Adatvédelem az érintett halála után

2023-08-30 08:00:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Összeállította: dr. Dudás Márta ügyvéd, a MOK BTSZ megbízásából

Orvosok lapja - Jogos kérdések

A szakmai kamara fontos érdekvédelmi feladata, hogy segítse tagjai munkáját a jogszabályok alkalmazása során felmerülő kérdésekben, mint például, hogy kit illet meg az elhunytak egészségügyi adatai megismerésének joga.

A GDPR hatályba lépése is megerősítette, hogy a kezelőorvos kiemelt kötelezettsége az általa megismert és a GDPR szerint különösen védett egészségügyi adatok védelme. Feloldja-e a halál ténye az orvos titoktartási kötelezettségét, és ha, igen kivel szemben kell teljesíteni az adat megismerhetőségét, illetve ennek mik a határai, korlátai időben és tartalomban? 


A GDPR (27) bekezdése szerint a rendeletet nem kell alkalmazni az elhunyt személyekkel kapcsolatos személyes adatokra, hanem a tagállamok számára kell lehetővé kell tenni, hogy az elhunyt személyek személyes adatainak kezelését szabályozzák. Hazánkban erre három törvény vonatkozik: 


  1. 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről (Eüak.). A 3/A. § szerint az elhunyt személy elhalálozásának körülményeire és a halál okára vonatkozó, valamint az elhunyt személyre vonatkozó egészségügyi dokumentációban foglalt személyes adat kezelésére az egészségügyi adat és az egészségügyi dokumentációban foglalt személyes adat kezelésére vonatkozó kötelező európai uniós jogi aktusban vagy jogszabályban foglalt szabályokat kell alkalmazni. A törvény hatálya egyébként csak a természetes (tehát életben lévő) személyek adataink kezelhetőségére terjed ki. 
  2. 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (Infotv.), melynek II/A fejezet 9. pontja (25. §) részletezi a személyes adatokkal összefüggő jogok érvényesítésének lehetőségét az érintett halálát követően. A törvény minden élő embernek lehetőséget biztosít arra, hogy az őt még életében megillető jogait a halála után az ügyintézési rendelkezéssel, illetve közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban meghatalmazott személy jogosult érvényesíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben ilyen okirat nincs, úgy az érintett személy nem kívánta, hogy halála után egészségügy adatait bárki megismerje, vagy kezelje. Ettől függetlenül – a törvényben szűk körben korlátozottan – a jogok érvényesítésére az a közeli hozzátartozó jogosult, aki ezen jogosultságát elsőként gyakorolja.
  3. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (Eütv.), mely kimondja, hogy a beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott információkat – különösképpen a beteg egészségügyi és személyes adatait – csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat a vonatkozó jogszabályok szerint kezeljék (a továbbiakban: orvosi titok).  

Mi a helyzet a beteg halálát követően?

Az elhunyt személy házastársa, egyenes ági rokona, testvére, valamint élettársa – írásos kérelme alapján – jogosult az egészségügyi adat megismerésére, ha ezen személyek életét, egészségét befolyásoló ok feltárása vagy egészségügyi ellátása céljából van szükség; és az egészségügyi adat más módon való megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges. Csak azoknak az egészségügyi adatoknak a megismerése lehetséges, amelyek a felsorolt okkal közvetlenül összefüggésbe hozhatók. Az egészségügyi adatokra vonatkozó tájékoztatást a beteg kezelőorvosa, illetve az egészségügyi szolgáltató orvosszakmai vezetője adja meg, az orvosi tájékoztatásra vonatkozó előírásoknak megfelelően, illetve – szükség esetén – a kérelmező kezelőorvosával való szakmai konzultáció alapján. Ez tehát egy teljesen egyértelműen megfogalmazott szabály; világosan kiderül belőle, hogy ki, kinek és miről adhat tájékoztatást.  Az Eütv. további rendelkezése azonban már nem ilyen egyértelmű: 

A beteg halála esetén 

törvényes képviselője, 

közeli hozzátartozója, valamint 

örököse 

jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról kivonatot, másolatot készíteni.


Az orvosnak tehát a jogban jártasnak kell lennie ahhoz, hogy el tudja dönteni, melyik az a személyi kör, akiket ez a jog megillet, és főleg, hogy mely egészségügyi adatok adhatók ki. Ezért a MOK BTSZ elnöke azzal a kéréssel kereste meg a szakminisztériumot és a jogalkotásért felelős minisztériumot, valamint az adatvédelmi hatóságot, hogy a jogalkotási törvénynek megfelelően pontosítsák a jogalkotásról szóló törvényt azon előírásra is figyelemmel, hogy a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. Javaslatként fogalmazták meg, hogy a halottvizsgálati és/vagy a boncolási jegyzőkönyv legyen az az egészségügyi dokumentáció, amely kiadható annak a személynek, aki a beteg halála után a jogosultak közül ezt elsőként kéri. Ezt a javaslatot azonban visszautasították.


