A magyar 3–18 éves lakosság 2,5 százaléka, mintegy negyvenezer gyermek küzd ételallergiával, és becslések szerint minden második eset hordozza az anafilaxiás sokk veszélyét. S bár kormányrendelet rögzíti, hogy az oktatási intézményeknek külön figyelmet kell fordítaniuk az ételallergiás gyermekekre, arról még nem született döntés, hogy miként és miből. Sok iskola és pedagógus számára azonban megoldást jelenthet az Allergia Képzett Iskola (AKI) nevű online képzési program, amelyen ingyenes a részvétel, és bárki megszerezheti a szükséges tudást. A program ötletgazdájával, dr. Papp Gábor gyermektüdőgyógyásszal beszélgettünk a hazai allergiahelyzetről, a veszélyek tudatosításáról és az ezekre adott megfelelő válaszokról.
Az elmúlt években mind többet hallani az ételallergiáról, néha sajnos halállal végződő anafilaxiás sokkról is. A fiatalok mekkora hányada érintett a betegséggel?
Azt lehet mondani, hogy e téren tízéves „lemaradásban” követjük a nyugati társadalmakat. A nyugati országokban 3 és 7 százalék közé tehető az ételallergiás gyermekek aránya, míg nálunk, a 2022-ben a közoktatási intézmények bevonásával készítettünk átfogó, 120 ezer gyermeket lefedő kutatásunk szerint a 3–18 éves gyermekek 2,5 százaléka küzd valamilyen ételallergiával. Ez negyvenezer fiatalt jelent. Azt a jelenlegi eszközeinkkel nem lehet meghatározni, hogy ezek közül hány esetben beszélhetünk anafilaxiáról, vagyis súlyos, akár fatális rohamot előidéző érzékenységről, de úgy becsüljük, hogy ennek kockázata 15-20 ezer gyermek esetén állhat fenn.
Ez az ételallergiával küzdő gyermekek szüleitől, de az iskoláktól is külön odafigyelést igényel. Az érintettek mennyire tudatosak, felkészültek e téren?
Szerencsére a társadalom ételallergiához való viszonyulása az elmúlt bő másfél évtizedben sokat fejlődött. A betegség elterjedésekor még sokan egyfajta divatként tekintettek az ételallergiára, hiszen nem föltétlen vannak olyan nyilvánvaló tünetei, mint a pollenallergiának, amely az 1990-es években, az első epidémiás hullám során terjed el. Mostanra a szülők jellemzően tudatában vannak a kockázatoknak, veszélyeknek és erre igyekeznek felkészíteni gyermeküket is. Nagyobb kihívást jelent az iskolák felkészítése: felmérésünk szerint és egy átlagos, húszfős osztálylétszámból kiindulva kijelenthető, hogy minden második osztályközösség, vagyis minden iskola érintett.
Jó hír, hogy a kormányzat is tisztában van a kihívással: egy tavaly szeptemberi kormányrendelet kimondja, hogy a közoktatási intézményeknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk az ételallergiás gyermekekre. Sajnos azonban a rendeletet nem követték konkrét intézkedések, nincs meghatározva, hogy miből és milyen intézkedéseket kell hoznia egy-egy oktatási intézménynek.
Az állam az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ) delegálta a képzéseket, amely megyei szinten koordinálja az iskolák által fakultatívan küldött pedagógusok felkészítését. Ők elsősorban az anafilaxiás sokk esetén szükséges elsősegélynyújtás alapjait sajátíthatják el. Ám, szerencsés esetben is, egy oktatási intézményben legfeljebb egy-két olyan pedagógus van, aki részt vett az oktatáson és tudja, mit kell tenni anafilaxiás sokk esetén. Viszont ha ők nincsenek pont akkor és pont ott, akkor nem sokat tehetnek.
Az ön nevéhez fűződik az Allergia Képzett Iskola, vagyis az AKI. Milyen céllal indult a program és melyek a fontosabb elemei?
Nap mint nap tapasztalni, hogy bár az ételallergia már messze nem ismeretlen, de a veszélyek tudatosításán és az azokra való felkészültségen lehetne javítani. Ausztrál és brit oktatóanyagokat és programokat megismerve gondoltam arra, hogy szükség lenne itt is egy képzési programra, ez lett az AKI. Az online képzésen regisztrációt követően bárki ingyen és bérmentve részt vehet, és aki sikerrel levizsgázik a végén, az kap egy tanúsítványt. Törekszünk arra, hogy intézményi szintre emeljük a tudás átadását, ezért ha egy iskola tanárainak 80 százaléka elvégzi online képzésünket – a biztonság megteremtéséhez ennyire lenne szükség –, akkor egy csoportos offline képzésre is lehetőséget biztosítunk a számukra.
A programot ki, kik finanszírozzák?
Eleinte teljesen önerőből kezdtem el a munkát, két vállalkozásomat vontam be a programba. One man show-ként indult, de néhány kollégám önkéntesen részt vett az oktatási anyagok kidolgozásában. Később akadtak még támogatóink, majd a kezdeményezést felkarolta a Viatris gyógyszeripari cég, amely mára a fő támogatónk. Az állam nem vesz részt a program finanszírozásában.
Említette, hogy a rendeleten túlmenően a kormányzat mindeddig nem hozott érdemi intézkedést Véleménye szerint milyen központi döntések kellenének a gyermek-ételallergia veszélyeinek mérséklésére?
Már az is nagyon komoly eredmény lenne, ha egy-egy ösztönzőt beépítenének a rendszerbe. Nem kell nagy dolgokra gondolni: ha például az állam vagy önkormányzat átvállalná az iskolák által beszerzendő gyorsbelövő autoinjektorok költségét, ott, ahol a tanárok egy része igazoltan elvégzi a képzést, már nagyot lendítene az ügyön. A gyorsbelövő autoinjektorok azok a készülékek, amelyek megfelelő használatával egy anafilaxiás sokk esetén életet lehet menteni. Darabja 17 ezer forint, és intézményenként két ilyenre van szükség.
Szintén fontos lenne, hogy a friss élelmiszert árusító vendéglátóhelyek dolgozói részére előírják a képzést és azt, hogy rendelkezzenek autoinjektorral. Hiszen az ételallergia egy olyan veszély, amely ellen leginkább tudatossággal és figyelemmel léphet fel a beteg és közvetlen környezete, de balesetek, hibák a legnagyobb körültekintés ellenére is történhetnek, különösen egy olyan konyhán, ahol allergén alapanyagok is vannak. Itt szeretném kiemelni az iskolai büfékre vonatkozó szabályozás hiányosságát, a belügyminisztérium ugyanis jelenleg semmilyen ráhatással nem rendelkezik ezekre. Ezt a hiányosságot szintén minél előbb pótolni kellene.
