Stresszkezelés krízishelyzetben - COVID–19 és rá adott érzelmi válaszok

2020-04-23 10:45:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus

Orvosoklapja - Diplomások (DTESZ)

Ezekben a hetekben nem egy olasz vagy spanyol kollégát láttunk nyilatkozni, akik őszintén elmondták, hogy az összeomlás szélére kerülnek az orvosok a kezelhetetlen esetszám, a folyamatos terhelés és a lehetetlen döntési helyzetek miatt. Hans Kluge, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai igazgatója sajtótájékoztatón közölte: „A járvány által leginkább érintett csoportok közé tartozik az egészségügyi dolgozóké, akik egyúttal a leginkább ki vannak téve a világjárvány veszélyeinek – Európában átlagosan tízből egy fertőzött az ágazathoz tartozik –, ezért a WHO intézkedéseket javasol annak érdekében, hogy a megfelelő pszichológiai támogatásban részesítsék őket.”

A stressz törvényszerűen jelenik meg krízishelyzetben
Az életünket – még a hétköznapokban is – át- meg átszövik szorongásos tartalmú élmények és események, nincs olyan ember, aki ne élte volna már át ezt az érzést valamilyen formában. A stresszállapotban külső vagy belső tényezők a felelősek a szorongás megjelenéséért. A mostani járványhelyzetben a legnehezebb, hogy váratlan, ijesztő méreteket öltő szituációt kell megélnie mindenkinek. Nincs lehetőség „tanulási szakaszra”, helyzet lett, amit meg kell tudni oldani.
Noha a stressz mindaddig hasznos, amíg úgy érezzük, hogy feladataink vannak, amelyeket meg tudunk oldani, és a jó kihívásokkal való megbirkózás emberi és pszichés fejlődésünk alapja, a mentális és érzelmi apparátus a kritikus helyzetekben folyamatos kezelést igényel.
Ezekben a hetekben alapvető érzéssé válhat, hogy tartósan nem tudunk megoldani egy feladatot, vagy kezelni egy helyzetet. A járvány kapcsán mindennapossá válhat, hogy folyamatos érzelmi nyomás alatt kell túlmunkában teljesíteni, amit tovább nehezíthet, ha a helyzet objektív értékeléséhez képest is túl sokat várunk el saját magunktól.
Az elkövetkezendő időszakban a betegellátás mellett magánéleti változások is okozhatnak nehézségeket, nem egy orvoskolléga keres most átmeneti lakást magának, mert nem tanácsos a családjához hazamennie. Fel kell tehát készülni arra is, hogy megnyugtató családi légkör nélkül kell átvészelni ezt az időszakot, de úgy, hogy érzelmileg teherbíró állapotban maradjunk.
Ez önmagában is lehet szorongáskeltő, miközben a saját fertőződés lehetősége szintén jelen lévő fenyegetettséget jelent. Ezen szorongások és a törvényszerűen megjelenő érzelmi kifáradás (exhaustió) kezelése nagyon fontos tényező tehát. Az exhaustió először csak enyhe intoleranciában, feszültségérzésben és érzékeny, érzelmi készenléti állapotban nyilvánul meg.
Ebben az állapotban például a kórházi kezelői team tagjai jól együttműködnek egymással, munkakapcsolatukat emberi érzések és kapcsolati jellemzők színezik. Problémáikat megbeszélik egymással, és érzéseiket kifejezik egymás felé.
Ha lehetőség van arra, hogy néhány súlyosabb beteggel való kapcsolatukról szó essék, akkor ez biztosíthat annyi kanalizációs lehetőséget, ami elégséges az érzelmek (bánat, szomorúság, veszteség, gyász, harag, düh stb.) enyhítéséhez.
A járvány kapcsán az osztályokon dolgozó kezelőszemélyzet (orvosok, nővérek) munkáját a folyamatos terhelés, állandósult pszichés tehertétel jellemzi. A mindennapokat a súlyosbodó tüneteket mutató betegekkel való foglalkozás, a halál lehetőségének jelenléte, olykor a halál tényleges bekövetkezte jellemzi. Ebben a térben jelennek meg az új betegek, akik viszont biztatást, reményt, optimizmust várnak el a személyzettől. Ez azt jelenti, hogy sokszor egy időben kell érzelmileg feldolgozni egy beteg súlyos állapotát, miközben egy másiknak biztosítani kell a nyugalmat. Nem áll rendelkezésre elégséges idő a két ellentétes érzelem átélésére, tehát feldolgozatlanul kell háttérbe szorítani az egyiket a másik javára. Ennek a kettősségnek a folyamatos jelenléte olyan mennyiségű pszichés energiát von el, aminek a negatív hatása a kezelőszemélyzet tagjainak egymással való érzelmi kapcsolatában, sőt a kórházon kívüli magánéleti szférában is megjelenhet.
A betegek tudattalan és tudatos elvárása az orvosok felé egy idealizációs folyamatban alakul, ennek megfelelően a várt kép a tökéletes kezelő, aki mindent tud, mindenható a gyógyításban, soha nem fáradt, ingerült, kétségbeesett, tanácstalan, sem bizonytalan. Ennek a tudattalan elvárásnak általában mindenki igyekszik megfelelni, noha az idealizált kép sokszor nagyon távol áll a realitástól.
Ezt az érzelmi helyzetet oldani lehet azzal, ha legalább egy-két kollégával van lehetőség co- counsellingre, vagyis olyan társas támogatásra, ahol érvényesül az „én meghallgatlak téged – te meghallgatsz engem”.
Ezt a támogatási formát nyújthatja kolléga, de telefonon elérhető klinikai pszichológus is, vagy a krízisintervencióban jártas szakember.

