Kis pszichológushatározó

A modern kori nyugati gyógyításban alapvető megközelítésként érvényesül a holisztikus szemlélet, amely fókuszában a tünetek enyhítése és megszüntetése mellett a szimptómák mögött felfedezhető kiváltó okok felderítése, illetve a teljes testi-lelki-szociális jóllétre törekvés áll (lásd: WHO alkotmányának előszava, 1986). A gyógyítás e perspektíváját a multidiszciplináris csapatmunka valósítja meg a legteljesebb formában, ahol az orvosok, ápolók, dietetikusok, gyógytornászok és más szakemberek mellett a pszichológusok is aktívan részt vesznek a betegek ellátásában.  A multidiszciplinaritás követelménye már nem csupán a pszichiátriai osztályok vonatkozásában alapvető, hanem országszerte sok szomatikus osztály sajátja is. Az osztályos ellátás mellett nagyon sok beteg esetében felmerül, hogy szüksége lenne ambuláns formában is pszichológiai, pszichoterápiás támogatásra vagy szakember segítségére valamilyen krízissel összefüggésben, életvezetési vagy élethelyzeti problémával, illetve elakadásokkal kapcsolatban. A pszichológusok és szakpszichológusok végzettségbeli különbségei miatt az általuk nyújtott beavatkozási és ellátási módszerek sokfélesége nemcsak a betegek, de az orvosok számára is átláthatatlan, sokszor követhetetlen, ami nagyban megnehezíti a megfelelő szakember kiválasztását, megtalálását.

Cikkünk célja, hogy betekintést adhassunk a magyarországi pszichológusképzés rendszerébe, illetve a különböző végzettségek, szakterületek által kijelölhető kompetenciakörökbe, így segítve a megfelelő szakember megtalálását és kiválasztását azon betegek számára, akiknél bizonyos pszichológiai intervenciók alkalmazása elősegítheti a gyógyulási folyamatot, vagy hozzájárulhat testi-lelki jóllétük, életminőségük javításához, egészségük megőrzéséhez vagy akár ahhoz, hogy egy hosszadalmasabb és nagyobb terhet jelentő kezelési folyamatot kevesebb pszichés megterheléssel viselhessenek.

1. „A belépő szint”: graduális képzések

Az osztott graduális képzés keretén belül a három évig tartó alapképzés viselkedéselemzői BA diplomát ad, amely pszichológusi tevékenység végzésére nem jogosít. A pszichológusi oklevél megszerzésének feltétele az erre épülő, két évig tartó MA vagy MSc képzés abszolválása. Bár a mesterképzés két évében különböző szakirányokra lehet specializálódni (fejlődés és klinikai gyermekpszichológia, interperszonális és interkulturális pszichológia, klinikai és egészségpszichológiai, kognitív pszichológia, munka- és szervezetpszichológia, tanácsadás és iskolapszichológia, társadalom- és szervezetpszichológia MA, illetve egészségpszichológia MSc), mégis valamennyi azonos kompetenciaköröket meghatározó, egyenértékű diplomának minősül, egyik sem nyújt többletkompetenciákat, és egyik sem teszi lehetővé az egészségügyben történő önálló munkavégzést. 

2. „Haladó szint”: a szakirányú továbbképzések

A posztgraduális képzések csak pszichológusi oklevéllel rendelkező szakemberek számára elérhetők, ahol szakirányú továbbképzések vagy egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzés mentén sajátíthatók el a mélyebb gyakorlati szakismeretek. Ezek mellett a doktori képzés (PhD) keretein belül tudományos fokozat megszerzésére is lehetőség nyílik. 

A szakirányú továbbképzések specifikus tudásbővítésre adnak lehetőséget. Magyarországon ide sorolható az egészségfejlesztő szakpszichológus, a katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus, a pedagógiai szakpszichológus, a szexuálpszichológiai szakpszichológus, a tanácsadó szakpszichológus, valamint a munka-és szervezet szakpszichológus. Ezek a képzések a szakpszichológus elnevezésű végzettség ellenére nem teszik lehetővé a szakvizsga megszerzését, e képzések elvégzése nem eredményez önálló, új végzettségi szintet, csupán továbbképzést jelentenek. Így e képzések nem adnak egészségügyi szakképzettséget sem, a szakember nem folytathat önálló egészségügyi tevékenységet, de kompetenciahatárait betartva értékes és nélkülözhetelen munkát végezhet mind a betegellátás, mind az oktatás, illetve a szakvégzettség szerinti valamennyi specifikus területen.

