Rövid feljegyzések az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényhez

2021-01-30 17:00:00 FORRÁS: Orvosok Lapja

Szerző: Dr. Szabó Imre Szilárd munkajogi szakjogász, egyetemi oktató

Orvosoklapja - Jogos kérdések

  1. Összeférhetetlenség

HATÁLYOS SZABÁLYOZÁS (1)

Az egészségügyi dolgozók meghatározó többségére vonatkozó közalkalmazotti törvény alapján a közalkalmazott a munkaidejét nem érintő, további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését – bizonyos tevékenységek kivételével (2) – köteles a munkáltatónak előzetesen írásban bejelenteni. A munkáltató összeférhetetlenség fennállta esetén tilthatja meg a további jogviszony létesítését. Abban az esetben azonban, amennyiben a közalkalmazott munkaideje a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkavégzésre irányuló (így pl. munkaviszony vagy megbízási jogviszony) további jogviszonyban – részben vagy egészben – azonos időtartamra esik, akkor a munkavégzésre irányuló további jogviszony kizárólag a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthető.

Az ezekben az esetekben megjelenő, a munkáltató jogos gazdasági érdekeit védelmező alapelv – mintegy az együttműködési kötelezettség keretében – azt az elvárást fogalmazza meg a munkavállaló felé, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, amellyel veszélybe sodorhatja, veszélyeztetheti a munkaadója (elsősorban gazdasági) érdekeit. Ez az általános magatartási követelmény ugyanakkor kellő óvatosságra int a gyakorlatban, mivel a munkáltató az engedély kiadásának megtagadását nem alkalmazhatja visszaélésszerűen a koronavírus-helyzet kapcsán sem, különösen akkor, ha az érintettek megélhetéséhez jelentős részben járultak hozzá a további (korábban engedélyezett) jogviszonyok.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS (3)

A korábbi főszabály szerinti közalkalmazotti státuszhoz képest is feszesebb, közjogiasabb a szabályozás. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony (a továbbiakban együtt: gyakorolható tevékenység) kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet. Az előzetes engedély kérésének elmulasztását a törvény szigorúan szankcionálja: az az egészségügyi szolgálati jogviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését vonhatja maga után.

A „FESZÜLTSÉG” LEHETSÉGES FELOLDÁSA

A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Mivel az engedélyezés a szó szoros értelmében véve nem a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása, indokolt lehet a szabályozásban is egyértelművé tenni, kimondani, hangsúlyozni – az engedélyezés kapcsán is – ezt a munkajogi alapelvet.

Továbbá a pontosítás („kimondás”) mellett indokolt lenne akár a törvényben rögzíteni azokat a konkrét orientáló szempontokat és méltányolandó munkavállalói érdekeket (akár példálózó jelleggel), amelyek a szervet az engedélyezés (mérlegelés) során kötik; különösen a munkavállaló jogviszonyának és munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján.

Elő kellene írni a törvényben a munkáltatók (egészségügyi intézmények) ez irányú szabályzatalkotási kötelezettségét (értsd: engedélyezésre, illetve az egész összeférhetetlenségi eljárásra). E szabályzatoknak kötelezően, munkáltatóspecifikusan lehetne (kellene) rendeznie egyebek mellett az engedélyezési eljárás menetét (eljárási kérdések) és az engedélyezés feltételeit, a mérlegelési paramétereket (tartalmi kérdések) stb.

  1. Kirendelés

JELENLEGI ÁLLAPOT (4)

Az egészségügyi törvény szerint jelenleg ún. egészségügyi válsághelyzet van, amit a kormány 2020 júniusában egy rendelettel (5) vezetett be. Az egészségügyi ellátás tehát jelenleg is a válsághelyzeti ellátás szabályai szerint zajlik, amit részben az egészségügyi törvény, részben pedig az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló kormányrendelet (6) szabályoz. Egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozót kötelezhetik arra, hogy olyan egészségügyi intézményben vegye fel a munkát, amely a válsághelyzet felszámolásában vesz részt.

