Az Orvosok Lapja felületein visszatérő üzenetként fogalmazzuk meg: ahhoz, hogy a MOK eredményesen képviselje az orvos- és fogorvos-társadalom, illetve a velünk közösen dolgozó diplomások érdekeit, kellő súllyal és erővel kell bírnia, ehhez pedig nagyszámú aktív tagra van szüksége. Sokszor olvashatják, ahogy azokról az okokról írunk, amelyekért már rövid távon is fontos a hivatást képviselő szervezetet működtetnie az (orvos)társadalomnak.
Augusztus végén egészen közvetlenül tapasztalhattuk meg, hogy a kamara nélkül milyen
jövővel kellene szembenézniük az orvosoknak, fogorvosoknak, klinikai diplomásoknak. A
szervezet a nemzeti ünnep hosszú hétvégéjére ütemezve kapott meg ötnapos
véleményezési határidővel egy már jogszabályi normaszöveg szintjén kidolgozott,
gyakorlatilag benyújtásra kész állapotban lévő javaslatot. A módosítási tervek az állami
szektorban munkaidő növelést, a bérünk és a pihenőidő csökkentését célozták meg. De
mindenekelőtt: az önkéntes többletmunka háttérbe szorításával gyakorlatilag elvették volna
az orvosok legfontosabb eszközét az egyéni érdekérvényesítés terén. A kamara határozott
fellépésével a jogszabály bevezetését egyelőre sikerült elhárítanunk. Emlékezhetünk arra is,
hogy a tavalyi évben ugyanígy volt szükséges a magánszektorban dolgozó orvosaink
kötelező állami ügyeleti részvétele ellen fellépni, szerencsére az is sikeres volt.
Egészen biztos ugyanakkor, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Magyarország
jelentős orvoshiányát, a régóta nyilvánvaló strukturális bajokat a terheink növelésével
próbálják kompenzálni. Az átalakuló egészségügyben a kamara érdekvédelmi szerepei
rendkívül fontosak, szövetségesként ebben a Magyar Orvosok Szakszervezetére is
számíthatunk. Gyors felmérésünkre több mint hétezer orvos jelzett vissza, és elegen
nyilatkoztunk úgy, hogy az ügyeleti tevékenység minimumra szorításával vagy a felmondás
letétbe helyezésével tiltakozunk, ha szükség lesz rá. Amennyiben ez a szándék megmarad,
meg fogjuk tudni akadályozni a kedvezőtlen változásokat és harcolhatunk a
megbecsültségünkért, értve ezen a kamara által benyújtott életpályamodellt, az orvosokat
illető kormányzati kommunikációt és béreink értéktartását is.
A kamara elsődlegesen hivatásrendi köztestület: ezt hangsúlyozzuk, ezért természetesen
folytatja a szakmai egyeztetéseket a kormányzattal, és szerencsére előrelépések is vannak
ezen a téren. Az elmúlt két évtizedben a politikai döntéshozók lépései miatt azonban
érdekvédelmi szerepben kellett leginkább aktívnak lennünk. A legfontosabb feladatok
hiánya, a klasszikus kamarai funkciók elvételének hatása az egészségügyre egyre
nyilvánvalóbban ütközik ki. A működési nyilvántartás, az irányelvek és legutóbb az etika
elvétele a kamarától mind a szakmai működést ásták alá, hiszen a szervezet nem tudja már
betölteni küldetését, így a tagsági viszony keretei között nem képes érvényesíteni azon
elveket és kötelezettségeket, melyeknek jogszabályban való megjelentetése körülményes
vagy technikailag lehetetlen. Igyekszünk meggyőzni a társadalmat és a döntéshozót is arról,
hogy nem fog tudni európai (fejlett) úton járni az egészségügy, ha hiányoznak a szakmai
működési feltételek. Azt, hogy az egészségügyben rendszerszintű hibák vannak, már a
Kúria ítélete is igazolja, hiszen Magyarországon először nyíltan marasztaltak el egy kórházat
egy gyermek tragikus halálát követően, elismerve, hogy a működési körülmények vezettek
az orvosi mulasztáshoz.
A rendszerszintű hibáknak táptalaja évek óta, hogy az ágazatot a rendszer irányítói nem
kezelik fontosságának megfelelő területként. Az egészségügy közvetlen állami
finanszírozása évek óta nem mozdul el jelentősen, e téren immár nemcsak Európa átlagától,
de a visegrádi négyek többi tagjától is lemaradunk. Noha a kormány négy éve még
reménykeltő rendeleteket hozott az egészségügy tágabb kontextusát illetően, amikor az
egészségipar és az egészségügyi kutatások fejlesztésének finanszírozásáról döntött, sajnos
ezektől a kezdeményezésektől az elmúlt hónapban vonták meg a költségvetési forrásokat.
Az előttünk álló időszakban nem csupán azért kell küzdenünk, hogy a jövő évi
költségvetésben az egészségügy állami finanszírozása az európai átlag irányába mozduljon
el. Nehezebben kommunikálható a társadalom felé, de fel kell hívni a figyelmet, hogy
hivatásunkat az ország jövőjére gyakorolt hatásának, súlyának megfelelően kell kezelni.
Köszönjük, hogy tagságukkal, aktivitásukkal támogatják ezt a törekvést!
