Emlékszünk-e az első alkalomra, amikor interneteztünk? És az első orvosi célú internethasználatunkra? Gondoltuk-e vajon 25-30 évvel ezelőtt, hogy ilyen hatással lesz életünkre ennek az új technológiának a megjelenése? Ma már a receptre írt videójáték és applikáció, a személyre szabott gyógyszeres terápia, a ChatGPT, a mesterséges intelligencia alapú megoldások a diagnosztikában és a döntéshozatalban fontos kérdésekké, irányokká váltak az egészségügyben.
Kutatócsoportunk (Digitális Egészségügyi Megoldások az Orvoslában – D.E.M.O projekt) 2020 óta végez vizsgálatokat digitális egészségről szóló kérdésekben, elsősorban a tudás, a mindennapi használat, a lehetőségek és az akadályok feltérképezése területén. Elsődleges célunk, hogy kutatásainkkal segítsük a digitális megoldásokhoz való sikeres adaptációt, mind a páciensek, mind az egészségügy szereplői részéről. Számos kvantitatív és kvalitatív vizsgálaton és gyakorlati projekten keresztül gyűjtöttünk információkat a digitalizáció állásáról, hatásairól és implementálási lehetőségeiről.
A Covid19-járvány alatt és után, 2021-ben és 2024-ben páciensek körében folytattunk reprezentatív (n = 1500, illetve 1000) országos vizsgálatot, amely megmutatta, hogy óriási a lakossági érdeklődés a digitális egészségügyi megoldásokra. 2024-es felmérésünk első eredményei szerint az internethasználók körében (ez a lakosság közel 89 százalékát jelenti!) 90 százalék azok aránya, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel keresnek információkat egészségről, betegségről, elsősorban weboldalakon keresztül. Adataink azt is mutatják, hogy személyes orvoshoz fordulás esetén is nagymértékben van jelen az internethasználat: a megkérdezettek kétharmada az orvoshoz fordulás előtt és után is online keresi a releváns információkat. Elmondható az is, hogy minden második páciens szeretne e-mailezni kezelőorvosával, minden második használ különféle okoseszközöket, és jelentős számban érdeklődnek a különféle applikációk és szenzorok iránt.
Idei páciensvizsgálatunkban már a mesterséges intelligencia alapú megoldásokra vonatkozóan is tettünk fel kérdéseket. Ezen eredmények azt mutatják, hogy a páciensek mintegy 30 százaléka áll kifejezetten elfogadóan az AI-alapú megoldásokhoz, ahhoz, hogy kezelőorvosa használja ezt diagnosztikában, döntéshozatalban vagy mentális egészsége menedzselésében, esetleg kockázatelemzésben.
Digitalizációval az esélyegyenlőségért
Mindezzel párhuzamosan fontos vizsgálati kérdés az is, hogy miként alakul az e lehetőségekhez való hozzáférés a társadalom különböző csoportjaiban. Több kutatásunk középpontjában a „digitális egészségparadoxon” kérdése állt, számos elemzésünkben igyekeztünk a digitális inklúziót vizsgálni, elsősorban sérülékeny társadalmi csoportok esetében (65 éven felüliek, fogyatékossággal, hajléktalansággal élők), hiszen a digitális egészségügyi megoldások használata e csoportoknál különösen fontos lehet az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés növelésében.
Úgy találtuk, hogy a „technológiai esélyegyenlőség” megteremtésében kulcsszerepű a társas és közösségi támogatás, valamint kiemelt jelentőségű a bizalom. A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen végzett telemedicina pilot projektünk Magyarországon az első kísérlet volt arra, hogy a hajléktalanok körében teszteljük a telemedicinális szolgáltatás létjogosultságát. A legfontosabb eredményünk, hogy a hat alkalomból álló vizitsorozatot – minimális pácienslemorzsolódással – kutatócsoportunk végig tudta vinni. A projekt a kliensek és az orvosok körében is magas elégedettséggel zárult, és a páciensek utánkövetéséből az derült ki, hogy a hajléktalan résztvevők nyitottak lennének egy ilyen rendszeres egészségügyi szolgáltatásra. Nagyon fontos eredmény, hogy a telemedicinális szolgáltatási folyamat kulcsa az intézményi asszisztens, aki a hajléktalanellátó intézményben helyben tud segítséget nyújtani a páciensnek, ugyanakkor az orvost is segítheti az online vizit során.
Vizsgáltuk továbbá a 65 éven felüli korosztályt abból a szempontból, hogy milyen módon használják a különböző digitális egészségügyi megoldásokat, és miként vélekednek azokról. Eredményeink azt mutatják, hogy az internethasználó idős megkérdezettek gyakorlatilag mindegyike hallott már ilyenekről (e-recept, online időpontfoglalás, távvizit), és közel 70 százalékuk legalább egyfajta digitális kommunikációt, adminisztrációt célzó megoldást vagy eszközt is használt már. Vizsgálatunk egyik legfontosabb eredménye, hogy a megkérdezettek közel háromnegyedének lenne igénye további digitális megoldások használatára! Érdemes tovább kutatni a kérdést: hogyan tudjuk segíteni ezt a korosztályt abban, hogy jobban be tudjon kapcsolódni a digitális egészség világába?
