Támogató irányított véradás

Az akkori lehetőségeknek megfelelően a súlyos szövődmény kockázatát úgy csökkentették, hogy klinikai tünetektől mentes ismerősök, családtagok véradásukat közvetlenül egy kedvezményezett beteghez irányították. Az elmúlt évtizedekben a vérrel átvihető fertőzések vizsgálati technikája hatalmasat fejlődött. Hazánkban jelenleg a kötelező szerológiai fertőzőbetegség szűrővizsgálatokon felül NAT-technikával is megvizsgálnak minden véregységet HIV, HBV, HCV, HAV, Parvovírus B19 és járványos időben WNV kimutatása érdekében. Így ezeknek a vírusoknak a vérrel történő átviteli kockázata elenyésző. 

A direkt irányított véradás fertőzésátviteli kockázatot csökkentő előnye tehát megszűnt, megmaradt viszont a rokonok közötti véradás számos – elsősorban immunológiai – kockázata. A legsúlyosabb, potenciálisan halálos kimenetelű graft versus host betegség (GVHD) kivédésére a vérkészítményeket gammabesugarazással kell kezelni. A technológia költséges, időigényes, logisztikai nehézséget okoz, rontja a vérkészítmények hatásosságát, és csökkenti azok felhasználhatósági idejét. A donorok és a betegek számára nem nyilvánvaló, de a direkt véradás során külön ellátási nehézséget jelent, hogy a leadott vér kompatibilitását nem garantálja a véradó és a recipiens vércsoport-azonossága, ezért sok esetben a vérválasztás során derül ki, hogy az irányítottan adott vér mégsem adható a kedvezményezett betegnek. A direkt véradás korábbi formájának fenntartása elleni utolsó, de nem megkerülhető érv a rendszer összeférhetetlensége az adatvédelmi (GDPR-) szabályokkal, ugyanis a vér sikeres irányításhoz a véradónak rendelkeznie kellett a beteg érzékeny adataival anélkül, hogy ehhez a megfelelő dokumentált hozzájárulást megkapta volna.

Az irányított véradásnak azonban van egy másik, pozitív vetülete is. Tudni való, hogy a közös kockázatviselésen alapuló nemzeti vérellátó rendszerben a szakmailag indokolt vérkészítmény ellátásnak nem előfeltétele az irányított véradás, azonban azt is tudomásul kell venni, hogy alacsony vérkészletnél az előre tervezhető műtéti beavatkozások esetlegesen halasztással tudnak csak megvalósulni. Ezekben az esetekben a beteg ismerősei, rokonai által adott irányított vér jelentős segítség abban, hogy a tervezett beavatkozás kitűzött idejében a szakmailag indokolt számú vérkészítmény a beteg rendelkezésre álljon.

Az előbbieken kívül figyelembe kell venni, hogy az elmúlt években az interneten irányított véradásra szerveződő társaságok jelentek meg, amelyek hatására a közösségi médiában meghirdetett „irányított véradás” eredményes hívó szó lett. Az „irányított véradás” szlogen megszólítja azokat a bizonytalan személyeket is, akik máskülönben közömbösek volnának a véradás iránt. Az elmúlt években az irányított véradás keretében adott véregységek számottevő mennyiséggel járultak hozzá az országos készlethez, amelyről az OVSz a betegellátás érdekében nem mondhat le.

Figyelembe véve a fentieket, az OVSz jelentősen megváltoztatta a direkt véradás szabályait, és elkötelezett e korszerűtlen véradási forma kivezetésére rendszerből. Ezzel párhuzamosan 2021 októberétől bevezetésre került az irányított véradás „támogató véradásnak” nevezett új formája.

Irányított véradó továbbra is csak az a személy lehet, aki minden tekintetben megfelel az általános véradókkal szemben támasztott valamennyi követelmények. Jelentős változás azonban, hogy a donornak a recipiens nevén kívül csak annak TAJ-számát kell ismernie. Ez az adatvédelmi szempontok figyelembevételével megfelel annak az igénynek, hogy a véradó közvetlenül megnevezheti a kedvezményezett beteget, és más donorokat aktivizálhat a beteg számára történő véradásra.

A támogatói véradás sajátsága, hogy a leadott vér nem közvetlenül a kedvezményezett beteghez kerül, hanem az országos készletet növeli. Az irányítottan adott véregységek számát a beteg TAJ-számához kapcsoltan az OVSz számítástechnikai rendszere nyilvántartja, és igény esetén a közös készletből a megfelelő készítményt rendelkezésre bocsátja, gyakorlatilag tehát „becseréli” az irányított vért, ezért a támogató donor és a beteg közötti vércsoport-azonosság nem követelmény. Az irányított vért nem kell szállítani a véradási helyről a felhasználóhoz, ezért a logisztikai feladatok egyszerűsödnek. A vérminták kivizsgálásához szükséges kb. tíz napos időt nem kell kivárni, ezért az irányított vér már másnap, bármelyik kórházban rendelkezésre áll. Miután nem szükséges a vérkészítmények gammabesugarazása, azok 35 napos felhasználhatósági ideje nem rövidül.

Abból eredően, hogy a rendszer a beteg TAJ-számához rendelve tartja nyilván a támogató célú véradásokat, sem a donor, sem a véradó, rákérdezésre csakis a kezelőorvos ismerheti meg az aktuálisan rendelkezésre álló készítmények mennyiségét.

A támogatói véradás nem jelent többletfeladatot a klinikus orvos számára, azonban a lehetőségek felelősségteljes használata és a beteg felé történő megfelelő kommunikációja odafigyelést kíván. A fentiek szerint a rendszer célja a tervezett beavatkozásokhoz szükséges vérek időbeli biztosítása, ugyanakkor a támogató céllal adott vér nem jelentheti a beteg ellátási várólistán való előbbre lépését, és semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a maguknak sok támogatói vért megszervező (elsősorban hematológia betegek) rendelkezzenek a számukra leadott vérrel.

A támogató véradás nagyfokú rugalmassága miatt bízunk abban, hogy ez a véradási forma „a betegágy melletti véradótoborzás” eszköze lesz. További célunk, hogy létrehozzuk a véradók által megjelölhető „kedvezményezett kórház” rendszerét, amelyben a véradó nem egy megnevezett beteget, hanem egy intézményt támogat.