„BÉKEIDŐS” ÁLLAPOT

A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás (más munkakörben, más munkahelyen vagy más munkáltatónál) csak ideiglenesen, átmenetileg történhet. A munka törvénykönyve (7) meghatározza az éves maximumot: az ilyen foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS (3)

Az Eszjtv. 11. §-a rendelkezik a munkaszerződéstől eltérő foglakoztatás jogintézményéről. Az egészségügyi szolgáltató fenntartója döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekéből az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik – ugyanazon fenntartóhoz tartozó – egészségügyi szolgáltatóhoz. Ennek keretében – jelen állás szerint – a kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet (ami ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható). Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt legalább tíz munkanappal korábban írásban kell tájékoztatni az egészségügyi szolgáltatók közötti kirendelés elrendeléséről, valamint annak várható időtartamáról.

A „FESZÜLTSÉG” LEHETSÉGES FELOLDÁSA

Az alapvető kérdés, hogy a rendelkezés válságjogi intézkedés marad-e, vagy az egészségügy (közismert) strukturális problémáinak munkajogi megoldási eszközének tekinthető. A munkaszerződéstől eltérő foglakoztatás jogintézménye fogalmilag, eredendően, rendeltetését tekintve (vö.: Mt. 53. § szövege) „átmeneti” jellegű, kivételes munkajogi jogintézmény. Az 1+1 év nem felel meg e rendeltetésnek, 2 év sem átmenetinek, sem kivételesnek nem tekinthető az emberélet és a munkaviszony (és karrier) realitásában, illetve életszerűtlen is. Egy esetlegesen elhúzódó járványhelyzetben indokolt a nagyobb fokú mobilitás, elvárható orvosi rugalmasság, erre lehetséges is átmeneti szabályt alkotni, ám generális, stabil törvényi szabályként nem indokolható ilyen hosszú idő. Azaz: e ponton a szabályozás szintjén feszesen el szükséges választani egyrészt a járványhelyzet alatt (értsd: például egészségügyi válsághelyzet alatt, annak fennállásáig) irányadó kivételes szabályokat, másrészt az általánosan irányadó („békeidőre szabott”) szabályokat. Utóbbi tekintetben megfelelő, elégséges kell hogy legyen az Mt. általános szabálya mint háttérszabály [értsd: naptári évenként 44 beosztás szerinti munkanap vagy 352 óra, mint maximum, az Mt. 53. § (2) bekezdésére tekintettel]. Ugyanakkor az egészségügyi válsághelyzet alatt is gondolni kell arra, hogy efféle kirendelés bizonyos különösen „védett”, védeni indokolt munkavállalói csoportoknál egyoldalú munkáltatói aktusként nem alkalmazható. Átgondolandó, hogy melyek azok a védett személyi körök az egészségügyben (esetleg az Mt. szabályain túl), akik a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhetők más helységben végzendő munkára. Indokolt lenne a kirendelés kapcsán akár a törvényben rögzíteni azokat a konkrét orientáló szempontokat és méltányolandó munkavállalói érdekeket (akár példálózó jelleggel), amelyek a munkáltatót a kirendelés során kötik.

III. Kollektív munkajog, munkaügyi kapcsolatok

JELENLEGI ÁLLAPOT (1)

A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi. A kollektív szerződés a Kjt. és a felhatalmazása alapján kihirdetett rendeletek előírásaitól akkor térhet el, ha erre e jogszabályok felhatalmazást adnak. A Kjt. a magánmunkajoghoz képest igen szűk körben engedi a kollektív szerződések számára a szabályozás lehetőségét (pl. a felmentési idő hossza, a munkaközi szünet munkaidőbe való beszámítása, az illetménykiegészítés, az idegennyelv-tudási pótlék szabályozása, az illetménypótlék mértéke, a keresetkiegészítés feltételeinek megállapítása, a munka- és formaruhajuttatás). A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő érdekegyeztetéssel kapcsolatos tárgyköröket (munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések) a Kjt. részletesen szabályozza. Az érdekegyeztetésben történő szakszervezeti részvétel szempontjából a taglétszám (szervezettség) az elsődleges szempont, objektív, előre rögzített kritériumok mentén. Emellett létezik a közalkalmazotti tanács mint participációs (részvételi vagy befolyásolási) jogintézmény.

AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS (3)

Az Eszjtv. a hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál új kollektív szerződés kötésének lehetőségét kizárja. A munkaügyi kapcsolatok körében a törvény rögzíti, hogy a hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatók, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint a megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, az országos ágazati érdekképviseleti szervezetek, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek országos munkavállalói érdekképviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Egészségügyi Szolgálati Érdekegyeztető Fórum működik. A participációs fórumok szabályozásáról a jogszabály hallgat, míg a sztrájk joga sajátos szabályok mellett lesz gyakorolható.

A „FESZÜLTSÉG” LEHETSÉGES FELOLDÁSA

Elsősorban a nemzetközi joggal és az Alaptörvénnyel kapcsolatos összhangot szükséges megteremteni. A jogalkotó a kollektív szerződéskötési jog elvonásának transzparens jogpolitikai indokát nem adja meg, másrészt a nemzetközi munkajogi standardok (és az Alaptörvény sem, lásd XVII. cikk) nem teszik lehetővé a kollektív alkuhoz való jog efféle generális megvonását. Egyebek mellett megemlítendő a 2000. évi LXXIV. törvény a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1981. évi 67. ülésszakán elfogadott 154. számú Egyezmény kihirdetéséről, amely Egyezmény a gazdasági tevékenység valamennyi ágazatára (így az egészségügyre is) vonatkozik. Az Egyezmény csak a rendőrségre és fegyveres testületekre (ezeket a kivételeket az állam külső és belső biztonságáért felelős dolgozók két kategóriájának feladatai indokolják) enged kivételeket a nemzeti jogalkotás, illetőleg a nemzeti gyakorlat számára, míg a közszolgálat tekintetében (már ha az egészségügyet egyáltalán tisztán közszolgálatnak tekinthetjük) a nemzeti jogalkotás vagy gyakorlat legfeljebb az Egyezmény alkalmazásának ún. „különös szabályait” állapíthatja meg a kollektív alku tekintetében; azt generálisan ki nem zárhatja. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke kiemeli, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak, és kollektív szerződéseket kössenek. Megoldás lehetne, amennyiben az új jogállási törvény rögzítené, hogy az Eszjtv. hatálya alá tartozó munkáltató kollektív szerződése a munka törvénykönyvétől csak kifejezett jogszabályi felhatalmazás esetén térhet el. Az Egészségügyi Szolgálati Érdekegyeztető Fórum létrehozása kedvezőnek tekinthető, ugyanakkor az alanyi kör megállapítása nem koherens, több helyütt ellentmondásos (lásd az ágazati és az országos szakszervezeti részvétel kérdései), ad hoc jogalkotási megoldást tükröz. Az ESZÉF-ben történő részvételnek objektív és előre megállapított kritériumokon kell alapulnia, hogy minél szélesebb körben biztosítsa az érintettek érdekeinek megjelenítését.

Az üzemi tanács (mint participációs fórum) szerepét is indokolt lenne az új jogállási törvényben specifikálni, megerősíteni (és egyébként az üzemitanács-jellegű érdekképviseletnek az egészségügyi jogállás szellemiségéhez való igazítása is indokoltnak tűnik, például akár elnevezésben is). Végül a sztrájkjoggal összefüggésben a hatályos jogszabályi környezet megfelelő az egészségügyben is, a változtatás tehát indokolatlannak tűnik.

Jogforrások: 

  1. 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (továbbiakban: Kjt.)
  2. A tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a közérdekű önkéntes tevékenység, valamint az állami projektértékelői jogviszony
  3. 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról (továbbiakban: Eszjtv.)
  4. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
  5. 283/2020. (VI. 17.)
  6. 521/2013. (XII. 30.)
  7. 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.)

A cikk a rendeletek megjelenése előtt készült, és a MOK javaslatainak szakmai alapjául szolgál.

A tanulmányhoz fűzött kiegészítésekért köszönettel tartozom Kun Attila tanszékvezető egyetemi tanárnak.

Megtekintések száma: 11720

Az egészségügyet érintő jogszabályok változását követő és értelmező rovat.

ESEMÉNYEK