Dr. Kárpáti Gyöngyvér születésnapi köszöntése

1948-ban született Újpesten, műszaki ellenőr édesapa és bérszámfejtő édesanya harmadik gyermekeként. Orvosi hivatását többek között egyik, hároméves kori emlékére vezeti vissza, amikor édesanyjának segített főzni. „Emlékszem, földugom a kezem az asztalra, megtapogattam, megpacskoltam a húst… nem undorodtam, engem ez a valami igencsak  érdekelt. És ezt a kíváncsi vizsgálódást amikor adódott, mindig megismételtem.” Pár év múlva édesanyja megajándékozta őt a Doktor Dolittle című könyvvel és több hasonló, orvoslással foglalkozó meseregénnyel. Apai nagyszülei csodálatos tanítók voltak, akiknek könyvtárszobájában rengeteget olvasott. Volt időszak, hogy fotóriporter szeretett volna lenni, majd nyolcadik osztálytól „Magától értetődő és természetes gondolatom volt, hogy orvos leszek.” Gimnáziumba Újpesten énekkaros osztályba került, ahol erősödött benne a művészetek szeretete. Érettségi után előkészítőre járt az orvosi egyetemre. A SOTE-n az anatómiát Szentágothay János professzortól tanulta, akire kíváncsian és tisztelettel nézett fel. Negyedévesen a gyermekklinikán szabadon választott tárgyként hallgatott Rorschach-elemzést Popper Pétertől. Ötödéves korában találkozott a – benne – csodálatot és lelkesedést ébresztő professzorral, Horányi Bélával, valamint a nagy tudású, emberséges Fazekas András gyakorlatvezetővel, mely hiteles tudósok hatására fordult véglegesen a neurológia- pszichiátria felé.

„Neurológusnak vallom a mai napig magam” – mondja Gyöngyvér, aki Budapesten, az Uzsoki Utcai Kórházban kezdte pályafutását 1974-ben. 38 évesen lett az újonnan felépült Örs vezér téri szakrendelő neurológus főorvosa. „Nagyon érdekes volt a munkám… egy csodálatos kollektívában” – meséli erről az időszakról. Dr. Schindler Jenő szakrendelő-igazgató „mindig meghallgatta a betegek szükségleteivel kapcsolatos észrevételeimet”, és az igazgató főorvos támogatásával Gyöngyvér elérte többek között azt, hogy felvettek egy pszichológust, aki a neurológusok munkáját segítette, valamint hogy a neurológiai szakrendelésen belül, heti 2×4 órában Gyöngyvér pszichés betegekkel foglalkozhatott. Jól emlékszik első páciensére, lumboischialgia diagnózissal, akit nem sikerült organikus orvosi eszközökkel meggyógyítani, s mivel egyre több pszichés eredetű tünetegyüttessel találkozott, így pszichoterapeuta szakvizsgát tett. A következőket idézi fel ebből az időből: „Koronkai Bertalanhoz kerültem… Nekem fontos volt, hogy ő neurológus-pszichiáter-pszichoterapeuta.” Gyöngyvér 1983-tól 1988-ig járt egy kis csoporttal Koronkaihoz, akitől lépésről lépésre megtanulták az imaginációt, meditációt, aki nagy műveltségű, „csodálatos mester volt. Az ő magasra tett mércéje motivált, hogy további négy pszichoterápiás módszert elsajátítottam. Mindezt neki köszönhetem.”

Mivel a Szakrendelőben tömeges betegellátásra volt szükség, Gyöngyvér a CSAKIT csoport-pszichoterápiás képzését is elvégezte. Többféle csoportot vezetett: munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, egyetemistáknak és fiatal pároknak „Jó szülő akarok lenni!” céllal. 

Az adleriánus megközelítéssel Koronkai Bertalan esetmegbeszélő csoportjában találkozott először. Ezt követően csatlakozott dr. Arató Ottó individuálpszichológiai elméleti előadásaihoz 1988-1989-ben, a Sportkórházban. Az individuálpszichológia (IP) módszerének megismerésével  „kinyílt egy új világ” és az új fogalmak (például kisebbértékűség) megismerése bizonyos esetek megértésében/vezetésében is áttörést hozott. 1990-ben Gyöngyvér az IP-módszerspecifikus képzés első vizsgázói között volt. „Ottó bácsi az én mesterem az individuálpszichológiában” – 1993-ban kapta meg tőle az IP-kiképzői címet.

„Magával ragadott ez az új tudás, amivel a pácienseknek még hatékonyabban lehet segíteni” – meséli Gyöngyvér, aki szívesen vonódott be Arató Ottó kérésére az újraszerveződő MIPE (Magyar Individuálpszichológiai Egyesület) munkájába, és így lett ő az egyesület titkára 1991-től. 1995-től 2007-ig a MIPE elnökeként tevékenykedett.

Férjével közel ötven évig voltak házasok. Három lányuk, majd tíz unokájuk született. „A család fontosabb a hivatásnál… a család egy életre szól… a pálya, a hivatás ezen belül van. Fontos, hogy örüljünk a hivatásunknak, azt csináljuk, amit szeretünk… de az nem a születésünktől indul… Az őseim a származási családom élete – s benne az enyém- hömpölygő folyam, száz éveket ölel át… A hivatás talán ötven évet” – fogalmaz Gyöngyvér, aki örül, hogy férjével át tudták adni gyermekeiknek, „milyen fontos az, hogy az ember szeresse a hivatását”.

Gyöngyvér a tanítványainak is értékes útravalókat ajándékozott, ezek közül a meghatározó üzenetek közül idézünk most kettőt:

„Mindenféleképpen előrelépünk :-)!” „Így bátorított anno Gyöngyvér egy nehéz szakmai helyzetben, melyben segédkezet nyújtott nekem. Fontos mottóvá vált számomra ez a kedves biztatás: jól mutatja azt a szeretetteljes gondoskodást és derűlátást, ami annyira jellemző Gyöngyvérre. Hálás vagyok az iránymutatásért – megyünk előre!”

„Gyöngyvér tanította meg nekem, hogy ha együttműködöm és egyenértékűen kezelem a másik embert, több és gazdagabb leszek, de ehhez magamat is értékelni szükséges. A korrigált életstílus mondatom, amit Neki köszönhetek, hogy a »tanulás ugyanolyan fontos, mint én (magam) vagyok«. Ez kísér mai napig a munkában és magánéletemben is.” 

Az Individuálpszichológiai Műhely ezúton szeretné sok szeretettel köszönteni dr. Kárpáti Gyöngyvér neurológust, individuálpszichológiai kiképző szakpszichoterapeutát, a MIPE tiszteletbeli elnökét, 75. születésnapja alkalmából. 

Kívánunk további jó egészséget és erőt az aktív szakmai munkájához!