A jogalkalmazás érdekében megkeresett szakminisztérium, a jogalkotásért felelős minisztérium és az adatkezelési hibák és ezért a felelősségre vonás megállapítására hatáskörrel rendelkező hivatal a BTSZ megkeresésére hosszadalmasan magyarázták, hogy a jogszabály egyértelmű, ám a levelük lényegéből fontosnak tartjuk ismertté tenni az alábbi gondolatokat: 

Belügyminisztérium:

„Az egészségügyi adatok mint különleges adatok, egyben bizalmi jellegű adatok is, amelyeket a jogalkotó még a halál esetén is védeni rendel, pont az érintett méltóságának akaratának megfelelően. Az elhunyt ugyanis természetesen megjelölhetné, hogy kinek adhatók át egészségügyi adatai, sőt természetesen életében is átadhatja azokat, ugyanakkor amennyiben ezt nem tette, úgy a jogszabály vélelmezi, hogy nem véletlenül nem tette meg – azokat nem kívánta a hozzátartozója tudomására juttatni.” 


A BM válasza: „Az adatkezelési cél ebben (Eütv. 24. § (11) bekezdés) az esetben nem az adatokat igénylő egészségéből fakadó jogi érdek, hanem a halál tényéből fakadó kötelezettség vagy jogosultság érvényesítése […]. A jogosulti minőséget hagyatékátadó végzéssel, végrendelettel, vagy egyéb okirattal bizonyítani kell”. Meg kell jegyezni, hogy ez esetben a jogosulti kör létszáma általában nem egy főre korlátozódik, és a végrendelet érvényességének eldöntése sem orvosi feladat.

Az orvosok számára egységes jogértelmezéshez irányadó (de nem kötelező érvényű) jogalkotói vélemény: „A halál bekövetkeztével közvetlenül összefüggésbe hozható adat: a halált okozó diagnózissal kapcsolatos gyógykezelés vagy gyógykezelés elmaradása közvetlenül a halál előtt. Nem értelmezendő kiterjesztően és nem vonatkozik az elhunyt életében igénybe vett valamennyi egészségügyi ellátásra […] a 24. § (11) bekezdés alkalmazása során a lehető legszigorúbban kell az érintett adatkört érteni”.


Az Igazságügyi Minisztérium ötoldalas válaszlevelében részletesen elemezte, hogy a jelzett problémában olyan ellentmondás nem mutatható ki, amely egyébként a jogalkalmazás (jogértelmezés) útján ne volna feloldható.


A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nem támogatta a jogalkalmazáshoz szükséges jogszabály-módosításra vonatkozó kérésünket, a válasz kizárólag a jogszabály-módosítási javaslatunk támogatásának megtagadására terjedt ki.  Ugyanakkor konkrét esetben is született határozat, amikor egy háziorvosunk megtagadta az egészségügyi dokumentáció megismerhetőségét, és ezért az elhunyt beteg hozzátartozója feljelentéssel élt ellene. Az ügyben érintett háziorvossal szemben az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 38. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálati eljárás indult, ennek befejezése során a hatóság a háziorvost nem szólította fel a dokumentáció másolatának kiadására.

A NAIH e konkrét ügyben született levele több fontos tényt is rögzített: 

A hatóság „álláspontja szerint ebben az esetben kritérium, hogy a halált megelőző
gyógykezeléssel kapcsolatos adat szűken értelmezendő, és nem jelenti azt, hogy a halált megelőző – egyébként a jogalkotó által meg nem határozott időtartamra visszamenően – bármilyen gyógykezelés adatát a hozzátartozó megismerjen. A gyógykezelésnek valamilyen módon relevánsnak kell lennie a halálhoz vezető okfolyamat szempontjából.”

„A halállal való kapcsolatnak, összefüggés tényének megállapítása orvos-szakmai kompetencia. Amit ugyanakkor adott esetben annak a szolgáltatónak kell megítélnie, aki ellen a jogérvényesítés gyakorolható, ennek ellenére az egészségi állapottal kapcsolatos folyamatok komplexitása okán még a fogalom pontosabb jogszabályi definíciója esetén is az összefüggés tényét az erre szakértelemmel rendelkező szervnek, személynek kell megállapítania az adott ügyre vonatkoztatva.”


Az elhunyt személyek egészségügyi adatainak megismerhetőségéről tehát a halál beálltát megelőzően nyújtott egészségügyi ellátásról készült dokumentáció alapján lehet döntést hozni. Az egészségügyi adatok megismerhetőségének köre közvetlenül a halál beálltához kötődhet. 


A fentiek mellett mindenkinek tudnia kell, hogy sem a minisztériumok, sem a NAIH állásfoglalása nem bír kötelező érvénnyel, minden adatkezelési, adattovábbítási vagy adatmegismerési ügyben hozott döntésért kizárólag az adatkezelő felelős. Ezért kértünk jogszabály-módosítást, ezzel is elősegítve az egészségügyi szolgáltatók, háziorvosok jogkövető magatartását. 


A kapott válaszok alapján a szakmai kamara a jogértelmezési, jogalkalmazási felelősségben nem osztozhat a kezelőorvossal vagy szolgáltatóval, konzultációra azonban a tagi szolgáltatás keretében mindig van lehetőség.

Megtekintések száma: 1770

Az egészségügyet érintő jogszabályok változását követő és értelmező rovat.

ESEMÉNYEK