozó adatai és a KSH halálozási statisztikái egyaránt megerősítik.

2.ábra:

A csökkenő tendencia mögött többek között az egyes daganattípusok előfordulásának változása áll. A 40–49 éves férfiak körében a gégerák előfordulása évente átlagosan 14,1, a tüdőráké 9,8, a fej-nyaki daganatoké 11,1l, a nyelőcsőráké pedig 8,8 százalékkal esett vissza, szignifikáns mértékben (3. ábra). Hasonlóan látványos csökkenés figyelhető meg az 50–59 éves férfiaknál is. Ezek az eredmények egyértelműen a dohányzással összefüggő daganatok előfordulásának visszaszorulását mutatják. A kedvező tendencia hátterében egyrészt a dohányzás visszaszorítását célzó prevenciós programok, másrészt – és talán még hangsúlyosabban – a 2011-ben életbe lépett jogszabályok állnak, amelyek a közösségi és munkahelyi terekben betiltották a dohányzást, ezzel számottevően csökkentve a passzív dohányzás kockázatát.

3. ábra:

A leggyakoribb daganattípusok alakulása Magyarországon

A daganatos megbetegedések alakulásának értékelésében különös figyelmet érdemel a tíz leggyakoribb daganat előfordulásának elemzése, mivel ezek kiemelik a legfontosabb egészségpolitikai prioritásokat. Magyarországon 2019-ben a nőknél az emlőrák volt a leggyakoribb daganattípus, míg a tüdőrák és a vastagbélrák fele akkora gyakorisággal követte

4. ábra:

A férfiaknál a vastagbél- és végbéldaganatok előfordulása vette át a vezető helyet a tüdőráktól, míg a harmadik leggyakoribb a prosztatarák lett. E statisztikák egyrészt lehetőséget teremtenek célzott szűrőprogramok kialakítására és a rizikófaktorok – mint a dohányzás – további csökkentésére, másrészt rávilágítanak az egyéni felelősség szerepére. Ha valaki tisztában van a saját kor- és nemspecifikus kockázataival, tudatosabban vehet részt szűrővizsgálatokon, és aktív lépéseket tehet a kockázatok, például a dohányzás, az elhízás vagy a mozgásszegény életmód mérséklésére. Érdekességként kiemelendő a 40–49 éves korcsoport daganatos terhelése: a nők körében ebben a korosztályban 100 ezer főre 140 emlőrákos eset jut, ami kiemelkedően magas, mintegy 5-6-szorosa a második helyezett melanomának vagy a méhnyakráknak. Rendszeres szűrővizsgálatokkal mindhárom daganat korai felismerésének esélyei jelentősen javíthatók. A férfiaknál e korosztályban a vastagbél- és végbélrákok, a here- és a tüdőrák számít a leggyakoribb daganatnak.

5. ábra:

A férfiaknál a vastagbél- és végbéldaganatok előfordulása vette át a vezető helyet a tüdőráktól, míg a harmadik leggyakoribb a prosztatarák lett. E statisztikák egyrészt lehetőséget teremtenek célzott szűrőprogramok kialakítására és a rizikófaktorok – mint a dohányzás – további csökkentésére, másrészt rávilágítanak az egyéni felelősség szerepére. Ha valaki tisztában van a saját kor- és nemspecifikus kockázataival, tudatosabban vehet részt szűrővizsgálatokon, és aktív lépéseket tehet a kockázatok, például a dohányzás, az elhízás vagy a mozgásszegény életmód mérséklésére. Érdekességként kiemelendő a 40–49 éves korcsoport daganatos terhelése: a nők körében ebben a korosztályban 100 ezer főre 140 emlőrákos eset jut, ami kiemelkedően magas, mintegy 5-6-szorosa a második helyezett melanomának vagy a méhnyakráknak. Rendszeres szűrővizsgálatokkal mindhárom daganat korai felismerésének esélyei jelentősen javíthatók. A férfiaknál e korosztályban a vastagbél- és végbélrákok, a here- és a tüdőrák számít a leggyakoribb daganatnak.

