Járványkrízis vagy krízisjárvány? Pszichológusok széles körű összefogása: lelki segítség kollégáinknak és betegeinknek

A világjárvánnyal együtt járó globális krízis: a láthatatlan teher árnyéka
Egy világméretű járvány nem csupán globális mértékben, hanem az egyén számára is ismeretlen helyzetet, újszerű kihívást jelent, ezáltal pedig eddig nem alkalmazott megoldásokat is kíván mindenkitől. Mindannyian másképpen szembesülünk a mindennapossá váló bizonytalanság frusztráló kihívásaival. A koronavírus-járvány nem csupán egészségügyi és gazdasági szempontból jelent válságot, hanem lélektanilag is, hiszen mindenki számára olyan új élethelyzetet és problémákat hoz, amelyeket eddig nem tapasztaltunk, így ezekre vonatkozóan megküzdési mechanizmusaink még nem alakultak ki. Olyan ismeretlen és fenyegető szituációval állunk szemben, amelyre most kell kialakítanunk a megfelelő válaszreakciókat. Ez a krízis nem csupán a valódi félelemből és fenyegetettségből táplálkozó lélektani instabilitás manifesztuma, hanem komoly egzisztenciális vonatkozású szorongással is társul.
Az új helyzetek gyakran erős szorongással járnak, amelyet nehéz kezelni. Ráadásul nagyon sokan egyedül, izolálva maradnak, ami önmagában is szorongató. Sokszor nemcsak a saját distresszünket kellene tudnunk kezelni, hanem gyerekeinkét, szüleinkét, párunkét vagy más, nehéz helyzetbe került ismerősünkét is. Gondolunk itt az idősek életviteli nehézségeire vagy éppen a gyermekeikkel otthon tanuló, home office-ban dolgozó szülők gondjaira, de krízist élnek meg, és támogatásra szorulhatnak azok is, akik munkájuk természetéből adódóan nem dolgozhatnak a lakásuk biztonságából, vagy akik éppen a jelen helyzet miatt vesztették el a munkájukat.

Krízis: teher alatt gyógyító és beteg egyaránt
Egészségügyi dolgozóként mindennaposan tapasztaljuk, hogy betegeink számára fokozott érzelmi megterheléssel jár a március eleje óta Magyarországon is folyamatosan eszkalálódó járványhelyzet. Az egészségügyi ellátás nemzeti szintű átszervezése, az ellátást biztosító erőforrások célzott átcsoportosítása könnyen elbizonytalaníthatja például a krónikus betegséggel küzdőket abban, hogy ellátásuk biztonságát alapvetőnek tekinthessék. Az alap- és szakellátás elérhetőségének garanciája mindannyiunk számára megszokott lehetőségként aposztrofálódik, jelen helyzetben azonban a nem egészségügyi területen dolgozók számára a változó szabályozások következtében könnyen átláthatatlanná váló egészségügyi ellátás a vélt kiszámíthatatlansága által könnyen fenyegetővé válhat.
A betegek fokozott kihívás elé állított pszichés állapota mellett azonban nem feledkezhetünk el az ellátók és a mindennaposan helyt álló egészségügyi szakemberek mentális egészségéről és mentálhigiéniájáról sem. A betegek gyógyítása és ápolása, illetve ellátása eleve komoly érzelmi megterhelődést jelent mindenkinek. A COVID–19-járvány miatt előálló, már említett bizonytalan helyzetben pedig tovább fokozódik a szorongás minden emberben, köztük a szakemberekben is: szomorúságot, kilátástalanságot, bizonytalanságot és a kontrollvesztettség érzését élhetjük át, ezáltal kimerültebbek és ingerlékenyebbek lehetünk. Nehezebb ilyenkor koncentrálni és higgadtnak maradni, türelmesen kommunikálni mind a kollégákkal, mind pedig a betegekkel. Sokszor éppen saját magunkkal nem tudunk együttérzőek és megértőek lenni, mintha ez nem is lenne fontos.
Ebben a túlterhelt és folyamatos krízisnek tekinthető időszakban kiemelten fontos, hogy megtaláljuk magunk számára, vagy segítsük megtalálni kollégáink számára azokat a lehetőségeket, amelyek célzottan és kellően praktikusan segíthetnek a helyzetekben keletkező érzelmi kihívásokkal való pszichés megbirkózásban. Fontos az is, hogy betegeink szorongásának enyhítésében, a krízisük oldásának segítésében felkészült szakemberekhez irányíthassuk őket.
Minden egészségügyi dolgozó munkája egyaránt fontos, hiszen az ellátás fenntartásában egymás helytállására is kell számítanunk. Speciális helyzetet jelent ugyanakkor a fertőzöttekkel, illetve a karanténban lévő betegekkel foglalkozó munkatársaké. Számukra a fenyegetettség és kitettség kézzelfogható közelségben van, az ő potenciális veszélyeztetettségük közvetlen hatást gyakorol környezetükre és családtagjaikra, a
folyamatos munkavégzés miatt pedig saját mentálhigiéniájukat is háttérbe szorítják. Az egészségügyi dolgozók emiatt is fokozott izolációt élnek át, a fertőzöttségtől való félelem pedig a stigmatizáltság által is még inkább fenyegetővé teszi a túltelített és túlterhelt helyzetet.

