A kiégés útvesztőjében: találkozás dr. Pilling János pszichiáterrel

Dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének oktatási igazgatóhelyettese hosszú évek óta kutatja a kiégés jelenségét, és a gyakorlati segítségnyújtás is munkája része. A szakember volt a Szegedi Orvosklub vendége, ahol nemcsak a kiégés okairól, tüneteiről és következményeiről beszélt, hanem arról is, miért a pályakezdő doktorok a legveszélyeztetettebbek. 

„A kiégés és a depresszió tünetei összemosódnak, de fontos megérteni, hogy két különböző állapotról van szó. A kiégés elsősorban a munka miatt alakul ki, míg a depresszió az élet minden területére kiterjedhet” – ezzel a megállapítással kezdte a kiégésről szóló beszélgetést dr. Pilling János pszichiáter Szegeden, az Orvosklub eszmecseréjén.

A szakemberrel dr. Apjok András, a Magyar Orvosi Kamara Csongrád Megyei Területi Szervezetének titkára beszélgetett a témáról, miután dr. Álmos Péter országos, valamint dr. Szabó Erzsébet vármegyei elnök köszöntötte rendezvénysorozat vendégét, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének oktatási igazgatóhelyettesét.

Hogyan vehetjük észre, hogy kiégtünk?

Mint dr. Pilling János elmondta, a kiégés tünetei közé tartozik a folyamatos fáradtságérzet, amely nem múlik el pihenéssel, valamint a munkával szembeni állandósult negatív érzés, amely átterjedhet a munkatársakra, az egész szakmára is.

„Míg egy depressziós beteg általánosan szomorúbbnak látja a világot, a kiégett ember negatív érzései a munkájára és munkakörnyezetére koncentrálódnak” – mondta a szakember.

A kiégés stádiumai

Kiemelte, a kiégés fokozatosan alakul ki. Az első szakaszban az érintett még rendkívül lelkes és akár túlzottan elkötelezett is lehet a munkája iránt. Ekkor még nem tűnnek fel a külvilág számára a problémák, sőt, sokan példaként tekintenek ezekre az emberekre. Azonban ez a túlzott elköteleződés hosszú távon nem fenntartható, és idővel elkezdenek megjelenni az első figyelmeztető jelek.

A középső szakaszban a munkával szembeni negatív hozzáállás és a teljesítménycsökkenés válik jellemzővé. Az érintettek egyre nehezebben találják meg a motivációt, az érzelmi kimerültség állandósul. A kiégés végső szakaszában az érintett már nem képes a munkahelyére sem bemenni, az egészségi állapota romlik, és akár depresszió is kialakulhat.

Miért különösen veszélyeztetettek a segítő szakmák?

Dr. Pilling János hangsúlyozta, a segítő foglalkozásokban dolgozók, például az orvosok, ápolók és tanárok különösen hajlamosak a kiégésre. Az orvosi hivatás magában hordozza a kiégés kockázatát, hiszen folyamatos érzelmi megterheléssel és felelősséggel jár. Az orvosok rendszeresen találkoznak szenvedéssel, fájdalommal és halállal, ami hosszú távon érzelmileg rendkívüli módon kimerítő.

Az orvosok identitása szorosan összefonódik a munkájukkal, ami megnehezíti a szakmai és a magánélet elválasztását. Szerinte az orvosi hivatás nemcsak egy munka, hanem egy életforma. Ez azt is jelenti, hogy az orvosok gyakran nem tudnak kikapcsolni, még a munkaidő lejárta után sem.

„Fontos tudni, hogy a kiégés nem az idősebb korosztály problémája, a fiatal pályakezdők körében is gyakori, tulajdonképpen ők a legveszélyeztetettebbek. Különösen az első években, amikor az elvárások és a valóság között óriási szakadék tátong” – jelentette ki dr. Pilling János.

