Univerzális erőforrás a hétköznapokban: a rekreáció

2021-06-14 10:00:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Illés Szilvia pszichológus

Orvosoklapja - Diplomások (DTESZ)

Az elmúlt év jelentősen próbára tette teherbírásunkat és flexibilitásunkat, a világjárvány egészségügyi-, gazdasági- és pszichés súlyát bár eltérő mértékben, de mindannyian visszük. Eddig is kiemelten fontos szerepe volt a rekreációnak az egészség megőrzésében, ám jelen helyzetben gyakorlatilag nélkülözhetetlenné vált.

A rekreáció eszmei és gyakorlati válasz-tevékenység-rendszer meghatározott társadalmi kihívásokra.” Kis Jenő (1998)

A rekreáció latin eredetű szó, jelentése üdülés, felfrissülés, kikapcsolódás, megújulás. Definíció szerint szabadidős tevékenység hatására bekövetkező közérzetjavulást jelent. Ha visszatekintünk az elmúlt évszázad változására ezen a területen, azt találjuk, hogy duplájára nőtt 100 év alatt a szabadidő mennyisége, és a ráérő idő felhasználásának szabadságfoka is nagyobb lett az anyagi jóllét növekedésével, valamint a hagyományok gyengülésével. A szabadidőeltöltés módját korábban a tradíció jelölte ki, melynek elhalványulása nem járt együtt társadalmi szinten az egyéni szükségletekre épülő szabadidőkultúra kialakulásával, hanem ehelyett a szórakoztató- és médiaipar termékeinek széleskörű fogyasztása lett általános. Olyannyira, hogy a KSH adatai szerint ma a szabadidőnk 57%-át valamilyen képernyő előtt töltjük. 

Számos kutatás bizonyítja, hogy szoros kapcsolat van a jól megélt szabadidő és az általános jóllét között. A szabadidőeltöltés módja szubjektíven a közérzet és a hangulat javításán keresztül, objektíven pedig a személyes erőforrások megerősítése révén befolyásolja az életminőséget. Személyes erőforrásoknak tekintjük azon tevékenységeket, melyek hozzájárulnak a fizikai-, a pszichés-, és a szociális egészséghez, a fittséghez, a műveltséghez, vagy a kreativitás fejlesztéséhez. Figyelembe véve, hogy a mentális betegségek előfordulása jelentősen növekvő tendenciát mutat a jólléti államokban, felmerül a kérdés, hogy jól bánunk-e a szabadidőnkkel? 

A magyar lakosság kikapcsolódási szokásait tekintve a KSH adatai szerint a kultúra fogyasztás csökkenő tendenciát mutat, míg 1986-ban a lakosság fele, 2010-ben már csak a negyede olvasott szabadidejében. A kulturális intézmények iránti érdeklődés nem éri el az 1%-ot sem hazánkban. Társas időtöltés tekintetében kb. háromnegyed óra társas együttlét jellemző naponta, és a lakosság közel felének nincs semmilyen közösségi jellegű szabadidős aktivitása. A lakosság 43%-a a „passzívak” szocio-kulturális csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy többnyire valamilyen képernyő előtt töltik a szabadidejüket. A 2013. Eurostat felmérés eredményei rámutatnak, Magyarországnál csak Bulgária, Görögország és Szerbia rendelkezik alacsonyabb elégedettségi mutatókkal szabadidőhasználat terén. A hazai szabadidőkultúra tehát komoly aggályokat vet fel, mind az egészség, mind az életminőség tekintetében.

Bár napjainkban sokkal nagyobb a szabadságunk életünk konstruálása terén, mint 100 évvel korábban élt elődeinknek, ám nagyobb is e téren személyes felelősségünk és tudatosabb hozzáállást igényel annak rekreatív eltöltése.

A szabadidő eltöltést többféle szempont mentén tekinthetjük minőséginek. Átgondolhatjuk, az adott tevékenység mennyire értékes (vagy káros) az egyén és a társadalom számára, illetve, hogy mennyire produktív. Fontos szempont lehet az élményszerűség, valamint, hogy mekkora koncentrációt, bevonódást igényel a tevékenység. Az egészség önmegítélése függ a rekreáció feletti kontrolltól, tehát, hogy eldönthessük mivel töltjük a szabadidőnket, és képesek legyünk megvalósítani, amit terveztünk. A minőségi szabadidő eltöltés fontos jellemzője még az aktivitás, mely lehet fizikai és mentális is. Minőségnövelő tényező még, ha egy élmény közösségi, illetve nagy közérzet javító hatása van a természet közelségének.

Az igazán rekreatív örömök olyan ingerek élvezetéből származnak, melyek az aktuális igényeinknek megfelelnek. A rekreáció létrejöttéhez az újszerű és az ismert stimulusok egyénre jellemző, megfelelő aránya szükséges. Ahhoz, hogy ilyen élményeket szerezzünk fontos, hogy szabadidő tervezéskor tudatosan monitorozzuk saját szükségleteinket, és ehhez illesszünk rekreációsnak szánt tevékenységet. Ezen alkalmak után figyeljük a visszacsatolást, hogy meghozta-e a tevékenység a kívánt közérzetjavulást. Az így szerzett tapasztalatok által egyre nagyobb sikerességgel tudunk majd töltekezni a rekreáció által.