Nehéz helyzetben segítséget kell kérni!
A krízishelyzet mindenki viselkedését megváltoztathatja, mindenki más módon kezd el alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Lényeges ismertetőjele a krízisnek, ezáltal a jelen helyzetnek is, hogy bár bizonytalan, de tudhatóan átmeneti. Az alkalmazkodás azonban – a folyamatos munkavégzés mellett – nem tűrhet halasztást, de igencsak megnehezülhet, sokszor pedig egyenesen lehetetlennek is tűnhet. Az alkalmazkodási folyamatnak, illetve a zajló krízisnek sokféle ismertetőjegye és tünete van, amelyeket mindannyian tapasztalhatunk, ahogyan életünk eddigi krízisei, úgy a mostani helyzet során is:
- nehézzé válik a napi rutin kialakítása és tartása;
- érezhetjük úgy, hogy besokallunk, elegünk van, és nem bírjuk már a mindennapokat;
- döntési helyzetben dekoncetnráltnak, döntésképtelennek érezhetjük magunkat;
- kilátástalannak és reménytelennek láthatjuk a helyzetet;
- tapasztalhatunk magunkon erős szorongást, fásultságot, kiábrándultságot;
- érzékelhetjük érzelmi életünket kezelhetetlennek, átláthatatlannak;
- érezhetjük úgy, hogy indulataink fölött nehéz úrrá lennünk;
- érezhetjük úgy, hogy nehezen vagy alig tudunk koncentrálni;
- lehet az a benyomásunk, hogy testi-lelki erőnk elfogyóban van;                                                                                                              - környezetünkkel és önmagunkkal szemben egyre nagyobb türelmetlenséget tapasztalhatunk;
- alvásproblémákat, illetve nikotin- és/vagy alkoholfogyasztásra való fokozott vágyat is tapasztalhatunk magunkon;
- érezhetjük úgy, hogy jólesne kibeszélnünk magunkból a belső feszültségeket, nehézségeket, megterhelő gondolatokat, nyomasztó és nyugtalanító álmokat.

A betegek mellett magunkra és egymásra is figyelni kell!
A munka sodrában gyakran feledkezünk meg arról, hogy a mentális stabilitás a hosszú távon megbízhatóan, jó színvonalon végezhető munkavégzés záloga. Ha valamelyik munkatárson vagy éppen beosztotton észlelhetőek a fenti tünetek vagy állapotok, illetve a kolléga láthatóan krízisben van, sír vagy korábbi viselkedéséhez képest jelentősen megváltozik a magatartása, akkor érdemes számára is javasolni, hogy kérjen segítséget. A pszichológiai ellátás éppen intenzív krízis esetén minősül életmentő, tehát nem halasztható ellátásnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a jelen helyzet számunkra, egészségügyi dolgozók számára is intezív krízis. Törődnünk szükséges magunkkal, hogy lélektani stabilitásban és mentális biztonságban tudjunk élni hivatásunknak, és segíteni embertársainkat.

