Semmelweis megidézése - dr. Győrfi András Ernő verse

2020-08-07 11:38:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Dr. Győrfi András Ernő

Orvosoklapja - Így írtok Ti

Ember, ki élsz e földön, utad hová vezet?
Vezérelnek ösztönök, eszmék véletlenek.


Van-e csillagod, mely fölötted ragyog?
Sorod elrendeltetett? Vagy irányíthatod?


Névtelen maradsz milliók között?
Csillag leszel? Talán üstökös?


Semmelweis csillaga hol föl, hol alászállt,
Amíg a Zeniten tündökölve megállt.


Hogy hősünk orvos lett, az nem is talány,
Megbabonázta a természettudomány.


A lét misztériuma, élet-halál titka,
A test rejtelmei, a megismerés útja.


Szülész volta véletlenek műve,
Oda vezérelte csillaga, végzete.


Foglyul ejtette a vágyott hivatás,
Fogantatás, szülés, e rejtelmes varázs.


Az orvoslás lett sorsa, élete,
Bűne, erénye, lelkiismerete.


Sorsukat bízták rá bájos ifjú nők,
Áldott állapotban lévő reménykedők.


Öröm vagy bánat, élet vagy halál a tét,
Boldog keresztelő vagy gyászos temetés.


Mint derült égből a villámcsapás,
Jött, lesújtott a gyermekágyi láz.


A lelkekbe költözött a rettegés,
Mint búvópatak, a kétségbeesés.


Haldoklók hadának sóhaja szállt,
Köztük a halál angyala kaszált.


Magzatuk sírása égbe kiált,
Hoz árvaságot, korai halált.


Csengettyű hangja nyújtott nekik reményt,
Isten szolgája lelküknek enyhülést.

Mit mondhatott a pap vigaszul, kegyesen
Szálljatok az Úrhoz békésen, szelíden?


S miként adhatott az orvos biztatást,
Ki maga is hitre, vigasztalásra várt?


Csengettyű hangja jajdult, tovaszállt,
Élőnek hirdetve a közelgő halált.


Sok halált követett sok-sok temetés,
A lélekharangot a kétségbeesés.


Semmelweisen csüggedés vett erőt,
Bénultan állt az áldozatok előtt.


Nyugalmát feldúlta a háborgó lélek,
Álmát kísértették haldoklók, lidércek.


Terhét lerázni volt hő óhaja,
Segítségére lett, mi másnak volt baja.


Felnyitotta szemét, kit nagyon szeretett,
Aki megsebezve, szepszisben szenvedett.


Villámként érte a felismerés,
A barátját sújtó „hullamérgezés”.


A feltárt, félelmetes analógia,
Hogy fertőzés a gyermekágyi láz oka!


A szörnyű beismerés önmaga előtt,
Hogy ezrek haláláért ő a felelős!


Oly lélekromboló a pap csengettyűje,
Elviselhetetlen mély fájdalma, bűne.


Lelkében visszhangzott a lélekharang,
Éjjel kísértette a földöntúli hang.


Tébolyult lélekkel gyötrődött tovább
Immár magának is kívánva a halált.


Lelkének nyugalma vissza sose tért,
Önmagát okolva az áldozatokért.


Lázasan kívánta e teher oldását,
Elpusztítani a fertőzés forrását.


Lelkében érlelte a szándékot, a célt,
Letörölni minden bűnt és szenvedést.

Tisztára mosni az orvos kezét,
Lemosni a halált hozó szennyezést.


Íme, a szepszis-aszepszis gondolata,
Melyben testet ölt Semmelweis géniusza!


Jött, győzött a klóros kézmosás,
Meghátrált, megritkult a gyermekágyi láz.


S ami halálnak volt azelőtt hírnöke,
Csak néha csendült meg a pap csengettyűje.


Alig kondult meg a lélekharang,
A temetést kísérő szívszorító hang.


Az eredmények magukért beszéltek,
Megmenekült sok-sok ifjú élet.


Semmelweis a sikert örömmel hirdette,
Tudását, módszerét mind közkinccsé tette.


Immár boldog időkről álmodozhatott,
Hol az édesanyák s gyermekek boldogok.


Mélységes, fájdalmas volt a csalódása,
Hogy közömbös maradt oly sok pályatársa.


A szent ügyet, amelyre életét feltette,
Sok irigy gúnyolta és semmibe vette.


Türelmét veszítve ostorozta őket,
Melynek méltatlan halála vetett véget.


S bár az utókornak iskolát teremtett.
Hazájában, míg élt, próféta mégsem lett.


A modern tudomány igazolta őt,
Ám nem érhettük el a boldog időt.


A harc örökké tart, győzni reménytelen,
Az organizmusok küzdelme végtelen.


Az utókor fejet hajt neki,
Küzdelmét, géniuszát elismeri.


A múló idő a tan értékelője:
Semmelweis az anyák megmentője.


Velünk van Ő, Tisztelt orvosunk,
Világító fénylő csillagunk!

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Semmelweis_Ign%C3%A1c

Megtekintések száma: 816

Véleménycikkek a tagság tollából.

ESEMÉNYEK