2020-03-03 12:34:00 FORRÁS:
Szerző: Szabó Rita
Orvosok lapja - Így írtok TiDr. Szabó Dániel belgyógyász kolléga tollából származik az alábbi vers, melyet a várójában is kifüggesztett, bízva a betegek nagyobb odafigyelésében.
Csak mondja a szavakat a doktor egyre másra,
sokszor egyik sem talál gazdára!
A laborban magas a koleszterin,
nem baj doktor úr, nincs még kín.
Pedig a magas a koleszterin bizony veszélyes,
de sokaknál a gyógyszeres kezelés nem esélyes.
Mindenki arra gondol, a gyógyszer tönkre teszi a májat,
A magas koleszterin meg a többi porcikádat!
De erre nem akar gondolni senki,
aztán a sok szövődményben szenved mindenki!
Miért fontos ez a fránya érték,
az életben tőle függ sok fontos lépték.
Mert bizony beépül az ér falába,
meszesedik minden évtizedekig magába,
csendben, észrevétlen a baj közeleg,
menet közben ezt érezni nem lehet.
Lerakódik az mindenhova,
meszesedik gyorsan az aorta.
Az mi is? Kérdik félénken,
az bizony a fő ütőér! És élénken
jön a felismerés, az nem jó,
ilyenkor már sokszor elment a hajó.
Mert ami lerakódott, az ott marad végleg,
ezt kellene elkerülni, és a gyógyszer nem méreg!
Ha szedi az ember és javulnak a laborok,
a kedves beteg homlokán láthatók a korok.
Mert ugye lesznek megélhető évek,
nem múlik el idő előtt végleg.
Mert ha itt a baj, itt a szövődmény,
sokszor nem marad más csak a remény.
Mert az azt jelenti lerakódott már sok helyre,
és a baj sokszor már nem hozható helyre.
Megütötte a guta! Mondják sokan,
pedig ez is csak a meszesedés oka.
Vagy ott a szívinfarktus és társai,
Ötvenéves korban jelentkeznek az erek bajai.
A végén hiába látja be az összefüggést, és várja a reményt,
sokszor késő, és szenvedi már a szövődményt!
De hiába a sok rím, nevetés és kacagás,
ha ennek ellenére hamarabb kopogtat a kaszás!
Át kell gondolni, felfogni ezt rendesen,
mert mindannyian egyszer élünk ebben az életben!
Véleménycikkek a tagság tollából.