Ami segít a betegnek, az segít az orvosnak is
Betegeink terheinek enyhítése a saját munkánkat is segíti. Az orvosokkal, egészségügyi dolgozókkal való kapcsolattartás a járvány előtt is fontos mentálhigiénés szerepet töltött be betegeink életében. Egyes csoportoknál, például krónikus betegeknél vagy éppen idősek esetében a szorongások csökkentését alapvetően meghatározó segítő-beteg kapcsolat érzelmi fenntartása és ellátása a jelen helyzetben igencsak megnehezül, vagy adott esetben ellehetetlenül. A járvány által okozott szorongások a betegek, de hozzátartozóik felől is egyre nagyobb intenzitással zúdulnak az orvosokra és ellátókra. Azok, akik nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel ezen érzelmi nehézségek kezelésére, környezetüket fogják használatba venni, történetesen éppen a segítőszerepben lévő egészségügyi személyzetet. A félelem okozta szorongásos állapotok sok esetben a betegséghez hasonlító tünetek provokálásával vagy eltúlzásával szintén túlterhelhetik az ellátórendszerben helyt állók érzelmi kapacitásait. Ezért fontos, hogy kollégáink ismerjék azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül nemcsak saját maguk kaphatnak segítséget képzett szakemberektől, pszichológusoktól, szakpszichológusoktól, pszichiáterektől és mentálhigiénés egészségügyi szakemberektől, hanem ahová betegeiket és hozzátartozóikat is biztonságosan tovabbküldhetik.

Hová lehet fordulni? Mit lehet tenni?
A pszichológusszakma az online terekbe átvitt terápiák, konzultációk, krízisintervenciók mellett korábbi tapasztalatokat, valamint széles körű szakirodalmat együttesen aktualizálva és integrálva jó gyakorlatokat alakít ki a koronahelyzettel való lelki megküzdésre.
Az elmúlt hetekben több ingyenes, anonim segélyvonal jött létre, amelyeket önkéntes segítők, pszichológusok, szakpszichológusok, pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek szerveznek és szolgáltatnak, és amelyek közül több a jelen lapszámban is bemutatkozik. Vannak köztük olyanok, melyek kifejezetten egészségügyi dolgozók számára nyújtanak célzott segítséget (Call for Help!, Mental for Doctors, továbbá a Traumaközpont szakmai csapata is). A Meghallgatunk.online és a pszi.hu önkéntescsoportja pedig segítségüket felajánló szakemberek kezdeményezése betegek és ellátók, egészségügyi dolgozók számára egyaránt.

Miben és hogyan segítünk?
A pszi.hu oldalon több száz pszichológus, szakpszichológus, pszichiáter és mentálhigiénés szakember nyújt önkéntes és ingyenes segítséget a Covid–19 koronavírus- járvánnyal összefüggő lélektani krízisállapotokban minden segítséget igénylő ember számára. A segítők támaszt nyújtanak a járvány miatt fellépő szorongások esetén, akár testi, akár lelki tüneteket tapasztal magán a segítségkérő. Az önkéntes segítők nem csupán az általánosan megnövekedett egészségszorongás, hanem a megváltozott mindennapokban felmerülő problémák kezelésében is támogatást nyújtanak a segítségkérő saját erőforrásait mozgósítva.
Ez a szolgáltatás nem jelent egészségügyi ellátást, pszichoterápiát, és nem is helyettesíti azt, hanem elsősorban segítő beszélgetés, krízisintervenció, amelynek időtartama 3-5 alkalom. A segítségnyújtás online vagy telefonon történik.
Aki segítséget szeretne kérni, a pszi.hu oldalon választhat szakembert, ahol valamennyi segítő rövid tájékoztatást ad képzettségéről és elérhetőségéről.
Aki pedig segíteni szeretne (pszichológus, pszichiáter vagy mentálhigiénés szakember), az az oldal koordinátoránál, Füredi Krisztiánnál jelentkezhet a furedikrisztian@pszi.hu e-mail-címen.