Hogyan és mit kommunikáljunk?
Több szempontból vizsgáltuk az ellátói oldal és a digitalizáció viszonyát. (Nagyon köszönjük a Magyar Orvosi Kamara és minden kolléga támogatását kérdőívünk kitöltésében: ez tette lehetővé a hazai gyógyítók szempontjainak megismerését!) Az egészségügy szereplőinek válaszaiból kirajzolódik, hogy a digitális egészségügyi technológiák elterjedéséhez megfelelő képzések és protokollok kidolgozására, az infrastruktúra fejlesztésére, valamint adott esetben ösztönzők kidolgozására és alkalmazására van szükség. Úgy találtuk, hogy az alapellátásban dolgozó háziorvosok gyakrabban ajánlanak weboldalt, applikációt, közösségimédia-forrást a pácienseknek, valamint ők támogatják leginkább a betegek egészségügyi célú internethasználatát és a telemedicina alkalmazását. Ugyanakkor az egyetemeken, klinikákon dolgozó kollégák nagyobb arányban használnak már most – és szeretnének a következő három évben is – kipróbálni szenzorokat, hordozható diagnosztikai eszközöket, AR-t és VR-t, 3D nyomtatást, mesterséges intelligencia alapú megoldásokat és robotikát.
Vizsgáltuk a hazai fogorvosok digitalizációval szerzett tapasztalatait, tudását, attitűdjeit is, együttműködve a Semmelweis Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetével. Úgy találtuk, hogy a bár a fogorvoslás – a sebészethez hasonlóan – alapvetően manuális szakma, számos területén sikerrel alkalmazhatóak a digitális egészségügyi megoldások. Elmondható, hogy a hazai fogorvos kollégák nagy arányban ismerik és használják a digitális munkafolyamatokat (3D tervezés és nyomtatás), míg a digitális kommunikáció (weboldalak, közösségimédia-platformok és applikációk) kevésbé népszerűek és ismert. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a telefogászat (teledentistry) előnyei jelentősek: optimalizálják a betegutakat, az online első vizit vagy konzultáció sok időt takarít meg és komoly szerepe van a fogászati szorongás oldásában. Hatékony egyes szájnyálkahártya-betegségek monitorozásában, a páciensedukációban, jelentős segítség lehet a fogszabályozásban és egyes parodontális betegségek ellátásában, így a jelen és jövő ellátásának egyik fontos pillérévé válhat ez az ellátási forma is.
Maratont futunk, nem sprintelünk
Izgalmas vizsgálati kérdés volt az orvosok körében tapasztalható generációs különbség a digitális megoldások használatában. A 65 éven felüli kollégák körében is nagy nyitottságot mértünk e téren, ugyanakkor érdekes trendként rajzolódott ki, hogy a legfiatalabb (35 éven aluli) orvosok – bár a lehető legtöbb digitális megoldást szeretnék alkalmazni munkájuk során – sokkal óvatosabbak szenior kollégáiknál: lényegesen több olyan tényezőt, esetleges hátrányt neveztek meg, amelyre nagy figyelemmel kell lenni a gyógyításban. Hallgatói kutatásunk azt is megmutatta, hogy a jövendő orvosgeneráció körében igényként jelentkezik, hogy képzésükben a digitális egészség témái is hangsúlyosakká váljanak.
Kollégák körében végzett interjús kutatásunkból szintén kirajzolódik, hogy a munka-magánélet törékeny egyensúlyi rendszerében fajsúlyos tényezőként jelentkezik a digitalizáció, amelynek hatásait a megfelelő intézményi környezet megteremtésével, valamint olyan egyéni megoldásokkal lehet kezelni, mint a tudatosítás és a kommunikáció.
Az elmúlt négy év alatt megtapasztaltuk: maratont futunk, nem sprintet. Munkánk első szakaszának lezárásaként konferenciát szervezünk 2024. november 22-én, ahol a legfontosabb mérföldkövekről és a gyakorlati implementációs lehetőségekről lesz szó. Rendezvényünkre minden érdeklődő kollégát nagy szeretettel várunk!
Vizsgálataink az „E-orvosok és e-páciensek Magyarországon: a digitalizáció szerepe és lehetőségei az egészségügyben” – OTKA-FK 134372. számú NKFIH-program támogatásával készültek.
Szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak – elsősorban dr. Boros Juliannának, Döbrössy Bencének és dr. Girasek Edmondnak, akik nélkül sem a kutatások, sem pedig ez az írás nem valósulhatott volna meg.
