Akire büszkék lehetünk! Magyarország első „összes tábori kórházak főápolónője”, aki történelmet írt

Emlékét őrzi a Magyar Ápolási Egyesület által 1998-ban, a szabadságharc 150. évfordulójának évében alapított Kossuth Zsuzsanna-emlékdíj.

A Magyar Ápolási Egyesület (MÁP) 2011 decemberében kezdeményezte az országgyűlésnél, hogy Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját nyilvánítsák a Magyar Ápolók Napjává. Sajnos az indítvány nem nyert elfogadást. Az egyesület 2013-ban ismételten benyújtotta kérelmét, és 2014 februárjában.

Kossuth Zsuzsanna emlékének áldozott ugyancsak a MÁP ünnepi kiadványa, amely a Magyar Ápolók Napja alkalmából Vártokné Fehér Rózsa: Kossuth Zsuzsánna szellemi öröksége címmel megjelent kötet.
A MÁP a 2017. évre meghirdette a Kossuth Zsuzsanna-emlékévet.
2017. február 17-én a Magyar Nemzeti Bank Kossuth Zsuzsanna születésének 200. évfordulójára 10 000 Ft címletű ezüst emlékérmét és annak 2000 Ft címletű színesfém változatát bocsátotta ki.

Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, Magyarország első országos főápolónője. 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen. Igen éles látású, tanulékony, intelligens, logikus gondolkodású volt, sok mindenben segítette bátyját, és rengeteget tanult tőle. Az 1831-es kolerajárvány idején bátyja segítőtársával – aki ekkor a felvidéki kolerajárvány kormánybiztosa – együtt intézték a vesztegzárban lévő betegek és koleragyanúsak ügyeit.
Kossuth Zsuzsanna házasságot kötött Meszlényi Rudolffal. Három gyermekük született, két lány és egy fiú. A kisfiú megszületését szörnyű tragédia előzte meg a családban, Zsuzsanna elveszítette a férjét. Mély gyászából a történelmi események rázták fel. Felismerte, hogy nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, a kórházak felszereltsége hiányos. A bátyja – kormányzóvá választása után két nappal – kinevezte őt a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé. A főápolónő munkája eredményeképpen 1849 nyarán 72 tábori kórház kezdte meg a működését. Ő maga is ápolta a sebesülteket. Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is.
Három hónapig járta az országot, és túl azon, hogy ellenőrizte a kórházak működését, újabb szükségkórházakat is létrehozott. A szabadságharc bukását megelőző hetekben is sok kórházban megfordult, mindenütt súlyos sebesülteket látott, és ráadásul kolera is tizedelte a betegeket. A helyzet reménytelennek látszott, az orvosok, ápolók hősies erőfeszítése kevésnek bizonyult.
A forradalom bukása után Kossuth emigrációba kényszerült. Zsuzsanna családjával menekülni volt kénytelen. Útközben meghalt a másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba kerültek. Az oroszok távozása után osztrák fogságba estek. Az osztrákok arra kényszerítették a családot, hogy térjenek vissza Pestre. Útközben Zsuzsanna vörhenyes kislánya életéért küzdött. Pesten, embertelen körülmények között, közel fél évig tartották fogva, majd hazaárulással vádolták őket. A tárgyaláson védőügyvédje nem volt, önmagát védte, rendkívüli szónoki erővel, hatásosan, logikusan érvelt – csak azt tette a szabadságharc alatt, amit joga és kötelessége volt, ápolta a sérülteket, a betegeket. Végül is osztrák katonatisztek álltak ki mellette, akiket magyar honvédkórházban ápolt a szabadságharc alatt:
„Ennek az asszonynak köszönhetjük az életünket, ő nem az ellenséget látta bennünk, hanem a szenvedő embert…” Végül felmentették a vádak alól. Bár mindenki azt tanácsolta, hogy hagyják el az országot, ők maradtak. Zsuzsanna hitt abban, hogy a magyar nép visszavárja a vezérét, és ezért nem menekülhetnek el. Kosztosokat tartott, hogy a mindennapi élelmet elő tudja teremteni családja számára. Majd nevelőintézetet nyitott, ahol a magyart és a történelmet ő tanította, hazaszeretetre nevelve tanítványait. Az osztrák hatóságok sorozatos zaklatásának voltak kitéve. Mindezek ellenére az ötvenes évek elején Zsuzsanna részt vett egy összeesküvés előkészítésében Makk Józseffel abban bízva, hogy Kossuthot sikerül visszahozni az országba, és belső felkelést szervezni az osztrákok ellen. A Kossuth család újabb megpróbáltatások elé nézett, miután lelepleződött a szervezkedés. Zsuzsannára ismét börtönbüntetés várt. Az összeesküvés vádját azonban nem tudták rábizonyítani. Azzal a feltétellel helyezték szabadlábra, hogy a Kossuth család valamennyi itthon maradt tagja elhagyja a Habsburg Birodalom területét, és Amerikába vándorol. Először Lipcsébe, majd Brüsszelbe utaztak, ahol kitanulta a csipkeverő mesterséget. Naponta kapták az osztrák hatóságok felszólító levelét, hogy a legközelebbi hajóval hagyják el Belgiumot. Zsuzsanna tudta, hogy nagyon beteg, idős édesanyja nem élné túl a tengeri utazást, ezért a belga királyi családtól kért segítséget, hogy egyelőre maradhassanak Brüsszelben. Miután édesanyja meghalt, az Amerikába történő kivándorlást már nem lehetett tovább halasztani. 1853 tavaszán érkeztek meg New Yorkba. Az emigránsok közül sokan a család segítségére siettek, de Zsuzsanna önérzetesen visszautasította a felajánlást. Csipkeverő műhelyt nyitott, ruhavarrást vállalt, a lányait is munkára, önállóságra nevelte. A sok megpróbáltatás, küzdelem ekkora már aláásta egészségét, tüdőbetegsége régóta kínozta, elfogyott a maradék életereje, és 1854. június 29-én meghalt. New Yorkban temették el. Az Egyesült Államokban még életében nagy tisztelet övezte.
A MÁP sokat dolgozott azon, hogy megtalálják Kossuth Zsuzsanna sírját, és hazaszállítsák Amerikából földi maradványait. Sajnos ez nem valósulhatott meg.