Aki erős, bírja?
A stressz tűrése mindenkinél eltérő lehet, mert függ a személyiség érzelmi kapacitásaitól, az önértékeléstől, az önbizalomtól és az énerőtől. Az énerő nem egyenlő az erős ember fogalmával. Ez olyan pszichológiai fogalom, mely az egónak (pszichológiai énnek) egy fontos képességét jelöli. Ennek segítségével uralja, és optimális egyensúlyban tartja a külső elvárások és belső késztetések közötti feszültséget, tehát nem engedi az azonnali kielégülés irányába haladni a személyt, és féken tartja a szorongásokat. További lényeges jellemzője, hogy képessé tesz a „tartalmazás”-ra, amely azt jelenti, hogy az illető kibírja a feszültségek megélését anélkül, hogy azonnali szorongáscsökkentést igényelne.
Seligman professzor írta le a tanult tehetetlenség elmélete mellett a tanult optimizmus tézisét, mely szerint nehéz helyzetben a pozitív emlékek (a realitásban és nem idealisztikus értelemben) nagyon hasznosak, mert növelik az énerőt, a kitartást és a helyzet megoldásához szükséges motivációt. Az alapvető orvosi érzelmi attitűd fegyelmezettséget, kitartást, határozottságot, döntésképességet, valamint az erőfeszítések és kihívások elfogadását tartalmazza. Kritikus helyzetben nyilván még inkább szükség van ezen tulajdonságokra, ám ugyanilyen fontos, hogy valaki képes legyen kimondani/bevallani önmagának: kifáradtam. Ez az őszinteség nem a gyengeség jele, épp ellenkezőleg: olyan dologról tesz tanúbizonyságot, amely az egyik legfontosabb: az önreflexióról. Érzelmi állapotaink felismerése szükséges ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. A stressz nyomán előálló coping (megküzdő) mechanizmusok nagyon sokáig segítenek eltüntetni a szorongást, mert „nem érünk rá lelkizni, folyik a munka, és nincs megállás”. Ám a helyzet valójában úgy fest: „nem érek rá megélezni a fejszét, mert vágni kell a fát!” A fejszét élezni kell tehát, vagyis a stresszt és feszültséget, érzelmi kifáradást okozó helyzetekben jó, ha valamilyen technikát alkalmazunk.