Az élet egésze alatt kulcsfontosságú, hogy hozzáférjünk erőforrásainkhoz. A rekreáció egy olyan pszichés erőforrást biztosít, mellyel kutatások szerint megelőzhetőek a pszichoszomatikus és szorongásos betegségek, valamint csökkenthető az addikciók kialakulásának esélye. Hatékonyan alkalmazható primér prevencióként a kiégés megelőzésére is, valamint normatív krízisek esetén. Normatív krízisnek hívjuk az olyan élettel természetes módon együtt járó intenzív változásokkal teli időszakokat, mint a kamaszkor, a családban a kisgyermek születése utáni hónapok, az életközepi időszak vagy az időskor. Ezekben a helyzetekben stabilizáló hatású lehet a korábbi „töltődési formák” átgondolása, rugalmas átalakítása, illesztése a megváltozott élethelyzethez.

A rekreáció szekunder prevencióként is alkalmazható, ha már korábban létrejött ártalmat vagy deficitet igyekszünk kiküszöbölni, vagy ellensúlyozni. Fokozott stresszterhelés esetén segítheti a feszültségkezelést a jól megválasztott rekreáció. Erre a problémára sikerrel alkalmazhatóak pszichológiai stresszkezelő módszerek, pl. a relaxáció vagy a mindfulness is. A kiégés tüneteit tapasztalva is jelentős mentőöv lehet a rekreatív szabadidőeltöltés megszervezése. Emellett a krónikus betegségek esetén is kulcsfontosságú a gyógyulás szempontjából a kezelések mellett a rekreációs lehetőségek megtervezése, szem előtt tartva, hogy rugalmasan átalakíthatóak az erőforrások, de fontos, hogy ne veszítse el őket az érintett.

A jelenlegi világjárvány kapcsán számos olyan élményt élünk/éltünk át, mely szükségessé teszi a szekunder prevenciót az egész társadalom számára. Az egészségügyben dolgozók fokozott terhelését, az egyéb szektorokban dolgozók tömeges távmunkába vonulását és a mozgástér beszűkülését fizikai és szociális izoláció kíséri, valamint ezzel párhuzamosan a digitális jelenlét mértéke megnőtt. A hétköznapi rutinunkból kilépve megváltozott az időbeosztásunk, az időélményünk. Számos vizsgálat indult a járvány az életminőségre, pszichés állapotra gyakorolt hatásait vizsgálva. S.K Brooks és munkatársainak eredményei alapján a pandémiás helyzet jelentősen csökkenti az életminőséget és akár hosszútávú pszichológiai hatásokkal járhat (pl: fokozott szorongás, megemelkedett depressziós tünetek, jelentősebb élvezeti szer fogyasztás, növekvő függőségi értékek, magasabb frusztrációs szint stb.). A komfortból való kilépés sokak frusztrációját fokozza, mely kapcsolati feszültségekben is kiütközhet, amiknek intenzitását a bezártság növeli. A jelenlegi helyzetben jelentős feszültséget fokozó tényező, hogy sokak megszokott töltődési formái átmenetileg elérhetetlenek (pl. úszás, koncertek, mozi, összejövetelek, színház). Helyüket a fokozott médiafogyasztás, a digitális térben való jelenlét veszi át, mely nem okozza ugyanazt a felüdülést, fáradtságot, „kiégést”, függőség megjelenését okozhatja. Jelen helyzetben fontos tudatosítani, hogy mind egyéni belső tartalékainkat, mind szociális kapcsolatainkat megterhelte az elmúlt időszak. Az átgondolt, rugalmas szabadidőtervezés és a rekreáció kialakítása kulcsfontosságú. Törekedjünk rá, hogy a minőségi szabadidőeltöltés minél több elemét valamilyen formában megélhessük most is. Ez a mindannyiunkat érintő krízishelyzet számos önismereti tapasztalatot rejt, amiknek a tudatosítása segíthet a régi, esetleg már nem minket építő szokásaink átformálására, egy lehetőséget adhat az „újratervezésre”. 

Ha azonban valaki a vírushelyzethez köthető stresszel összefüggésben pszichés zavar tüneteit észleli magán vagy a környezetében, akkor forduljon szakemberhez, számos államilag támogatott vagy ingyenes lehetőség elérhető.

A rekreációnak fontos szerepe van a tercier prevencióban is. Érdemes a rehabilitáció során a rekreációs tervet is személyre szabottan átgondolni, hiszen az adott sérült szerv/szervrendszer funkciójának javításán túl az aktuálisan elérhető legjobb életminőség elérése a cél. Ennek az összeállításához fontos reálisan felmérni a betegség okozta károkat és azok és hatásait az életvitelre. Ugyanígy a hosszas betegségek utáni munkába álláskor is fontos rekreációs tervet készíteni, amiben számolunk az aktuális állapottal, hogy megelőzzük a visszaesést. Szintén hasznos a rekreációs terv az addikciókról való leszokás után, mely jelentősen csökkenti a visszaesés kockázatát.

Take home message – Zárógondolatok:

  • A szabadidőt könnyebb elpazarolni, mint az élettel való elégedettségünket növelő tevékenységre fordítani.
  • A szabadidő rekreáció nélkül – egyike a legnagyobb pazarlásoknak, melyeket életünk során elkövetünk.
  • A minőségi élet felé vezető út legnagyobb lépése annak megtanulása, hogy hogyan bánjunk szabadidőnkkel önmagunk hasznára.
  • A rekreációs kultúra fejlesztése az egyik legfontosabb tényező az emberek jólléte és holisztikusan értelmezett egészsége szempontjából, így kitüntetett figyelmet érdemel mind a szakemberek, mint a döntéshozók részéről.
  • A rekreáció olyan az életünkben, mint az autóknak a tankolás. Enélkül nehézkes a haladás. Szánjunk rendszeresen időt a tankolásra!
Megtekintések száma: 411

Klinikai szakpszichológus, klinikai mikrobiológus, klinikai biokémikus, klinikai sugárfizikus és klinikai molekuláris biológus tagjaink rovata.

ESEMÉNYEK