Interjú dr. Balatincz Péterrel, az Országos Felügyelőbizottság előző elnökével

Nem indultál újra az Országos Felügyelőbizottsági (OFB) Elnöki tisztségéért. Mi állt a döntésed hátterében?

Tudatosan döntöttem így. Úgy éreztem, új feladatok és kicsit más munka fog következni, amihez más tapasztalatokkal rendelkező vezető kell, de maradok tag és hozzáteszem azt tapasztalatot, amit az elmúlt négy évben megszereztem ezen a poszton.

Utoljára fél évvel a 2019-es választás után beszélgettünk a frissen megválasztott felügyelőbizottság addigi munkájáról és jövőbeli terveiről. Milyen ezekre a tervekre három és fél év után visszatekinteni?

Egyrészt elmúlt négy év a Covid-pandémia miatt kissé csonkára sikerült és az eredeti elképzeléseinket is teljesen felülírta. 2020 és 21-ben korlátozottan és jobbára online tudott működni mind a MOK, mind a bizottság, ráadásul a bevezetett ideiglenes jogszabályok követése és az azoknak megfelelő működés figyelemmel kísérése kissé elvitte a fókuszt arról, amit eredetileg terveztünk. Meg kellett teremteni az elektronikus ülés tartásának és döntéshozatal jogi kereteit és eszközrendszerét, mert korábban ilyen formában ez a szervezeten belül nem létezett.  

Másrészt pedig azokat a kissé – talán nevezhetem így – naiv és idealista elképzeléseinket, amelyekkel ebbe a munkába kezdtünk, menet közben a valósághoz és a létező bonyolult jogi keretekhez kellett igazítanunk, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy beletanultunk mindannyian. A 2019-ben megválasztott csapat egyénileg és csapatszinten is erős „igazságérzettel” és a MOK szervezeti működésére vonatkozó elképzelésekkel érkezett. Külön-külön és együtt is azzal a tervvel érkeztünk, hogy a szervezet működését átvilágítva, annak hatékonyabbá és átláthatóvá tételével foglalkozzunk. Olyan részterületek áttekintésének neki is kezdtünk, mint például a területi és országos szervezetek munkaerő-, ingatlanhelyzetének felmérése. Áttekintettük, hogy a területi és országos szervezetek a közérdekű adataikat mennyire teszik közzé a jogszabályban előírtnak megfelelően. Ez utóbbi hozta magával, hogy az Alapszabályban előírt honlapokat és annak kötelező adatartalmát is áttekintsük. Azonban, ahogy az általunk elhatározott és a közben befutó bejelentések mentén haladtunk a vizsgálatokkal, egyre inkább a legfőbb problémának az látszott, hogy a MOK Alapszabálya sok helyen pontatlan, hiányos, nem tisztázott fogalmakat tartalmaz. A legjobban az „tetszett”, amikor egy alapszabályi pont vitás értelmezése során a Nyelvtudományi Kutatóközpont nyelvi tanácsadó szolgálata azt küldte vissza válaszként, hogy „a fenti szabálypont szövegezése az összetett valóságvonatkozások miatt pusztán a megfogalmazásra építő nyelvi értelmezés nem végezhető el”. Számomra ez annyit jelent, hogy ez a pont értelmetlen. 

Mi volt az, ami nehézségeket okozott az elején?

Azt hiszem, a legtöbb gondot a kamarára vonatkozó jogszabályok megismerése és áttekintése jelentette. Menet közben vált világossá, hogy az egészségügyben működő kamarákról szóló törvény és az Alapszabályon kívül még ezernyi más törvényből és kormányrendeletből kell összeszedni a szervezetre vonatkozó, működést érintő szabályokat. Példának a tagdíj nem fizetés esetén meginduló eljárásról az általános közigazgatási rendtartásról szóló, 144 paragrafusból álló törvény ismeretét, de legalábbis megértését említeném, de vonatkozó paragrafusokat tartalmaz az úgynevezett Civil törvény egyesületekről szóló része, a Polgári törvénykönyv és számos kormányrendelet is. Szóval a kamara igazi jogi értelemben vett „öszvér”. Jó kis jogászképzésen estünk át. A jogszabályok nyelvezetének megértését már nem is említeném. Mégis talán a legnehezebben azt fogadtuk el, hogy a felügyelőbizottság hiába tár fel problémákat és javítaná is azokat, döntési jogköre nincs. Csupán felhívhatja a figyelmét a szervezeten belüli döntéshozóknak, kérheti tőlük, illetve fel is szólíthatja őket annak kijavítására, azonban nem kötelezhet senkit. Sem jogszabályi, sem alapszabályi szinten nincsenek igazán felelősségi szintek meghatározva, és kissé következmények nélküli is, ha valaki csak Alapszabályt sért, és már etikai felelősségre vonás lehetősége is kikerült az eszköztárból. Ennek rendezésre az új elnökség részéről van szándék, ami jó.

Hogy látod, hogyan alakította át a kötelező tagság megszűnése a kamara működését?

Hát igen, a 2023-as év meglehetősen húzósra sikeredett, mind döntéshozó szervek, mind az OFB részéről. A hirtelen felindulásból elkövetett jogszabályváltozás felkavarta a kamara szabályos működését. Olyan jogszabály jött létre a kamarai törvény megváltoztatásával, amely a nagyrészt ezen alapuló Alapszabály passzusaival összeütközésbe került, néha megoldhatatlan gubanc elé állítva a szervezetet. Hivatalvezetéssel és a jogászokkal egyeztetve folyamatosan próbáltunk a szabályosságot megtartani, de néha bizony jelentős erőfeszítésbe telt. Ilyen volt a meginduló, majd leálló kamarai választások miatt kialakult helyzet, amely az alkalmazhatatlan jogszabályok okozta bizonytalanság miatt a határozatképtelenséggel végződött küldöttközgyűlésben manifesztálódott. Az OFB utólag elég hosszú belső dokumentumban tárta fel, szerintem objektíven, ennek okait. Mostanra már a helyzet rendeződött. A kamara szervezete kiheverte ezt a helyzetet, azonban az is látszik, ahogy már említettem korábban, az Alapszabály megújításra, pontosításra és bővítésre szorul. Talán ez a következő négy év kissé kevésbé lesz turbulens, és erre is lesz energia és fogadókészség. Ehhez a OFB, melynek most csak tagja vagyok, hozzá fog járulni, és hozzátesszük a munkánkat. Szerencsére a megszerzett tudás és tapasztalat nem veszett el, hiszen az új OFB nagy része megegyezik az elmúlt négyéves ciklus tagjaival, kibővülve új látásmódot hozó friss tagokkal.

Én itt szeretném megköszönni az elmúlt négy év OFB-tagjainak az elkötelezett hozzáállását és munkáját. Megítélésem szerint jól végeztük a ránk eső munkánkat.