Stresszkezelés – amikor semmire nincs idő

1. Sokan ismerik és alkalmazzák az autogén tréning technikát, amely nagyon hatékony, de alapfeltétele, hogy az alany képes legyen az ellazulásra és arra, hogy átmeneti ideig átadja a kontrollt maga felett, vagyis figyeljen az utasításokra és a testére, a hallott szuggesztív mondatok alapján.
2. Akinek a feszültsége magas, vagyis azt érzi, hogy pattanásig feszült és robbanni tudna, annak nagyon jó a testmozgás, mert az izmok munkája mellett a pszichés erőfeszítéseket is elsimítja. Érdemes rendszeresen tornagyakorlatokat végezni, edzést beiktatni. A gyaloglás, az aerobic megemeli vérben a stresszhormonokat. Napi harmincpercnyi mozgással hozzászoktathatjuk szervezetünket ezeknek a hormonoknak a természetes úton történő lebontásához, így egy idő múltán a nem mozgástól keletkező stresszhormonokat is képes lesz lebontani.
3. A legjobb recept a humor. A jókedv, a humor és a nevetés nagyon hatékony, és jótékony hatással van az akut stresszre, segít a szempontváltásban még akkor is, ha valaki azt érzi, éppen a fejére szakad minden. Az aktuálisan érzelmileg sodró erejű helyzetekkel szembeni távolságtartásban fontos a szerepe.
4. Pár perces progresszív relaxációk:

- Mély légzés. A feszült ember légzése gyakran szapora, szakadozott, ütemtelen. Egy mély lélegzet felszabadíthatja a torkában lévő gombócot. Lassan, amíg tízig számol, vegyen az orrán keresztül levegőt. Ügyeljen, hogy válla ne emelkedjen fel, hasa ne feszüljön. Az orrán keresztül, ismét tízig számolva, fújja ki a levegőt. Csak a számolásra és a levegővételre figyeljen. Ismételje 5-10 alkalommal. A cél, hogy percenként tíz mélylégzés-gyakorlatot végezzen el. (A szapora légzés önmagában stresszt és szorongást generál, mert az oxigénellátást befolyásolja, tehát olyan jelenség, amit azonnal kontrollálni kell, eredményeképpen a nyugalmi érzés hamar jelentkezik.)
- Az izmok elernyesztése. Üljön le bárhol, engedje le karját maga mellé. A vállát is teljesen engedje le. Nyújtsa ki a lábát, hagyja, hogy elnehezüljenek végtagjai. Fejét hagyja előrebukni. Csukja be a szemét, és lélegezzen mélyeket.
- Passzív nyújtógyakorlat. Álljon ellen a gravitációnak, és nyújtózkodjon. Lazítsa el a nyakát, és hagyja, hogy feje jobbra dőljön, majd bal oldalra. Támassza karját a feje hátsó részének, hagyja úgy csüngeni. Kicsit tekergesse meg tagjait, úgy, hogy szokatlan helyzetbe kerüljenek, de ne feszüljenek túl.
- Vizualizáció. Ha nincs ideje, sem helye a fenti módszerekre, képzeljen maga elé egy kellemes képet. Pár másodpercre nézzen végig lelki szemeivel egy gyönyörű tájon, emlékezzen egy naplementére vagy magánéleti eseményre. Hagyja, hogy megjelenjenek a jó érzések, melyek
segítenek ellazulni.
- Zenehallgatás. Elég 5-6 perc valamilyen kedvelt zene hallgatására, amely – ha a pihenőszobán kívül, egyedüli szituációban tesszük, segít a jelenből való érzelmi kiszabadulásban.
5. Telefonos lelkisegély igénybevétele, melynek során szakképzett klinikussal beszélhet, aki segít oldani a feszültséget, a ventilláció folyamatát és a tehetetlenség érzését. Ehhez ajánljuk mindenki figyelmébe a „Call for help” (https://callforhelp.hu/) telefonos lelkisegély- szolgálatát, ahol krízisintervencióban jártas szakemberekkel lehet akut helyzetben beszélni.

Megtekintések száma: 292

Klinikai szakpszichológus, klinikai mikrobiológus, klinikai biokémikus, klinikai sugárfizikus és klinikai molekuláris biológus tagjaink rovata.

ESEMÉNYEK