A szorgalmas kutatásnak köszönhetően sírjának tényleges helyét néhány évvel ezelőtt megtalálták, az első presbiteriánus templom temetőjében, a manhattani Greenwich Village-ben. 2018. március 16-án Kumin Ferenc főkonzul és más magyar kormánytisztviselők jelenlétében a templomban kétnyelvű emléktáblát szenteltek Kossuth Zsuzsannának. A felirat szövege a következő: „Itt fekszik Kossuth Zsuzsanna, 1817–1854, a táborkórházak főápolója a 1848–49-es magyar forradalom és a függetlenség háborújában, Louis (Lajos) Kossuth kormányzó fiatalabb nővére.”

Legyen példa előttünk, és tisztelettel emlékezzünk a Magyar Ápolók Napján Magyarország első országos főápolónőjére, akinek hazaszeretete, erkölcsi tartása, önzetlensége, humánuma példa lehet a mai kor számára is, akinek száműzetésében írott sorai őszinte vallomásként hatnak azóta is küzdelmes élete céljairól:
„Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámba[n]. Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem. […] Kiűztek engem a szeretett, szenvedő hazából, anélkül, hogy leborulhattam volna földjére, utolsó búcsúszót mondani. És mindez nem az én hibámból történt…”

Forrás: a Szegedi Szolgáltatási Szakképző Iskola Kossuth Zsuzsanna Tagintézményének honlapja

Kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Zsuzsanna