Orvosilag megmagyarázatlan tünetek

Az „orvosilag megmagyarázhatatlan”, „funkcionális” vagy „szomatizációs” tünetek jelenlétét vagy mértékét nem magyarázzák megfelelően fizikai betegségfolyamatok, strukturális vagy szöveti elváltozások. A nem kardiális eredetű mellkasi fájdalom, az irritábilis bél szindróma, a koncentrációs problémák, a pszichogén mozgászavarok, a fejfájás, a hasi fájdalmak, a hasmenés, a hányinger, a mozgásszervi panaszok vagy épp a felső légúti problémák hátterében komplex biológiai, pszichés és szociális folyamatok állnak, amelyekre gyakran kiterjedt, időigényes és jelentős költségű vizsgálatokat követően sincs megfelelő magyarázat. 

Az előadó egy 1994-es, Merton Gill nevéhez köthető elméletre támaszkodva kifejtette, hogy két alapvető folyamat létezik, amely a lélekhez köthető változásokat eredményezhet a testben. 

Az első folyamatban a test megpróbálja fenntar,tani a homeosztázist, felkészül a lehetséges problémák elhárítására, flight-fight-freeze választ formál vagy épp biztonságos helyzetekben a pihenés és töltődés felé tereli a szervezetet. A fizikai veszélyek mellet az érzékelt pszichés fenyegetés (pl. nem elfogadható érzések, vágyak, veszteségek, személyközi vagy szerepet illető kihívások) is megemeli a szorongást, három jól elkülöníthető mintázatot követve:

1. a harántcsíkolt izmokba áramló szorongás (kapcsolódó tünetek: fejfájás, fulladásérzés, mellkasfájdalom, fibromyalgia, hiperventilláció, légszomj, pánik, hátfájdalom)
2. a simaizmokba áramló szorongás (kapcsolódó tünetek: IBS, medencei görcsök, reflux, émelygés, hólyag/légutak/koronária artériák összehúzódása, magas vérnyomás, migrén)
3. a kognitív és érzékelési csatornákba áramló szorongás (kapcsolódó tünetek: homályos látás, vakság, mentális zavar, szédülés, pszichogén nem epilepsziás roham, paresztézia, ájulás)

A második esetben a test tünetei egyfajta kommunikációs felületként szolgálnak, amikor a száj nem tudja megformálni a kommunikációhoz szükséges szavakat. Például amikor csoportvezetőként a vezetőtársamra nézve bólintok, azt jelezve, hogy ő következik. Ebben a nagyon hétköznapi helyzetben ugyanúgy a testemet használom a szavak helyett, mint amikor ez a jelenség – extrém esetekben –patológiás fiziológiai mintázatokhoz vezet. Ennek is három formáját nevezte meg az előadó:

1. konverzió – a szavakkal elmondhatatlan vágyak és érzések a test által fejeződnek ki (pl. amikor valaki annyira dühös lesz, hogy legszívesebben szétverné egy másik ember fejét, de hirtelen fejfájása lesz, és elvész az erő a karjából)
2. szomatizáció – a páciens tudattalanul azonosul egy megsérült vagy elvesztett emberrel (pl. amikor egy gyászoló családtag nem tudja elfogadni a szeparációt, és hasonló tünetei lesznek, mint az elhunytnak voltak)
3. egészségszorongás, hipochondria – a test ismeretlen, többértelmű folyamatai keltenek szorongást (pl. amikor valaki egy ártalmatlan dudort a rák első jelének vél, de az orvos válaszai egy darabig megnyugtatják, mígnem újra szorongani kezd, és ismét jelentkezik a rendelőben; vagy amikor valaki gyanakvóvá, ellenségessé, paranoiddá válik egy-egy beavatkozással szemben)

Hogyan használjuk a fenti ismereteket a gyakorlatban? Egy rövid ISTDP (intenzív rövid dinamikus pszichoterápia) interjúval kizárható vagy megerősíthető az érzelmi tényezők hozzájárulása az egészségügyi problémákhoz. A folyamat során az orvos egyrészt tisztázza, hogy bizonyos stresszes életesemények összefüggésbe hozhatóak-e a tünetek kialakulásának idejével; másrészt egy-egy stresszes, érzelmekkel teli konkrét szituációra rákérdezve a pácienssel közösen megvizsgálják, hogy ez a fókusz ront vagy javít a helyzeten, azaz valamilyen módon megváltoztatja-e ott és akkor a páciens által tapasztalt testi tüneteket. A konkrét fókusz és az érzelmekre való rákérdezés ugyanis mobilizálja a páciens tudattalan szorongását és hárításait, vagyis in situ megvizsgálhatóvá válik, hogy az érzelmi tényezőket fiziológiailag hogyan éli meg az érintett. Észrevehető, hogyan kezdi szorongatni a kézfejét, dobol a lábával, sóhajtozik, és gyomorszorítást, émelygést vagy épp mentális zavarodottságot érez. A kezelő megosztja a pácienssel a megfigyeléseit, és bátorítja, hogy ő is vegye észre ezeket jelenségeket, majd együtt tisztázzák, hogy érzelmei hogyan befolyásolják testét és viselkedését. Ha a tünetek változnak az érzelmi fókusszal, már egészen nyugodtan lehet orvosként pszichológushoz küldeni a pácienst, hiszen jó az esély rá, hogy van lelki összetevője a problémának. Lényeges ugyanakkor, hogy nyitottan álljunk a folyamathoz, hiszen attól, hogy az érzelmi fókusszal a tünetek erősödnek, még nem zárható ki, hogy pszichés tényezőkön túl ebben más faktorok is közrejátszanak.

Az előadás felvétele (a páciensvideók nélkül) megtekinthető az ISTDP Magyarország YouTube-csatornáján: https://youtu.be/1uxOTmkuc5E