3. A „felsőfokú” szint

Az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakmai képzések egészségügyi szakképesítést adnak, amely a szakembert önálló, működési engedélyhez kötött egészségügyi tevékenység folytatására is feljogosítja. E szakvizsgából jelenleg négyféle tehető le. A négy szakterület a felnőtt-, illetve gyermekklinikai és mentálhigiéniai, a neuropszichológiai, valamint az alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológiai szakképzés. Ezek, szakterületeikhez kapcsolódóan, a pszichés betegségek, pszichopatológiák megállapításához és diagnosztizáláshoz szükséges pszichodiagnosztikai tevékenységek mellett a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel történő korrekciójára irányuló alappszichoterápiás tevékenységet is lehetővé teszik. A négyéves (alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus képzés esetén hároméves) posztgraduális képzés igazodik az orvosi szakképzések struktúrájához (az oktatás a hazai orvosi egyetemek bázisához kapcsoltan történik), és rezidensképzéses rendszerben is végezhető. 

4. „Még tovább”: szakpszichológusi ráépített szakképzések

Az egészségügyi szakképzettségek megszerzése után nyílik lehetőség a szakpszichológusi ráépített szakképesítések megszerzésére, amelyek közé jelenleg a pszichoterapeuta szakpszichológus, a klinikai addiktológiai szakpszichológus, illetve az igazságügyi szakpszichológus végzettség tartozik. Fontos kiemelni, hogy pszichoterápiát kizárólag valamilyen egészségügyi felsőfokú szakirányú szakvizsga (klinikai, alkalmazott egészségpszichológiai, neuropszichológiai szakvizsgák) birtokában végezhetnek a pszichológusok. A pszichoterápia megkezdése orvosi vizsgálathoz kötött, és minden esetben köteles a szakpszichológus pszichoterapeuta orvosi konzultációt igénybe venni, amikor a beteg állapota vagy állapotának védelme ezt indokolja. A pszichoterápiás képzéssel (elméleti képzés, hospitálás, szupervízió, pszichoterápiás osztályon töltött gyakorlat) párhuzamosan végzendő el egy választott, specifikus pszichoterápiás módszer. Így lesz valaki valamilyen módszer (pl.: kognitív viselkedésterápia, pszichoanalízis, családterápia stb.) pszichoterapeutája. A módszerspecifikus képzés végzése során a választott módszer technikai/elméleti megismerésén kívül önismereti kurzusok elvégzése is obligát. A pszichoterápia szakvizsga orvosok számára is nyitott: ráépített szakvizsgaként megszerezhető végzettség.

5. A megfelelő szakember kiválasztása

Az eddig ismertetett információkból látszik, hogy a különféle pszichés, pszichiátriai problémákhoz, pszichopatológiákhoz, illetve szomatikus betegek ellátásához, prevenciós vagy éppen rehabilitációs kihívásokhoz különféle képzettségű és képzettségi szintű szakember segítsége vehető igénybe. Közülük a mentális és szomatikus betegek ellátásában, segítésében elsősorban a felsőfokú egészségügyi szakképzettséggel rendelkező klinikai, neuropszichológiai és alkalmazott egészségpszichológusok szerepe mellett az egészségfejlesztő és a tanácsadó szakpszichológusok szerepe is kiemelendő. Az alábbiakban e területeket ismertetjük néhány mondatban.

Az egészségfejlesztő szakpszichológus végzettség alkalmazási területei az alapellátásban vagy osztályos munka során leginkább az akut, krónikus és terminális betegségekkel járó lelki válságok és problémák kezelése, a primer, szekunder és tercier prevenciót szolgáló edukációs programok kidolgozása, vezetése és módszerek tanítása mellett az orvos-beteg kapcsolat fejlesztése és támogatása, a gyógyító személyzet kommunikációjának fejlesztése és az adherencia pszichológiai feltételeinek megteremtése. Feladatkörei között megemlítendő az önsegítő betegcsoportok, közösségek munkájának támogatása, valamint ez a szaktudás alkalmazható többek között egészségügyi dolgozók pszichológiai képzésében, egészségpszichológiai programok vezetésében is. 