Új hazai túlélési adatok a daganatos megbetegedések területén

A daganatos betegségek ellátásának egyik legfontosabb mutatója a túlélés. A Hungarian Cancer Epidemiology (HCE) program legújabb, 2024 májusában a Cancers folyóiratban megjelent közleménye elsőként nyújt részletes képet a magyar daganatos betegek ötéves teljes túléléséről is (overall survival, OS), úgyszintén a NEAK országos adatbázisán alapulva. A vizsgálat a 2011 és 2019 között daganattal diagnosztizált több mint félmillió beteg adatait dolgozta fel, különös tekintettel a húsz leggyakoribb daganattípusra.

6. ábra:

Az eredmények alapján számos daganattípus esetében érzékelhető javulás történt az ötéves túlélési arányokban. Kiemelkedő példát nyújt a vastagbélrák: a 2015–2019 között diagnosztizált betegek túlélése már elérte a 45 százalékot (6. ábra). Ez férfiaknál 25, nőknél 22 százalékos relatív javulást jelent az évtized elejéhez képest. Az emlőráknál az országos ötéves túlélés elérte a 74 százalékot, míg a 30–59 éves nők körében meghaladta a 85 százalékot – ez a szervezett szűrés és korszerű terápiák sikerét is tükrözi. A prosztatarák túlélése szintén javult: az 50–69 éves korosztályban a betegek 76–80 százaléka érte meg az ötéves időpontot, miközben a betegséghez köthető halálozás 35 százalékkal csökkent.

Ezzel szemben tüdő- és hasnyálmirigyrákban továbbra is rendkívül alacsony a túlélési arány, ami sürgetővé teszi a korai felismerést segítő beavatkozások és hatékonyabb terápiás megoldások bevezetését.

A HCE kutatás eredményei új alapot teremtenek a célzott egészségpolitikai döntésekhez, valamint a szűrési és terápiás programok finomhangolásához Magyarországon. A HUN-CANCER EPI vizsgálatok új megvilágításba helyezték a magyar daganatos megbetegedések epidemiológiai helyzetét, és rávilágítottak arra, hogy a valódi kihívás a halálozási arányok csökkentése. Ezek az eredmények nemcsak az orvosszakmai közösség, hanem a közegészségügyi döntéshozók számára is fontos tanulságokkal szolgálnak. A daganatos halálozási arány csökkentése érdekében kulcsfontosságú a szűrési programok hatékonyságának növelése, a rizikófaktorok (például dohányzás, alkoholfogyasztás) csökkentése, valamint a diagnosztikai és terápiás lehetőségek bővítése.

A kutatási részletes eredményei az irodalomlistában közölt cikkek supplementum anyagában elérhetőek.

A kutatást az MSD Phrama Hungary kft támogatta.

Irodalom

Ferlay, Jacques et al.: Cancer incidence and mortality patterns in Europe: Estimates for 40 countries and 25 major cancers in 2018. Eur J Cancer, 2018 Nov, 103:356–387. https://doi.org/10.1016/j.ejca.2018.07.005

Kiss Zoltán – Berki Tamás et al.: Overall Survival of Hungarian Cancer Patients Diagnosed Between 2011 and 2019, Based on the Health Insurance Fund Database. Cancers (Basel). 2025 May, 15, 17(10):1670.

Kiss Zoltán – Bogos Krisztina. Underlying reasons for post-mortem diagnosed lung cancer cases–A robust retrospective comparative study from Hungary (HULC study). Front Oncol., 2022 Nov 25, 12:1032366.

Kiss Zoltán – Maráz Anikó et al.: Improvements in cancer survival in Hungary: a nationwide epidemiology study between 2011-2019 based on a health insurance fund database. Front Oncol., 2025 Apr 3, 15:1446611.

Kiss Zoltán – Szabó G. Tamás et al.: Revising cancer incidence in a Central European country: a Hungarian nationwide study between 2011-2019 based on a health insurance fund database. Front Oncol., 2024 Oct 1, 14:1393132.