Az orvos szerint fontos, hogy a kiégést ne szégyenként fogjuk fel és ne a gyengeség jeleként kezeljük, hanem olyan állapotként, amely megfelelő támogatással és odafigyeléssel kezelhető. A kiégés nem a pálya végét jelenti, ez egy jelzés arra, hogy változtatni kell, mielőtt a helyzet súlyosbodik. Az érintettek számára kiemelte, fontos, hogy időben kérjenek segítséget, és szükség esetén forduljanak szakemberhez.

A kiégés megelőzése: stratégiák és módszerek

Mint dr. Apjok András kérdésére kifejtette, a megelőzésében kulcsfontosságú a tudatos stresszkezelés és a megfelelő munka-magánélet egyensúly kialakítása. Az egyik legfontosabb lépés, hogy a munkát ne vigyük haza.

„Legyen két telefonszámunk, az egyik kizárólag a munkahelyi ügyekre, a másik pedig a magánéletre. Amikor hazamegyünk, tegyük félre a munkahelyi problémákat, koncentráljunk a családunkra és a saját feltöltődésünkre. A testmozgás nemcsak a fizikai egészségünket javítja, hatékony stresszcsökkentő is. A heti kétszeri félórás intenzív mozgás már kimutathatóan csökkenti a szorongást és javítja az alvásminőséget” – tanácsolta az orvos.

A relaxációs technikák, például az autogén tréning és a progresszív izomrelaxáció szintén hatékony lehet. Ezek a módszerek könnyen elsajátíthatók és segítenek csökkenteni a felhalmozódott stresszt. Rendszeres gyakorlásukkal elkerülhetjük, hogy a mindennapi feszültségek eluralkodjanak rajtunk.

A pszichiáter szerint az önismeret, a megfelelő stresszkezelő technikák és az egészséges határhúzás elsajátítása rendkívül fontos a kiégés megelőzésében. Mint fogalmazott, aki képes felismerni saját határait, és tudatosan odafigyelni testi-lelki egészségére, nagyobb eséllyel kerülheti el ezt az állapot.

A Bálint-csoportok szerepe

Bálint-csoportok hatékony külső segítséget jelentenek a kiégés megelőzésében. Ezek olyan esetmegbeszélő csoportok, amelyet orvosok és más segítő szakmákban dolgozó szakemberek számára ajánlanak, mint például egészségügyi, pedagógiai, lelki gondozói és szociális területeken tevékenykedők. A cél az orvos-segítő és beteg-kliens kapcsolat, valamint az érzelmileg megterhelő esetek és szituációk elemző megbeszélése, elősegítve a kommunikáció, a szakmai és személyes kompetencia fejlődését, az önismeret mélyülését és a konfliktuskezelési repertoár gazdagítását.

„A Bálint-csoportok nem arról szólnak, hogy a kollégák szakmai kérdéseket vitassanak meg, hanem hogy a pszichoszociális nehézségeket dolgozzák fel. Ez egyfajta érzelmi támogatás, amely segít a résztvevőknek új perspektívából szemlélni a problémáikat” – emelte ki a pszichiáter.

Az önismeret fontossága

Dr. Pilling János elképesztően fontosnak tartja az önismeret fejlesztését. Mint mondta, a kiégés kockázata nagyobb azoknál, akik nem ismerik fel a saját határaikat, vagy hajlamosak túlzottan elköteleződni. Az önismeret segíthet abban, hogy reális célokat tűzzünk ki, és ne várjunk magunktól túl sokat.

Hangsúlyozta, a kiégés megelőzése nemcsak az egyéni felelősség, hanem a munkahelyi környezeten is múlik. Fontos szerinte, hogy a vezetők is támogassák a munkavállalóikat abban, hogy megtalálják az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Az olyan egyszerű intézkedések, mint például a túlóra minimalizálása, sokat segíthetnek.

„A kiégés nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy hosszú folyamat eredménye. Ha időben felismerjük a jeleit, és megtesszük az említett szükséges lépéseket, elkerülhetjük a súlyosabb következményeket” – jelentette ki a szakember.