A tanácsadó szakpszichológus a tanácsadás eszközeivel a pszichológia sajátos lehetőségeire támaszkodva segítséget tud nyújtani egyéni életvezetési problémák megoldásához, az életszerepek optimalizálásához, az emberi tanulás, kommunikáció, viselkedésváltozás, fejlődés elősegítéséhez. Egy új szemléletű, az egyének és csoportok döntéseit, problémakezelési kompetenciáját, konfliktusmegoldó önállóságát és önfejlesztő képességeit is felszínre hozó tanácsadási feladatkör ellátására is alkalmas, az életvezetés egészét átfogó, illetve specializációjának megfelelő területeken: a pályaválasztási és pályaváltási döntésekben, a pályafejlődés, tehetség kibontakoztatásának támogatásában, a különféle életvezetési krízisek, valamint a családi és párkapcsolati problémák megelőzésében és megoldásában.

Az alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus önállóan vehet részt az egészségügyben az alap- és szakellátásban a szomatikus betegek ellátásában, a prevencióban és a rehabilitációban, a hatékonyabb megelőző és gyógyító munka megvalósításában, és kompetenciakörébe tartoznak az egészségfejlesztő szakpszichológusoknál leírt szakismeretek is.

A neuropszichológiai szakpszichológus elsősorban a központi idegrendszer működési zavarai nyomán fellépő pszichés problémák felismerésével és kezelésével foglalkozik, segítve a hatékonyabb gyógyító és fejlesztő munka megvalósulását az egészségügyi ellátásban.

A felnőtt- és gyermekklinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus önálló egészségügyi tevékenységet végezhet, az egyes pszichés betegségek pszichodiagnosztikai vizsgálatok útján való feltérképezése mellett munkája kiterjed a lelki egészség megőrzésére és helyreállítására, a lelki zavarok okainak és hátterének felmérésére, valamint a pszichés zavarok pszichológiai módszerekkel történő korrekciójára is. 

Az alkalmazott egészségpszichológiai, a neuropszichológiai, valamint a klinikai szakpszichológiai végzettségek egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítések, végzésük működési engedélyhez, illetve orvoskamarai tagsághoz kötött. Az ilyen szakemberek a többi egyéb, tehát nem orvosi, diplomával rendelkező egészségügyi felsőfokú végzettségű szakember (sugárfizikus, biokémikus stb.) képviseletét a Magyar Orvosi Kamarán belül a MOK Diplomások Területi Szervezete látja el.

Összefoglalólag elmondhatjuk, hogy amennyiben úgy döntünk, hogy betegünk számára pszichológus támogatását vagy segítségét javasoljuk akár aktuális egészségügyi állapota kezelésében, rendezésében, akár abban, hogy valamilyen akut problémával, krízissel, esetleg krónikusabb stresszorokkal való megküzdése javulhasson, vagy éppen a betegségét kísérő szorongása és hangulatzavara csökkenjen, szükséges és érdemes a fentiekben leírtakat megfontolva, a megfelelő szintű végzettséggel és kompetenciával rendelkező szakembert kiválasztani.

A pszichológiai segítségnyújtás azon túl, hogy önálló terápiás hatással bír, széles tárháza révén sokrétű módon tud támogatója lenni az orvosi ellátásnak, gazdag eszköztára pedig a technikai sokszínűség által jól illeszkedik a mindennapi kihívásokhoz, a legkülönfélébb élethelyzetekhez. A krízisintervenciós és pszichodiagnosztikai tevékenységek rövidebb és gyorsabb beavatkozási típusok, a pszichoterápiás ellátás pedig folyamatjellegéből adódóan időben és ülésszámban is elhúzódó gyógyító tevékenység. A célzott és a problémához legjobban illeszkedő pszichológiai támogatással kapcsolatban egy elérhető pszichológus kolléga segítségét konzultatív céllal mindig érdemes lehet igénybe venni, hiszen a beteg aktuális nehézségeinek ellátására leginkább hivatott kompetenciakörrel bíró képzettségű szakember a hatékony gyógyítási és gyógyulási folyamat kulcsa.